Habár Trump nem éppen lelkes híve a tiszta energiának, az atomenergiának mindig is támogatója volt. Az amerikai nukleáris ipar a következő négy évben felvirágozhat, de kérdés, hogy ehhez sikerül-e kiépíteni egy stabil belföldi ellátási láncot.
A Száhel-övezetben uralkodó katonai junták egyre keményebben lépnek fel a nagy nyugati bányavállalatokkal szemben. Jogi korlátozások és vezérigazgatói letartóztatások fenyegetik a legnagyobb nyugati vállalatokat. Eközben a kínai és az orosz partnerek előtt új lehetőségek nyílnak a térségben.
Kazahsztán nukleáris erőforrásokkal foglalkozó cége, a Kazatomprom közölte, hogy az orosz Roszatom eladja két a csoport által közösen kifejlesztett uránlelőhelyekben lévő részesedését kínai tulajdonú vállalatoknak.
Kazahsztán népszavazáson döntött első atomerőművének megépítéséről, amely a Balkas-tó közelében valósulhat meg. Az ország energiafüggetlensége érdekében indított projektre már az oroszok, a franciák, a kínaiak és a dél-koreaiak is bejelentkeztek, így annak komoly geopolitikai vonzata is van. Ha sikerrel járnak, Kazahsztán a világ legnagyobb urántermelőjeként stratégiai szereplővé válhat a régióban.
Benin nyomásgyakorlásként blokkolta a Niger legfontosabb bevételét biztosító nyersolajvezetéket, így még az ott uralkodó katonai junta hatalma is veszélybe kerülhetett volna, ha Kína nem siet a segítségére. Pekingnek jó oka volt rá, hogy elsimítsa a konfliktust.
Amerika 90 napon belül leállítja az orosz dúsított urán szállítását. A lépés megnövelheti a tengerentúli atomerőművek költségeit, és mellette az oroszok megtorlását is kockáztatják. Joe Biden aláírása egyúttal mintegy 2,7 milliárd dollárnyi, a kongresszus által korábban jóváhagyott kiadást is felszabadít az amerikai atomerőművek hazai uránkészletének feltöltésére, pótlására.
Az amerikai szenátus megszavazta az orosz dúsított urán importtilalmát. Ha Joe Biden elnök aláírja a törvényjavaslatot, akkor az uránipar szereplőinek fel kell kötni a gatyájukat, igaz, néhány kiskapu enyhíthet az árak várhatóan gyors emelkedésén.
Az uránpiacon a háború kitörése óta kilőttek az árak, emiatt a legtöbben elkezdtek alternatív beszállítói lehetőségeket keresni. Az urántermelő országok így komoly anyagi és geopolitikai hasznot realizálhatnak a közeljövőben, és megnő az érdekérvényesítő képességük.
Egyes országok az orosz gáztól való függőséget nagy nehézségek árán levetkőzték, ám az energiaváltás következő pontján megint felrémlik Moszkva megnyerő ábrázata. Oroszország ugyanis a világ uránbányászatában és -feldolgozásában is megkerülhetetlen.
Az Egyesült Államok a geopolitikai feszültségek mellett is nagyban függ az orosz urántól. Igaz, vannak kísérletek a leválásról, amit például az új-mexikói Urenco üzem bővülése is elősegítene 2027-ig. Mindeközben a Biden-adminisztráció élénken kutat az urán alternatívái után, így jött képbe a tórium.
Az orosz uránról való leválás inkább álom, mint valóság. Az USA hasonlóan próbálkozik mint az EU, nem meglepő hát, hogy az eredmények is elmaradnak.
A nyersanyagokért való nemzetközi versenyfutásban Közép-Ázsia szerepe jelentősen megnő. Kazahsztáné például az urán tekintetében megkerülhetetlen, hiszen a világ vezető uránszállítója, -termelője és -exportőre. Ez a versenyfutás átalakíthatja a nemzetközi szövetségeket, és akár olyan partnerállamokat is egymás ellen fordíthat, mint Oroszország és Kína.
