Az amerikai–kínai csúcstalálkozó a felszínen kereskedelmi enyhülést hozott, a mélyebb tét azonban a nagyhatalmi verseny szabályozása volt. Washington üzleti eredményeket, Peking „konstruktív stratégiai stabilitást” kommunikált. A két fél hivatalos összefoglalói közötti különbség mutatja meg, valójában ki mit akart elérni.
Berlin már nem reménykedhet abban, hogy a kölcsönös gazdasági függés önmagában lefékezi az amerikai nyomásgyakorlást. A német kormány felmérte, hol lehetne az EU egységes piacát, technológiai súlyát és szabályozási erejét ellenlépésként használni egy újabb Trump-konfliktusban.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése megsemmisítette Trump „nemzetbiztonsági” vámjait, a Fehér Ház azonban egységes, 10 százalékos globális tarifával válaszolt, ráadásul dolgozik a 15 százalékos emelésen is. Az új szabály csak látszólag lenne egyszerű, valójában újraírhatja a versenyfeltételeket: akik eddig a legrosszabb helyzetben voltak, azok kapják vele a legnagyobb könnyítést – és fordítva.
A vámemelések nem szakították szét a globális kereskedelmet, de gyors és látványos átrendeződést indítottak el. Az USA és Kína gazdasági szétválása felgyorsult, miközben az EU és Kína sikeresen más piacok felé terelte a kivitelét. Vagyis a fragmentáció és a diverzifikáció mellett nem volt érdemi deglobalizáció – derül ki egy friss tanulmányból.
Scott Bessent pénzügyminiszter összevonta a szemöldökét, majd egy nap alatt kiosztotta a szövetségeseit. Az EU-t konkrétan Ukrajna elárulásával vádolja, míg a kanadai miniszterelnököt karrierista technokratának titulálta.
Az Európai Unió és India közel két évtizedes tárgyalások után szabadkereskedelmi megállapodást kötött. A deal talán soha nem jött volna létre, ha nincs Donald Trump és az extrém amerikai vámpolitika.
Egy nappal az amerikai elnök előtt Ursula von der Leyen lépett színpadra Davosban, egy olyan Európa képviseletében, amely a Trump 2.0-ban már kizárólag engedményekkel próbálta stabilizálni amerikai kapcsolatait. A grönlandi fenyegetés azonban világossá tette, hogy Washington nem partnerséget, csupán gyengeséget lát ebben a taktikában – ahogyan az Európai Bizottságban is.
Donald Trump újabb frontot nyitott: februártól 10 százalékos vámot vet ki nyolc európai országra, amelyek ellenzik a Grönland megszerzésére irányuló tervét. A vámok júniustól 25 százalékra emelkedhetnek, ha nem születik megállapodás. A döntés gazdasági, politikai és diplomáciai feszültségeket egyaránt generál a transzatlanti partnerségben, amit immár egy hajszál választ el az összeomlástól.
A Trump-vámok eddig csak korlátozottan éreztették hatásukat, ám jövőre már jelentősen fékezhetik a globális növekedést. A világgazdaság lassuló bővülését most egyre inkább a kereskedelmi korlátozások hatásainak másodlagos hulláma határozza meg.
Robin J. Brooks szerint a mérsékelt, hosszú távú nyomás Kínára sokkal hatékonyabb lett volna, mint a dobálózás a vámszázalékokkal. Washington épp a pekingi exportválság idején fújt visszavonulót – ez pedig a sztárközgazdász szerint nem stratégia, hanem gyengeség volt.
A Bloomberg szerint Kína nemcsak a ritkaföldfémek terén rendelkezik jelentős alkuerővel, hanem – egy még érzékenyebb területen – a gyógyszeripari hatóanyagok és azok kulcsfontosságú kiinduló anyagai esetében is. Ez bármikor javíthatja Peking tárgyalási pozícióját az Egyesült Államokkal szemben.
Trump és Hszi dél-koreai találkozója átmeneti enyhülést hozott a kereskedelmi háborúban: Kína feloldja a ritkaföldfém-korlátozásokat, az USA csökkenti a vámokat és együtt lépnek fel a fentanilcsempészet ellen – de a stratégiai rivalizálás tovább él.
A vámháború nagy tanulsága: ha túl sok ajtót zársz be, a piac keres magának egy kiskaput. Kína megtalálta a kulcsot, Washington még a zárat keresi, miközben rájön, hogy az ellátási láncok rugalmas gazdasági működése a 21. században már ki tudja zárni a kereskedelmi háborúk negatív hatásait. De még hogy.
Miközben Washington chipekkel, Peking pedig ritkaföldfémekkel vívja a 21. század technológiai háborúját, a koncepciótlan Európa a két hatalom között őrlődik. A kontinens a zöldjövőjét a kínai ásványokra, a digitális életét az amerikai technológiára építette – hatalmas árat fizetve önállótlanságáért.
A világgazdaságot alaposan megtépázza a vámháború, a geopolitikai feszültségek és az MI forradalmi hatásai. A bizonytalanságok fokozódásával párhuzamosan a növekedése lassul. Az IMF friss jelentéséből kiderül, hogy mik a legnagyobb veszélyek és hogy van-e a kiút a gyengélkedésből.
A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető és Siklós Bence, a Peak tanácsadója a kriptopiac múlt heti ámokfutását vette górcső alá: percek alatt történelmi léptékű likvidálási hullám söpört végig a szektoron, a bitcoin 122 ezer dollárról 102 ezerig szúrta le, a teljes piaci kapitalizáció pedig rövid időre közel ezermilliárd dollárt zsugorodott, végül kb. 500 milliárdos mínuszban zárt a nap végén.
Az Egyesült Államok fokozódó nyomása sem tántorítja el Kínát attól, hogy továbbra is Oroszországból vásároljon nyersolajat. Szeptemberben a behozatal több mint négy százalékkal nőtt, miközben az amerikai vásárlásokat Peking teljesen felfüggesztette.
A Kína és az Egyesült Államok közötti egyre fokozódó kereskedelmi háború legújabb fejezete immár a globális kereskedelem 80 százalékát lebonyolító óceáni hajózást érinti. Kína drasztikusan emelte az amerikai hajók kikötői díjait.
Hiába ígérte meg Trump, hogy a vámpolitikájának következményeit nem az amerikai szereplők fogják megfizetni, a gazdaság és a kereskedelem törvényei nagyobb úrnak bizonyulnak. Az importárak arról tanúskodnak, hogy végül az amerikaiak is vesztesei lesznek Trump játszmájának.
Miközben Peking exportkorlátozásokkal fenyegeti Washingtont, az exportőrei vért izzadnak, hogy nyereségesek maradjanak. A kínai gazdaság nem legyőzhetetlen – csak túl nagy ahhoz, hogy gyorsan meg lehessen sebezni.
Donald Trump újra beélesítette a kereskedelmi háború csodafegyverét: 100 százalékos vámmal és exporttilalmakkal fenyegeti Kínát, válaszul Peking ritkaföldfém-korlátozásaira. A piacok idegesek, a tőzsdék zuhantak, a vállalatok pánikolnak, ahogyan a chipipar újra a geopolitikai játszma túszává vált.
Trump és Hszi telefonbeszélgetése a TikTok sorsáról nem hozott előrelépést, így a feltételek a stratégiai játszma részei maradnak. A két elnök október végén az APEC-csúcson találkozik majd, ahol megbeszélhetnek egy privát találkozót is. Mutatjuk, mi a helyzet a TikTok-ügyben!
Tajvan augusztusi exportrekordja első ránézésre ellentmond a vámháborús környezetnek, valójában azonban jól láthatóvá teszi, hogy a jelenlegi technológiai beruházási hullám – mindenekelőtt az MI- és adatközponti beruházások – erősebb rövid távú hajtóerőt jelentenek, mint a frissen bevezetett amerikai vámok fékező hatásai.
Madridban folytatta a vámtárgyalásokat az USA és Kína. A felek úgy tűnik, egy régóta húzódó vita végére tettek pontot, amikor megállapodtak a TikTokot működtető vállalat amerikai részlegének felvásárlási körülményeiről. A vámtűzszünetet meghosszabbították, Trump pedig pénteken további részletekről is beszélhet a kínai elnökkel.
Hiába hívta össze soron kívül Lula brazil elnök a BRICS-országokat egy közös fellépés reményében, a találkozó inkább a blokk óvatosságát és megosztottságát mutatta meg. Narendra Modi távolmaradása, India panasza Kína kereskedelmi többletével szemben és a mérsékelt hangvétel mind azt jelezte: senki sem akarja túlságosan feldühíteni Trumpot.
Kanadában történelmi mélypontra zuhant az Egyesült Államok megítélése, miközben a Gallup szerint már többen utasítják el Washingtont, mint Pekinget. Trump visszatérése és a vámháborús retorika rontott a kétoldalú kapcsolatokon, ugyanakkor Mark Carney miniszterelnöksége alatt meredeken nőtt a kormány támogatottsága. A belpolitikai stabilitás ellenére a gazdasági kilátások borúsak.
Donald Trump súlyos figyelmeztetést küldött Modi miniszterelnöknek az 50 százalékos vámokkal. India változtat gazdaságpolitikáján, hogy a jövőben ne érjék hasonló meglepetések.
„Éjfél van!!!” – harsogta Trump a közösségi médiában, miközben a világ lélegzet-visszafojtva figyelte, hogyan robban a vámbomba. A tarolás ezúttal globális, a vesztesek listája pedig hosszú – és köztük van Amerika is.
Már csak egy nap van hátra Donald Trump ultimátumából, amit Oroszországnak szabott az ukrajnai háború mérséklésére és a tárgyalások megkezdésére. A határidő szorítása most sokkal inkább az elnökre nehezedik, mint Putyinra, aki aligha fog meghajolni egy amerikai nyomásgyakorlás előtt.
A jellemzően a brüsszeli döntéshozókat támogató anyagokat készítő Bruegel Intézet július közepén átfogó elemzést készített a kínai és az európai járműipar friss trendjeiről, különös tekintettel az elektromos autók gyártási, piaci kérdéseire.
