A hétvégén elindultak a vámtarifa-tárgyalások az USA és Kína között. Kína ezt megelőzően drasztikus vámokat vetett ki az Indiában gyártott rovarölő szerekre, mutatva, hogy ő sem fél alkalmazni a gazdasági fegyvereket.
Bár az amerikai vámok jelentős bizonytalanságot gyakoroltak a piacokra, Kína áprilisban képes volt fenntartani az exportnövekedést. A kereskedelmi teljesítmény a magas vámok ellenére meghaladta az elemzők várakozásait.
Eredményes volt a gyors amerikai–kínai tárgyalás: 90 napos vámcsökkentett időszak következik a kereskedelmi háborúban. Ma mindenki derűs, és drukkol a végleges, konfliktusmentes megállapodásnak. Odáig azonban még nagyon hosszú az út.
Peter Zeihan geopolitikai szakértő szerint a dráguló finanszírozás, az állami támogatások csökkenése és Trump magas vámjai újraírhatják az amerikai zöldenergia-szektor jövőjét.
Ázsia legnagyobb gazdaságai olyan lépésre szánták el magukat, amely az amerikai dollártól való eltávolodásukat jelzi. Május 4-én az ASEAN+3 tagjai bejelentették, hogy elfogadtak egy gyors pénzügyi mechanizmust, amely elsőként fogja alkalmazni a regionális valutákat, beleértve a jüant.
Az egymással szembeni vámok kölcsönös enyhítését jelentette be Donald Trump és Keir Starmer. A még pontosításokra szoruló megállapodás értelmében a brit autó- és acélipar, illetve az amerikai marhahús- és etanoltermelők is engedményeket kapnak. Trump vámhadjárata óta ez az első sikeres vámegyezmény, ami további hasonlókat vetíthet előre.
Trump pár napja beígért filmipari védővámjai miatt a hazai kormánybiztos egyelőre nem aggódik. Ám az évi mintegy egymilliárd dolláros, 20 ezer főnek munkát adó, az amerikai költségek felével-harmadával működő hazai filmágazat mégis figyelmeztetést kapott.
Amennyiben a tárgyalások Washingtonnal nem hozzák meg a várt eredményt, és az amerikai elnök valóban életbe lépteti az extravámokat Európával szemben, az Európai Bizottság brutális mértékű célzott büntetővámokkal fog válaszolni.
Az ok nem az ukrajnai konfliktus, még csak nem is a szankciós politika. A Trump-féle kereskedelmi háborúk negatív hatásait már Moszkva sem tudja elhárítani.
Május 3-án ismét diadalmaskodott az 1959 óta kormányzó Népi Akciópárt Szingapúrban. Lawrence Vong miniszterelnök vezetésével a kormány fő feladata most az lesz, hogy az USA és Kína egyik legfontosabb kereskedelmi partnereként és az egyik legnagyobb kereskedelmi csomópontként a vámháború közepette is stabilizálja a gazdasági viszonyt mindkét nagyhatalommal.
A dél-koreai gazdaság motorja a félvezetőipar. Az ágazatnak köszönhetően tavaly rekordot döntött az ország exportbevétele, ám a kitűnő számok ellenére hosszú távon lemaradhatnak a koreai chipgyártók, ha nem kerül sor mielőbb a támogatási rendszerek és a kutatás-fejlesztés reformjára.
A Fehér Ház kereskedelmi főképviselője rendelettel ösztönzi az amerikai LNG-export szereplőit, hogy fokozatosan álljanak át az amerikai gyártású tartályhajók használatára. A gond csak az, hogy ezekből egyetlen sincs, és az intézkedés hamarosan büntetéssel sújtja azokat, akik nem felelnek meg az elvárásoknak. Mindez hosszú távon az energiaárak növekedéséhez vezethet.
A vámháború és az akkumulátorgyártás helyzete a svéd Northvolt gyár gondjainak fényében aggodalmakat kelt Nyugat-Európában. A franciák most új tervekkel érkeznek, nálunk pedig az ázsiai gyártók erősítenek.
Kína teljes kereskedelmének egyharmadát a külföldi vállalatok adják. Az amerikaiak most akkor is vámot fizetnek, ha vesznek, akkor is, ha eladnak. Egyre logikátlanabb a kereskedelmi háború.
A kritikus ásványok kínai exportkorlátozása és tilalma valóban a legérzékenyebb pontján találhatja el az Egyesült Államokat. Kína, ha igazán bedühödik, az amerikai fegyveripar ellátási láncainak háromnegyedét is megbéníthatja.
Donald Trump terve, miszerint egy Kína-ellenes gazdasági blokkot alakítana ázsiai szövetségeseiből, válaszút elé állítja Tokiót. Japán első számú kereskedelmi partnere Kína, így nem járna jól a gazdasági kapcsolatok leépítésével. Eközben Washingtont sem sértheti meg, hiszen az USA amellett, hogy a fő exportpiaca, a nemzetbiztonságban is fontos szerepet játszik. Japánra Európának is érdemes lehet odafigyelni.
Vámháborúk, adóssághegyek és geopolitikai átrendeződés: Trump ambiciózus gazdasági terve választ kíván adni Amerika strukturális válságára – de lehet, hogy csak ront a helyzeten?
Ahogy Kína erősödik, úgy változik az az eszköztára is, amivel ki tudja kényszeríteni kereskedelmi és befektetési céljainak előmozdítását. A második Trump-kormányzat elején minden jel arra mutat, hogy Kína még nagyobb mértékben fog támaszkodni az új gazdasági fegyvereire.
A Kínára kivetett értelmetlenül magas vámok mögül már maga Trump is kifarolna. A patthelyzet fenntarthatatlan, mindkét fél megegyezésre törekedne, ám egyik sem teszi meg a kezdőlépést. Az elnök a maga által kreált csapdahelyzetből keresi a kiutat.
A napokban kézzelfoghatóvá vált, hogy a washingtoni és pekingi vámcsaták már nem csupán távoli diplomáciai üzengetések: ami néhány hónapja még puszta százalékokkal dobálózó politikai zsonglőrködésnek tűnt, mára üresen kongó pickupszalonok, feltorlódott konténerek és egyre dráguló üdítőitalok képében sétált be a fogyasztók hétköznapjaiba.
A vámokra adott válaszul Kína a hollywoodi filmek bemutatóinak számát is csökkenti az országban. A kormány szerint a kereskedelmi háború amúgy is megváltoztatja a közönség kedvező megítélését az amerikai mozi iránt.
Lehetett azzal számolni, hogy ha Donald Trump a végsőkig feszíti a vámokat, Peking a ritkaföldfémek kiviteli tilalmával fog válaszolni. Pontosan ez történik, rákényszerítve az Egyesült Államokat stratégiájának újragondolására.
Trump stratégiájának része a dollár leértékelése, amihez kellene a Fed kamatcsökkentése is. Ám a jegybank egyelőre nem működik együtt. Sőt, megszellőztették, hogy mi lenne, ha az előző válságokkal ellentétben a Fed most nem biztosítana elegendő dollárlikviditást.
Az Egyesült Államok egyre agresszívebb kereskedelmi politikája miatt nem csak a kereskedelmi útvonalak és az ellátási láncok változnak meg. Új geopolitikai szövetségek születnek – vagy éppen félig leromboltak élednek újjá. Az Európai Uniónak nincs más választása, mint rendezni a viszonyát Kínával, és a protekcionista washingtoni politika miatt új kereskedelmi rendszert dolgozni ki azzal az országgal, amelytől minden erejével függetlenedni akart.
Jánisz Varufákisz korábbi görög pénzügyminiszter párhuzamot von a Nixon- és a Trump-sokk között, elsősorban a gazdasági és a politikai következményekben. A világ mindkettőre úgy tekint, mint ami alapjaiban változtatta és változtatja meg a világot.
A chipgyártók és a légitársaságok örömtüzeket gyújtottak, a tőzsdék levegőhöz jutottak. Egyedül Kína maradt ki az össznépi megkönnyebbülésből.
Sokan próbálnak különféle magyarázatokat adni Donald Trump által indított vámháborúra. Sylvester Eijffinger, a Tilburgi Egyetem professzora az amerikai elnök lépéseit a játékelmélet segítségével próbálja megfejteni.
Amerika új vámintézkedései nem elsősorban a zöldátmenetet fékezik, hanem ennél jóval mélyebb geopolitikai és iparstratégiai fordulatra utalnak.
Valójában bizonyos szint felett csak bizonyos szint alá lehet menni: van az a határ, amikor már lényegtelen, mekkora vámot vet ki egymásra a két nagyhatalom. A kereskedelem így is, úgy is halott.
Mi történik, ha a korábban tévedhetetlen mentőövről kiderül, hogy mégsem tartja fent a felszínen a befektetőket? Úgy tűnik, hogy Trump vámháborújának viharában az amerikai államkötvények által nyújtott menedékre ezúttal nincs túl nagy igény. De mi vagy inkább ki állhat ennek a hátterében?
