2026. augusztus 13., csütörtök
Peking az űrben is nagyhatalmi áttörésre készül: műholdas, a navigációs és a távérzékelési fejlesztéseivel megkérdőjelezi az amerikai fölényt, Afrikában pedig komplett űrtechnológiai ökoszisztémát épít.
Az Egyesült Államok minimumimportárakkal és 15 százalékos vámmal védi a napelemes értékláncot úgy, hogy az olcsó importtal szemben az ellátásbiztonságot és a hazai kapacitásokat helyezi előtérbe, vállalva a magasabb rövid távú költségeket. Ez a döntés Európa számára is fontos.
A világ energiafogyasztása tavaly minden korábbinál magasabb szintre emelkedett, ahogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források is mérföldkőhöz értek. A kettő együttes jelenléte azonban azt mutatja, hogy a zöldenergia-átmenet egyelőre inkább kiegészíti, mintsem felváltja a fosszilis kapacitásokat, ami világszerte igen nehéz döntések elé állítja a kormányokat.
A török tulajdonú Nagyezsda nevű hajó elleni dróntámadás jelezte, hogy a fekete-tengeri konfliktus már érinti Ankara hajózási érdekeit. A polgári forgalom drágul, emellett a térség gabona- és olajexportja is sérülékenyebbé válik.
Amerikai és kínai kutatók közösen oldottak meg egy évtizedes műszaki problémát a hidrogén-üzemanyagcellák terén. A fejlesztés ipari léptékben is üzemeltethető, és pár éven belül jelentősen felgyorsíthatja a hidrogénalapú zöldenergia-tárolás elterjedését.
Az élelmiszerárak visszahúzódtak a 2022-es csúcsról, az UBS szerint azonban a pandémia előtti, évi 2,5 százalékos inflációs átlag nem tartható. A klímakockázat, a termelők gyenge jövedelmezősége és a csökkenő kínálathoz való alkalmazkodás hosszabb távon drágulást vetít előre.
Az amerikai hadsereg magántőkéből építtetne gigawattos MI-adatközpontokat katonai területeken. Az elképzelések szerint a Fort Bliss-i és a dugwayi projekt gyorsan növelheti a hadsereg számítási kapacitását, csakhogy az energiaellátás, a vízhasználat és a beszállítói biztonság új kockázatokat teremt.
Irán négyszáz vállról indítható kínai légvédelmi rendszert szerezhet be. Ez a néhány tízmillió dolláros üzlet nem zárná le a perzsa állam légterét, viszont veszélyesebbé és költségesebbé tenné az alacsonyabb légtérben zajló amerikai–izraeli hadműveleteket.
A Trump-kormányzat 25 százalékos vámot vetett ki több brazil termékre, többek között az ország azonnali fizetési rendszere, a Pix miatt.
Franciaország egy újabb rést zár be a stratégiai vállalatai védelme érdekében: az állam ezentúl már egy viszonylag kis külföldi tulajdonrész megszerzésénél is ellenőrizni akarja, hogy ki kerül közel az érzékeny technológiákhoz és döntésekhez.
Az Egyesült Államok közel harminc év után Japánnal közösen avatkozott be a jen védelmében. Ez a lépés azt jelzi, hogy az árfolyam-stabilitás már szövetségi pénzügyi érdek, hiszen ezzel Washington a japán infláció mellett a saját kötvénypiacát és kereskedelmi pozícióját is védi.
A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű veszélyeztetettsége a globális energiaellátás és kereskedelem egyik legsúlyosabb rendszerszintű kockázata, ami újraírja a térség geopolitikáját.
A Hormuzi-szoros lezárása nem egyformán sújtotta a délkelet-ázsiai országokat. Bár a nemzetközi figyelem Indonézia összeroppanó valutájára összpontosult, a legsúlyosabb gazdasági és társadalmi következményeket a Fülöp-szigetek szenvedte el.
A kínai és a japán jegybank helyett egyre inkább az MI-lázban részt vevő globális magánbefektetők finanszírozzák Amerika külső hiányát. Ez rövid távon erősíti a dollárközpontú rendszert, hosszabb távon viszont a Wall Street technológiai ciklusához köti az Egyesült Államok finanszírozási stabilitását.
Az idei aszály már Európa ipari és energetikai központjait is elérte. A Rajnán akadozik a nyersanyagszállítás, a Duna mentén erőművi kapacitások estek ki, Franciaországban pedig a felmelegedő folyók korlátozzák az atomenergia-termelést.
Németország csökkentené a kínai függőségét, ahol először a saját kitettségeit mérte fel, most viszont már az ázsiai óriás európai függőségeit is számba veszi, sőt lehetséges ellenlépéseket készít elő – ezzel a passzív ellenálló képességtől a gazdasági elrettentés felé mozdul.
Közép-Ázsia már nem egyszerűen nagyhatalmi versenytér, mivel a régió államai a kínai tőkét, a török kulturális és logisztikai kapcsolatokat, valamint az orosz biztonsági örökséget egyaránt a saját mozgásterük növelésére használják.
A Száhel-övezetben a terrorizmus a megszerzett területek helyett immár a határokon átnyúló pénzügyi, logisztikai és toborzóhálózatokról szól. A dzsihádista szervezetek szorosan együttműködnek szeparatista csoportokkal és bűnözői hálózatokkal, így a befolyásukat a Guineai-öböltől egészen Észak-Afrikáig terjesztik ki.
Az iraki Kurdisztánban működő iráni kurd szervezetek egyelőre nem nyitottak szárazföldi frontot Teherán ellen, a katonai jelenlétük mégis tartós fenyegetést jelent Irán nyugati határán. A júliusi rakétacsapások azt mutatják, hogy Teherán már a lehetséges felkelés előtt igyekszik felszámolni ezt a hátországot.
A nagyhatalmi rivalizálás ismét felülírja a gazdasági racionalitást amellett, hogy a biztonság és a stratégiai érdekek mindinkább fontos szerepet töltenek be a világpolitikában. Az új korszakban a szabadkereskedelem helyett inkább már az ellátási láncok, a technológiai fölény és a geopolitikai ellenálló képesség dönti el, ki lesz a nemzetközi rendszer nyertese.
Az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) ez év első felében rekordot döntött, a működési modellje azonban jelentősen átalakult. A kínai magánvállalatok immár nagyobb szerephez jutnak a külföldi ipari beruházásokban, az állami óriáscégek pedig a nagy infrastruktúrákat építik. A BRI ezzel Kína globális ipari és infrastrukturális hálózatává válik.
Ukrajna fekete-tengeri exportfolyosója katonai blokád kihirdetése nélkül is leállt, miután a hajótulajdonosok és a biztosítók már túl magasnak ítélték a kockázatot. A Kaszpi-tengeri ukrán csapások közben az iráni konfliktust is összekötik az európai háborúval, veszélyes megtorlási láncot indítva.
Ázsia hat hónapon belül a második nagy energiaválsággal néz szembe: a jemeni húszik blokádja a Báb el-Mandeb-szoroson keresztül szinte lezárta a szaúdi olajexport egyik fő útvonalát, ráadásul a térség még mindig a Hormuzi-szoros korábbi lezárásának következményeit nyögi. Így mára csak a Szuezi-csatorna maradt nyitva az Öböl menti olaj előtt.
Kína gyorsan erősíti a gazdasági befolyását a Nyugat-Balkánon, főként Szerbiában és a stratégiai infrastruktúra területén. A kínai hitelekkel és kivitelezőkkel megvalósuló beruházások rövid távon fejlődést hoznak, hosszabb távon azonban függőségeket és az uniós csatlakozással kapcsolatos kockázatokat teremthetnek.
A Közel-Keleten egy új hatalmi tengely formálódik: Egyiptom, Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán hangolja össze a lépéseit az izraeli–iráni konfliktus árnyékában. Bár hivatalosan nem katonai szövetségről van szó, az új együttműködés alapjaiban alakíthatja át a térség erőviszonyait, ami hosszú távon Izrael, valamint az Egyesült Államok regionális mozgásterére is hatással lehet.
Kína célkeresztbe vette Európa hadiiparát: a Rheinmetall és több kulcsvállalat is felkerült Peking exportellenőrzési listájára. A lépés hivatalosan válasz Brüsszel szankcióira, de az üzenet ismét az, hogy aki Kínát szorongatja, annak veszélybe kerülhetnek az ellátási láncai is.
A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű blokádja a világ energiakínálatának negyedét fagyasztja be, ami az áruszállítás megbénításával tovagyűrűzhet inflációs sokkba taszítva az ipart.
Az iráni háború alapjaiban kérdőjelezte meg azt a biztonsági modellt, amelyre a Perzsa-öböl monarchiái az elmúlt évtizedek gazdasági felemelkedését építették. Bár az Egyesült Államok a térség első számú katonai partnere, Rijád, Abu-Dzabi és Doha ma már kevésbé akarja kizárólag Washingtonra bízni a jövőjét – ahogyan a másik oldal, Kína sem opció számukra.
Donald Trump második elnöksége óta az Egyesült Államok látványosan visszavonult számos nemzetközi szervezetből és finanszírozási programból. Sokan automatikusan Kínát tekintik a keletkező geopolitikai vákuum kitöltőjének, a kép azonban ennél árnyaltabb. Peking csak ott vállal nagyobb szerepet, ahol az gazdasági vagy politikai előnyökkel jár, de nem kívánja átvenni Washington korábbi globális ...
Július 24-én új szakaszba lépett Donald Trump vámháborúja, miután a korábbi, ideiglenes globális terhek kifutásával olyan, határozatlan időre szóló vámrendszert vezetett be, amely a kényszermunka elleni fellépésre hivatkozva az amerikai import szinte ...
