Miközben a globális figyelem az iráni háborúra szegeződik, Washington egy másik, jóval kevésbé látható katonai finanszírozást futtat a saját hátsó udvarában. Egy friss jelentés szerint ennek az ára már eléri a 4,7 milliárd dollárt. A költségek gyorsan emelkednek, és a számla még messze nem végleges.
A Maduro-rezsim villámgyors megdöntése, a szövetségesekkel szembeni burkolt fenyegetések és az erőforrásokhoz való hozzáférés nyers logikája egy olyan külpolitikai doktrínát rajzol ki az Egyesült Államokban, amelyben az erő, a gazdasági kényszer és a gyors eredmény fontosabb, mint a szabályok, az intézmények vagy a hosszú távú stabilitás. Trump szemére azonban nem lehet azt vetni, hogy nem szólt előre: végig nyílt lapokkal játszott.
Maduro bukása után Washington gyorsan gazdasági narratívát épített a venezuelai beavatkozás köré. Trump szerint az ország valóságos paradicsom lesz az amerikai olajvállalatok számára – az érintettek azonban hallgatnak, és semmi kedvük Venezuelába menni. Nagyon is érthető okokból.
