A nyersanyagokban gazdag országok gyakran használják az ásványkincseiket geopolitikai fegyverként. A szabadpiaci korszak helyét egy új merkantilizmus veszi át, amely alapjaiban rajzolhatja át a globális erőviszonyokat és a világgazdaság ellátási láncait.
Ankara két védett hajózási folyosó létrehozását mérlegeli az orosz és ukrán kikötők felé, amelyeket egyik hadviselő fél sem támadhatna. A korábbi gabonafolyosó mintájára épülő kezdeményezés a kereskedelem biztonságosabbá tétele mellett Törökországot is a Fekete-tenger új biztonsági rendszerének központi szereplőjévé emelhetné.
Kazahsztán váratlan diplomáciai kezdeményezéssel lépett be az orosz–ukrán háború rendezéséért folyó küzdelembe: Tokajev elnök a harcok befagyasztását és az isztambuli békefolyamat újraindítását sürgeti. Az „Isztambul 2.0” egyelőre inkább diplomáciai kísérlet, mint kész béketerv, de Asztana különleges helyzete új csatornát nyithat Moszkva és Kijev között.
A Száhel-övezetben a terrorizmus a megszerzett területek helyett immár a határokon átnyúló pénzügyi, logisztikai és toborzóhálózatokról szól. A dzsihádista szervezetek szorosan együttműködnek szeparatista csoportokkal és bűnözői hálózatokkal, így a befolyásukat a Guineai-öböltől egészen Észak-Afrikáig terjesztik ki.
Brüsszel egyelőre nem meri szankcionálni azt az ír alumínium-oxid-gyárat, amit azzal gyanúsítanak, hogy közvetve az orosz hadiipart is ellátja. Az ok egyszerű: a létesítmény az uniós alumínium-oxid-feldolgozás több mint harmadát biztosítja, így egy esetleges fellépés Moszkván kívül az európai autó-, védelmi és energetikai ipart is súlyosan érintené.
A nagyhatalmi rivalizálás ismét felülírja a gazdasági racionalitást amellett, hogy a biztonság és a stratégiai érdekek mindinkább fontos szerepet töltenek be a világpolitikában. Az új korszakban a szabadkereskedelem helyett inkább már az ellátási láncok, a technológiai fölény és a geopolitikai ellenálló képesség dönti el, ki lesz a nemzetközi rendszer nyertese.
A Közel-Keleten egy új hatalmi tengely formálódik: Egyiptom, Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán hangolja össze a lépéseit az izraeli–iráni konfliktus árnyékában. Bár hivatalosan nem katonai szövetségről van szó, az új együttműködés alapjaiban alakíthatja át a térség erőviszonyait, ami hosszú távon Izrael, valamint az Egyesült Államok regionális mozgásterére is hatással lehet.
Az Egyesült Államok nukleáris megállapodása Szaúd-Arábiával egyrészt erősítheti Washington közel-keleti befolyását, másrészt háttérbe szoríthatja Kínát és Oroszországot. A 30 évre szóló egyezmény ugyanakkor az urándúsítás lehetősége miatt biztonsági aggályokat is felvet.
Donald Trump második ciklusa alatt mélypontra zuhant az amerikai külföldi segélyezés. A legnagyobb összegek még mindig Ukrajna, Izrael és Jordánia felé irányulnak, a jelentős forráscsökkentés azt jelzi, hogy a Fehér Ház a saját érdekei mentén szelektíven alakítja át a nemzetközi szerepvállalását.
Fordulat látszik a globális erőviszonyok megítélésében: míg Donald Trump második elnöki ciklusának kezdete óta meredeken romlik az Egyesült Államokhoz való nemzetközi hozzáállás, Kína egyre kedvezőbb képet alakít ki magáról. Ma már több országban tekintenek pozitívabban Pekingre, mint Washingtonra, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna.
A Hamász támadása óta eltelt ezer nap geopolitikai átrendeződést hozott a Közel-Keleten: Izrael katonailag erősebb, ugyanakkor diplomáciailag elszigeteltebb lett, Irán meggyengülve is sakkban tartja a világgazdaságot, az Öböl menti szövetségek pedig repedeznek. A konfliktus nyomán új erőegyensúly született, egy jóval veszélyesebb, drágább és kiszámíthatatlanabb, mint a régi.
Mivel az iráni háború felhajtotta az olaj- és üzemanyagárakat, az amerikai olajóriások rekordközeli profitot könyvelhetnek el – Donald Trump azonban nem ünnepel velük, hiszen árdrágítással vádolja a cégeket, a dráguló benzin pedig súlyos terhet ró az amerikaiakra, ami politikai kockázattá válhat a választások előtt.
Európában fokozott figyelmet kap a biztonságpolitika, egy friss nemzetközi felmérés azonban meglepő eredményt hozott: Magyarországon a NATO támogatottsága történelmi csúcs közelében jár. A kutatás ugyanakkor arra is rámutat, hogy a szövetség megítélése megosztottabb, sőt több kulcsországban jelentősen csökken a bizalom.
Repedezni látszik az amerikai rendszer egyik legfontosabb tartópillére, történelmi mélypontra zuhant a kapitalizmusba, a demokráciába és az „amerikai álomba” vetett bizalom. Egy friss felmérés szerint az amerikaiak többsége már úgy érzi, hogy az ország hanyatlásnak indult – ami a belpolitikai mellett geopolitikai következményekkel is járhat.
Újabb globális élelmiszerválság körvonalazódhat, mivel az El Niño és a közel-keleti konfliktus kettős hatása 2027-ben világszerte megdrágíthatja az alapvető élelmiszereket. Az Economist Intelligence Unit úgy véli, hogy a legnagyobb veszély az importfüggő országokat fenyegeti, ahol az árrobbanás társadalmi és politikai instabilitást hozhat.
Az Egyesült Államok csökkenti az európai katonai szerepvállalását, Törökország ugyanakkor történelmi lehetőséget lát a befolyása növelésére. A csúcstalálkozón Ankara azt igyekszik bizonyítani, hogy Európa biztonsága ma már elképzelhetetlen a török haderő és a gyorsan fejlődő védelmi ipar nélkül – ezzel pedig a szövetség egyik meghatározó katonai hatalmává válhat.
Soha nem látott bizalomvesztéssel néz szembe az Egyesült Államok: egy friss nemzetközi kutatás szerint Donald Trump külpolitikája világszerte súlyosan rontotta országa megítélését. A számok alapján az amerikai puha hatalom feltűnően gyengül, ami hosszú távon geopolitikai következményekkel járhat.
Legalább 250 ezer brit lány válhatott szexuális kizsákmányolás áldozatává az 1950-es évek óta az Egyesült Királyságban egy frissen nyilvánosságra hozott jelentés szerint. A dokumentum azt állítja, hogy a bandahálózatok az ország közel 40 százalékán működtek, miközben a hatóságok és az intézmények évtizedeken át nem léptek fel ellenük kellő hatékonysággal.
Az amerikaiak többsége nem állt Donald Trump iráni katonai fellépése mögé: egy friss felmérés szerint a konfliktus támogatottsága még a korábbi közel-keleti háborúkétól is elmaradt. A generációs és pártpolitikai törésvonalak különösen élesen rajzolódtak ki, ami arra utal, hogy az Egyesült Államokban csökken a társadalmi támogatottsága az újabb külföldi katonai beavatkozásoknak.
Brüsszel rekordméretű, közel 2000 milliárd eurós költségvetést készít elő a következő ciklusra, noha az EU közös adósságállománya akár a duplájára is nőhet a következő évtizedben. A közös hitelfelvétel ugyan erősítheti az unió geopolitikai mozgásterét, de éles vitákat válthat ki arról, hogy az európai adófizetők pénzéből valóban közös stratégiai célokat vagy inkább tagállami kiadásokat finanszíroznak-e.
Oroszország, Kína és a növekvő globális feszültségek új helyzet elé állították Németországot és Japánt. A kérdés már nem az, hogy növelik-e katonai erejüket, hanem az, hogy hová vezet ez a stratégiai fordulat.
Az Egyesült Királyság unióból való kilépése után öt évvel megszületett a Gibraltár-megállapodás, amely a spanyol–gibraltári határellenőrzések eltörlésével megkönnyíti napi több ezer ingázó életét. A történelmi kompromisszum gazdasági fellendülést ígér, de új problémákat is hozhat: Madrid először kap szerepet a Gibraltárra érkezők schengeni ellenőrzésében, amit britek közül néhányan a spanyol befolyás erősödéseként értékelnek.
Moszkva pénzzel próbálja pótolni a háború emberveszteségeit, a jelentkezők száma csökken, a munkaerőhiány súlyosbodik, ahogy a gazdaság is fokozódó terheket visel. Pénz tehát egyelőre van, a kérdés így az, hogy lesz-e elég ember Putyin hadseregében.
Irán burkolt fenyegetése szerint a jemeni húszik segítségével akár a Vörös-tenger kulcsfontosságú átjáróját is lezárhatják, ami egyszerre béníthatná meg a világ energiaellátását és az Európa–Ázsia közötti kereskedelem egyik legfontosabb útvonalát. A válság ráadásul Kelet-Afrika stratégiai jelentőségét is új szintre emeli, ahol a világ vezető hatalmai versengenek a befolyásért.
A dubaji DP World egy Brazíliát és Afrikát összekötő kereskedelmi folyosót épít, amely az áruforgalom felgyorsításán kívül az Emírségek befolyását is kiterjesztheti a két stratégiai régió között. A projekt a BRICS erősödése, a globális ellátási láncok átrendeződése és az európai közvetítő szerep gyengülése közepette új erőviszonyokat teremthet a dél-atlanti térségben.
Amíg a világ figyelme Tajvanra szegeződik, Kína egy alternatív kereskedelmi útvonalat épít ki. Az új, Szingapúrig húzódó szárazföldi–tengeri folyosó gyorsabb és olcsóbb útvonalat kínál, de egy tajvani konfliktus esetén is biztosíthatja a kínai gazdaság túlélését. Peking már egy nagyhatalmi összecsapás logisztikai forgatókönyveire készül.
A Hormuzi-szoros blokádja, a Malaka-szorosnál kibontakozó amerikai–kínai erőpróba és a Balti-tenger alatti hibrid hadviselés a világgazdaság idegszálai – egyben az új világrend első számú törésvonalai. A Pax Americana lassan kifullad, a világ így belépett a fojtópontok korszakába, ahol a biztonságos szállítás került előtérbe.
Repedezik az amerikai hegemónia egyik legfontosabb pillére. A Hormuzi-szoros körüli válság és az iráni jüan- valamint stablecoin-alapú olajelszámolások olyan folyamatokat indíthatnak fel, amelyek felgyorsítják a dollár globális dominanciájának gyengülését.
Az örmény választás tétje jóval nagyobb volt, mint a parlamenti helyek száma. Nikol Pasinján Nyugat-barát miniszterelnök a jelentős orosz nyomás ellenére megőrizte a hatalmát, ezzel Örményország folytathatja a közeledését az EU és az Egyesült Államok felé. Bár a kormány stabil többséget szerzett, a kétharmados felhatalmazás elmaradt, ami lassíthatja az Azerbajdzsánnal kötendő békemegállapodást.
Miközben a világ az iráni háború következményeitől tart, könnyen lehet, hogy a konfliktus legnagyobb nyertese nem is a Közel-Keleten keresendő. Kína ugyanis stratégiai előnyöket gyűjt, tanulmányozza az amerikai hadviselést, erősíti a diplomáciai pozícióit, profitál az energiaválságból, sőt tovább növeli befolyását a kritikus nyersanyagok piacán.
