Putyin és Kim Dzsong Un közelgő találkozója az amerikai szankciós politika végső határait mutatja meg. A két ország „minden mindegy” alapon köt hadiipari egyezséget, az USA pedig csak fenyegetőzhet, de semmit nem tud tenni ellene.
Recep Tayyip Erdogan török elnök a Vlagyimir Putyinnal folytatott hétfői tárgyalása után kijelentette, hogy hamarosan újra lehet éleszteni azt a gabonaszerződést, amely az ENSZ szerint az ukrán gabona piacra kerülésével segített enyhíteni az élelmiszerválságot – így tájékoztattak a vezető portálok. Az oroszok nagyon jól tudják, hogy Ukrajna túlélésének az egyik feltétele, hogy értékesíteni tudja a gabonáját.
Az orosz–török csúcstalálkozó középpontjában a fekete-tengeri gabonakereskedelem újraindítása állt. Putyin nem zárkózik el, de a feltételei változatlanok.
Szabad az einstand mától Oroszországban. Putyin elsődleges célja azonban nem a nyugati vállalatok bekebelezése, hanem a túszdiplomácia kiterjesztése: ha a Nyugat visszaadja a zárolt orosz pénzeket, Moszkvában is nagylelkűek lesznek a külföldi cégekkel.
Először szólalt meg az orosz elnök a halott Wagner-vezérről.
A biztonságpolitikai szakértő szerint ha valaki fellázad, de nem tud győzni, az azonnal aláírta a halálos ítéletét.
A BRICS-országok szervezetének bővítésével kapcsolatban eddig mindenki azt hitte, hogy az a nyugati gazdasági dominancia és hegemónia ellensúlyozására jön létre. Most kiderült, hogy dehogy.
A bevétel 10 százalékát kéri a Kreml az 1 milliárd rubel felett kaszáló vállalatoktól. Az intézkedésből a kormány 300 milliárd rubel pluszbevételre számít.
A szentpétervári Oroszország–Afrika csúcs legnagyobb kérdése az volt, sikerül-e az orosz elnöknek magához láncolnia az afrikai vezetőket a gabonakereskedelemmel.
A jelenlegi kínai-orosz katonai együttműködés inkább diplomáciai, semmint gyakorlati jellegű, azonban így is éppen elég bosszúságot okoz az Egyesült Államoknak.
A Szocsiban tartott orosz-fehérorosz elnöki találkozón Putyin bejelentette, hogy július elején megindulhat a „taktikai nukleáris fegyverek” telepítése Fehéroroszországba. Ha ez megtörténik, ez lesz az első eset 1991 óta, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket telepít saját határain kívülre.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
Az orosz elnök nem aprózta el: mindent egy lapra tesz a „pénz nem számít!” mottó jegyében.
Meddig működhet a NATO nyitott kapuk politikája, és miért beszélnek egyesek még mindig úgy, mintha Ukrajna csatlakozási szándékának elutasítása 14 éves gonosztett lenne, aminek egyenes következménye volt a háború kitörése?
Egy nukleáris háborút nagyjából úgy képzelünk, hogy az USA és Oroszország addig lövi egymást, amíg el nem pusztul a fél világ. De mi van akkor, ha Moszkva Ukrajnában teszi meg a nyitólépést? Törvényszerű lesz a válaszcsapás, vagy van más lehetőség is?
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
