A megállapodás azt üzeni, hogy az indo–csendes-óceáni status quo véget ért. A kínai nyomás, az amerikai bizonytalanság és a mindennapivá váló tengeri incidensek most először kényszerítettek ki nyílt stratégiai választ egy olyan térségben, ahol a semlegesség sokáig erény volt.
A Világbank friss jelentésében négy kelet-ázsiai országra koncentrál, amelyek egyszerre a világ legnagyobb szénkibocsátói és a zöldnövekedés legnagyobb ígéretei, mivel a dekarbonizáció ott olcsón és gyorsan elérhető lehet.
Délkelet-Ázsia országai Kína és a Nyugat között egyensúlyoznak, kiélvezve azt, hogy Washington és Peking egyaránt stratégiai partnerként tekint a régióra. Vajon meddig kell még várni a közös fellépésükre?
Tajvan, Ukrajna és Gáza kapja manapság a legtöbb figyelmet, pedig a világon van még számos forró övezet. Egy hónapja, hogy Kína új tengeri szabályozást vezetett be a Dél-kínai-tengeren, ami újabb jelentős incidenst váltott ki a vitatott vizeken. Az Egyesült Államok hitelessége mehet tönkre, ha Washington nem tudja megvédeni Fülöp-szigeteket, amellyel kölcsönös védelmi szerződést kötöttek a kínai agresszióval szemben.
Miközben a Közel-Kelet és Európa konfliktusoktól forrong, az indo-csendes-óceáni térségben is zajlanak az események. Az amerikai Typhon rakétaindító rendszer telepítése a Fülöp-szigetekre a Kínával szembeni feszültségek fokozódásához vezethet, valamint az ASEAN-on belüli széthúzás veszélyét is magában hordozza, mivel eltolódhatnak a térségbeli erőviszonyok.
Riasztó hiány mutatkozik a rizs- és a búzakészletekben egyaránt. Az elmúlt három évben a világ élelmiszer-gazdaságát megterhelték a koronavírus-járvány okozta ellátási zavarok, a kedvezőtlen időjárás, az ukrán és orosz gabona körüli szállítási problémák, valamint az aszályt okozó El Nino gyors megjelenése.
