2025. március 24., hétfő
Észtország Ukrajnába küldi elavult fegyverzetét, Brüsszellel pedig vadonatújakat fizettet ki magának. Ügyes trükk, csak rendkívül etikátlan.
Kaja Kallas miniszterelnök kihasználta az Európai Békekeret hanyagságból nyitva hagyott kiskapuját, és 134 millió eurót hívott le országának.
Mégis megszületett a megállapodás az Európai Bizottság és Németország között: elfogadják az e-üzemanyaggal működő belső égésű autókat is a zöld átállás részeként, azzal a feltétellel, hogy azok technológiája kizárja a fosszilis üzemanyagos üzemeltetést.
Bár hivatalosan nem is képezte a március 23-i EU-csúcs programjának részét, Brüsszelben a főszerep az Európai Bizottság és a német kormány közötti háborúé volt, amely a belső égésű motorok 2035-ös betiltása miatt robbant ki.
Az AP a napokban terjedelmes riportot közölt a szankciók eddigi hatástalanságáról, halvány reménysugárként mindössze a február eleje óta életbe lépett olajársapkát villantva fel, amely talán még okozhat nehézségeket a Kremlnek.
Míg Németország az EU-ban a Made in Europe terv büszke szószólója és az amerikai protekcionista törvény heves kritikusa, addig csendben keresi a lehetőségeket arra, hogy iparát mégis be tudja tuszkolni valahogy az USA meleg szárnyai alá.
A Nemzetközi Valutaalap közel 5650 milliárd forintos „segélye” minimum három évre szólna, és ugródeszka lehetne egy igazán szép hitelcsomaghoz.
A francia fővárosban csak a gond van a bérelhető e-rollerekkel. A főpolgármester személy szerint betiltaná a járműveket, de meghallgatja, mit kér a nép.
Az orosz energiát a norvég váltotta fel, amivel az északi ország tavaly már 113 milliárd eurót kaszált. A háborús nyerészkedéssel vádolt oslói kormány azonban egyáltalán nem a válságkezelésre fordítja a pénzt – annál sokkal jobb ötlete van.
A szöveg a régi: ha nem vonulsz ki Oroszországból, aljas vállalat vagy, amely a háborút szponzorálja. Az ukránok kiátkozásra törekvő taktikája és listázása sok esetben bevált, ám vannak olyan cégek, amelyek a továbbiakban is üzleti és nem morális alapon működnek.
Feszültségek jelentek meg az unión belül az USA-val kirobbant kereskedelmi háború nyitólépésének kidolgozása és elfogadása kapcsán. A németek és a franciák öntik az állami pénzt a saját iparukba, óriási kockázatnak téve ki az egységes EU-s piacot és annak versenyképességét.
Christine Lambrecht döbbenetesen alkalmatlan volt a posztra, a távozását már tavaly mindenki tényként kezelte.
Az orosz elnök nem aprózta el: mindent egy lapra tesz a „pénz nem számít!” mottó jegyében.
A kutatások egyértelműen a hatékonyság növekedését mutatták ki, miután a négynapos munkahét ötlete újra, magas szinten felvetődött. A siker receptje: ugyanannyi fizetés, eggyel több szabadnap.
A válságban dől el igazán, melyik ország felé milyen a befektetői bizalom.
Ukrajna újabb és újabb fegyvereket követel a Nyugattól, és elégedetlen a gyártási tempóval. Pedig a fegyvergyártók lassúságának a szokásos indokokon túl van egy meglepően prózai, de gazdasági szempontból annál érthetőbb oka is.
Európa csapdahelyzetbe került az orosz-ukrán háború miatt, miután túl gyenge ahhoz, hogy önállóan cselekedjen akár a szankciós politika, akár a védelem területén. Ezért azt csinálja, amit az USA diktál neki – mondta John J. Mearsheimer világhírű politológus budapesti látogatása során.
A kettős felhasználású termékek zömére nem terjednek ki a nyugati exporttilalmak, amelyikre mégis, azt Moszkva és Irán megveteti magának másokkal. Így lesz a fogászati eszközökből vagy a tejpumpából drónalkatrész. Sufnituning és technológiai kannibalizmus felsőfokon.
Brüsszel döntött: 2035-től az EU valóban betiltja a belsőégésű motoros autók és kisteherautók értékesítését. Nincs kibúvó, nincs e-üzemanyagos kivétel, csak és kizárólag elektromos járművek. A betonfalba azért beépítettek egy kiskaput is, hátha menekülőre kell fogni.
Elon Musk vérengzése a Twitternél semmi a Meta vezéréhez képest, aki 11 ezer alkalmazottat rúg ki a héten. A részvények közben zuhannak, a Facebook haldoklik. Van kiút?
Az ország gyakorlatilag csődben van, a hiteleit nem tudja fizetni, az államadóssága várhatóan a GDP 100 százaléka lesz. Ukrajna pénzügyileg és gazdaságilag vegetál, ezt az állapotot azonban nem lehet hosszabb ideig mesterségesen fenntartani.
Másfél milliárd helyett mindössze 80 millió köbméter biogázt állít elő Magyarország évente. A földgázfüggőség csökkentése érdekében most ezen is változtat a kormány.
Afrika számos országa világhatalom lehetne az elektromos járműiparhoz nélkülözhetetlen ásványok bőséges lelőhelye miatt, mégsem az. A lítiumra, nikkelre és kobaltra éhező országok ugyanis pont azt csinálják, amit a középkor óta mindig: nyersanyagot szállítanak haza, amiből Afrika nem sokat profitál.
Oroszország még mindig a világ második legnagyobb fegyverexportőre, de ha a háború tovább tart, le is kerülhet a dobogóról. Kína azonnal észrevette a piaci rést, és már meg is célozta Moszkva helyét a piacon.
A háború miatt az európai országok elképesztő összegeket tolnak bele a védelmi iparba, a gyártóknak azonban nincs elegendő kapacitásuk és idejük, hogy kielégítsék az egyre sürgetőbb igényeket. Ukrajna közben újabb és újabb fegyvereket követel.
Ukrajna két hét alatt lövöldözi el azt, amit az USA egy év alatt gyárt. A vállalatok nem bírnak az igényekkel, a készletek kimerülnek, pont akkor, amikor az ukránoknak a legnagyobb szüksége lenne rá.
Németország az orosz-ukrán háború kitörése óta bizonytalan és látszólag kétarcú politikát folytat. Az egyre nagyobb energia- és gazdasági válságba süllyedő ország Európa reménybeli vezetői státusza felé közelített, jelenleg azonban Olaf Scholz kormánya éppen kül- és belpolitikai bizalmi tőkéjét aprítja saját maga alatt.
Senkinek nem jön jobban a NATO-bővítés, mint az amerikai fegyveriparnak. A háború pedig egyenesen áldás a világ öt legnagyobb fegyvergyártó cégének.
Dani Rodrik tökéletes példákat talált a nemzeti gazdaságpolitika új formáira: a legsúlyosabb problémák megoldásához paradigmaváltásra van szükség a politikai döntéshozásban, mégpedig olyanra, amely áttöri az állami és a magánszektor közötti éles határokat.
A 2016-ban útjára indított, nagyszabású hazai haderőfejlesztési programnak az elmúlt években számos kritikusa akadt, akik elsősorban értelmetlen pénzkidobásnak tartották a haditechnikai beszerzéseket, a hadsereg modernizációját és az infrastrukturális beruházásokat. Ma már senki nem kérdőjelezi meg sem a fejlesztés ütemét, sem annak költségeit. Ruszin-Szendi Romulusz altábornaggyal, a Magyar ...
