Épp az Irán elleni katonai akció előtt készült felmérésből derült ki, hogy az amerikaiak többsége aktív szerepet akar az Egyesült Államoknak a világban, de ez nem feltétlenül jelenti az ország vezető pozícióját. A kutatás rekordméretű politikai szakadékot és meglepően gyenge gazdasági önbizalmat mutat.
Rakéták, feltorlódó tankerek és megugró biztosítási díjak – a Közel-Keleten kiéleződő amerikai–izraeli–iráni konfliktus már most 5–15 százalékos olajár-emelkedést áraz a piacokon. Bár az OPEC+ termelésnöveléssel próbálja hűteni a kedélyeket, egy tartós blokád könnyen 100 dollár fölé lökheti a Brentet.
Irán történelmi fordulóponthoz érkezett. Ali Hámenei halála után a háború árnyékában dől el, hogy a mérséklődés vagy a radikalizálódás felé fordul-e a teheráni rezsim. A háttérben már zajlik a hatalmi játszma, miközben a világ lélegzet-visszafojtva figyeli, ki kerül Irán élére.
Amikor Mette Frederiksen előre hozta a választásokat, azzal nem csupán a belpolitikát akarta felrázni, hanem üzenni is akart Washingtonnak. A grönlandi válság és az amerikai elnök fenyegetései váratlanul megerősítették a dán kormányfőt, miközben a Trump-barát erők meggyengültek.
A víz túl azon, hogy természeti erőforrás, a 21. század egyik legfontosabb hatalmi eszköze. A klímaváltozás és a növekvő kereslet nyomán egyre több állam fedezi fel, hogy a vízbiztonság nem környezetvédelmi, hanem geopolitikai kérdés, ami konfliktusokat robbanthat ki, kormányokat destabilizálhat, vagy épp új szövetségeket kovácsolhat.
Az Egyesült Államok és Izrael légicsapásai új szintre emelték az iráni konfliktust: a rezsim vezetőinek likvidálása után Teherán lezárta a Hormuzi-szorost és támadásokat indított amerikai bázisok ellen. Az várható volt, hogy a válság eszkalálódik, azt azonban kevésbé láttuk, hogy Washington elmegy-e egészen a rezsimváltásig, és hogy a világ meddig bírja a kialakulóban lévő energiapiaci sokkot.
Vajon előre menekül Emmanuel Macron? A francia elnök látványos tempóban nevezi ki az embereit a hadsereg, a jegybank és a diplomáciai szolgálatok élére, miközben a közvélemény-kutatásokat 34 százalékkal vezető Nemzeti Tömörülés 2027-ben akár át is veheti a hatalmat.
Az amerikai társadalom csendben, de gyökeresen átalakul: az LMBTQ+-közösséghez tartozók aránya 2012-höz viszonyítva több mint a duplájára nőtt. A valódi fordulat azonban a fiataloknál látszik: a 30 év alattiak közel negyede nem tartja magát heteroszexuálisnak.
Az uniós polgárok 68 százaléka már nem érzi biztonságban az országát, és a válaszadók fele az EU-tól várja a védelem megerősítését. Miközben Nyugat-Európában rekordszintű a fenyegetettségérzet és a védelmi kiadások növelésének támogatása, Magyarország kilóg a sorból: itthon alacsonyabb az aggodalom, ugyanakkor élesen megosztott a közvélemény.
Repedezik a német jóléti állam mítosza és vele együtt a politikai status quo. A lakosság kétharmada úgy véli, hogy a szociális rendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan, a CDU/CSU és az SPD pedig arról vitázik, hogy melyiküknek kellene megfizetnie a stagnáló gazdaság árát. A háttérben az AfD erősödése pedig azt jelzi, hogy a jóléti konszenzus megingott. A reform borítékolható, a kérdés csupán az, hogy ki éli túl politikailag.
Repedezik Donald Trump legbiztosabbnak hitt bázisa: bár a fehér evangélikusok többsége továbbra is mögötte áll, egy friss mérés alapján még a leghűségesebb hívek körében is csökken a feltétlen bizalom. A támogatása még megvan, de lassan szétforgácsolódik, ami a novemberi félidős választások előtt komoly figyelmeztetés lehet számára.
J. D. Vance alelnök ellentmondásos megszólalásai már most megmutatják, milyen belharcok formálhatják a Trump utáni Amerikát – és miért lenne hiba 2028-ig várni az új washingtoni kapcsolatok építésével.
Az Egyesült Államok figyelme Kanada olajban leggazdagabb tartományára irányult, Alberta függetlenségi mozgalma mögött pedig egyre erősebben kirajzolódik a nagyhatalmi befolyási övezetek visszatérésének logikája.
A téli támadások és az energiahálózat elleni csapások sem törték meg az ellenállást, de a többség már arra készül, hogy a háború még évekig eltarthat. Egy friss felmérés szerint a kompromisszum iránti hajlandóság nem nőtt – az ukrán társadalom inkább hosszú távra rendezkedik be.
A megállapodás azt üzeni, hogy az indo–csendes-óceáni status quo véget ért. A kínai nyomás, az amerikai bizonytalanság és a mindennapivá váló tengeri incidensek most először kényszerítettek ki nyílt stratégiai választ egy olyan térségben, ahol a semlegesség sokáig erény volt.
Több mint fél évszázada nem volt ilyen kevés migráns az amerikai–mexikói határon, mint 2025-ben, ami mögött a Biden-kormányzat szigorításai és a Donald Trump visszatérése utáni kemény fellépés áll – a havi adatok pedig a járvány idején látott visszaesést is alulmúlják.
A bevándorlásellenes Chega jelöltje áttörte a politikai tabut, és először jutott be az elnökválasztás második fordulójába. Bár a favorit továbbra is a szocialista jelölt, a választás már most jelzi, hogy a portugál politika felszíne alatt mély átrendeződés zajlik.
Az FGS Global felmérése szerint a kontinensen többségben vannak azok, akik hanyatlást, bizonytalanságot és rosszabb jövőt látnak, miközben egyre többen támogatják az erősebb védelempolitikát és a keményebb érdekérvényesítést.
A Grönland körüli amerikai nyomulás nem Trump hóbortja, hanem egy visszatérő nagyhatalmi forgatókönyv új felvonása. A történelem azt mutatja, hogy amikor Washington stratégiai fenyegetést érez, a szuverenitás kérdése másodlagossá válik.
Az IMF szerint a világgazdaság meglepően jól bírja a geopolitikai sokkokat – de csak addig, amíg kitart az amerikai MI-lufi. Egy hirtelen technológiai korrekció, Trump vámfenyegetései és a jegybanki függetlenség megingása együtt könnyen globális növekedési fordulatot hozhat.
Miközben az EU vezetése továbbra is többségi támogatást élvez a tagállamokban, az Egyesült Államok megítélése történelmi mélypontra zuhant, Kína pedig csendben zárkózik fel.
Egy év alatt 14 százalékponttal esett az Egyesült Államok támogatottsága a szövetségesek körében, Kína viszont több országban már népszerűbb. A Gallup adatai szerint egyre több jel utal a NATO politikai kohéziójának repedezésére.
Iránban megremegtek a hatalom alapjai, és bár a rezsim egyelőre elfojtja az utcai tiltakozásokat, a legitimációja történelmi mélyponton van. A változás esélye nő, ám nem világos, mi jön utána – a bizonytalanság pedig belső összeomláshoz és regionális eszkalációhoz is vezethet.
Már január végén megszülethet az EU–India szabadkereskedelmi megállapodás, amely alapjaiban rajzolhatja át a globális gazdasági erőviszonyokat. Az USA–Kína kereskedelmi háború és az ellátási láncok sebezhetősége felgyorsította Brüsszel és Újdelhi közeledését – miközben Berlin stratégiai fordulatra készül. A tét nemcsak Európa Kínától való függése, hanem az is, hogy Magyarország a nyertese vagy a vesztese lesz-e az új kereskedelmi korszaknak.
Míg a republikánusok elsöprő többsége helyesli az amerikai katonai akciót, a demokraták szinte egységesen elutasítják azt. A YouGov friss adatai szerint nemcsak a beavatkozás megítélése, hanem annak valódi oka is élesen megosztja a két tábort.
Mi az ára a biztonságnak? Washington Grönlandot már nem védeni akarja, hanem birtokolni – és kész felülírni a szövetségi szabályokat is, ha Oroszország és Kína kiszorítása ezt kívánja.
Új összecsapások kibontakozására és a jelenlegi konfliktusos helyzetek további éleződésére is számíthatunk 2026-ban. Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője a Maszolnak elmondta: Ukrajna mellett az év elején Venezuela és Irán is már az év elején megjelent a konfliktusok térképén.
Nem az olajért zajlik a venezuelai játszma. Az amerikai katonai fellépés valójában a kritikus ásványokért folyó nagyhatalmi verseny új szakaszát jelzi, ahol a ritkaföldfémek, a koltán és a lítium dönti el a geopolitikai erőviszonyokat. Venezuela így nem periféria, hanem a 21. századi geoökonómiai konfliktus egyik kulcspontja lett.
Donald Trump ismét Grönlandra vetett szemet: a Fehér Ház szerint a sziget nemzetbiztonsági okból fontos, Washington pedig több – a katonai megszállástól a „puha” befolyásszerzésig terjedő – forgatókönyvet is mérlegel, amelyek alapjaiban rengethetik meg a NATO-t és az északi status quót.
Az Egyesült Államok Venezuelában nem rezsimet vált, hanem döntéseket vesz át. A Maduro elfogásával kísért beavatkozás a Roosevelt-kori lövészhajó-diplomácia visszatérését jelzi: tengeri és légi fölény, gazdasági fojtópontok, megszállás nélkül. A kérdés már nem az, hogy működik-e, hanem hogy ez lesz-e a nagyhatalmi kényszerítés új normája.
