2025. július 16., szerda
Az Európai Bizottság 2028–2034 közötti ciklusra szóló 1717 milliárd eurós költségvetési javaslata radikális prioritásváltást hoz: a védelem és innováció előtérbe kerül a mezőgazdaság rovására. A tagállamok ellenállása miatt hosszú, akár két évig is elhúzódó tárgyalások várhatók.
Ankara Azerbajdzsán és az USA hallgatólagos segítségével egy érdekes politikai játszmába kezdett: erősítené keleti ambícióit, ráadásul Erdoğan van annyira zseniális, hogy mindezt úgy tudja eladni, hogy ezzel az atlantista rendet szilárdítja meg…
A világ megosztottan ítéli meg az Egyesült Államokat: egyszerre tartják szövetségesnek és fenyegetésnek. Európában Oroszország, Ázsiában Kína a fő veszélyforrás, miközben az USA megítélése világszerte romlik.
Líbia idén közel két évtized után először hirdetett meg nyilvános olaj- és földgázkutatási pályázatokat nemzetközi cégek számára. A licenckör 22 feltárási blokkot foglal magában – 11 szárazföldi és 11 tengeri területet – az ország legígéretesebb medencéiben (pl. Szirt, Murzuk, Gadámesz), illetve a Földközi-tenger líbiai partvidékén.
Donald Trump augusztus 1-jei határidővel 30 százalékos vámháborúval fenyegeti az Európai Uniót, ami a transzatlanti kereskedelem szinte teljes leállásával járhat. Brüsszel kétségbeesetten próbál tárgyalni, miközben ellenlépéseket készít elő és új globális szövetségeseket keres.
Az elnök külpolitikai irányvonala második elnökségében visszatér korábbi mintáihoz: katonai támogatást biztosít Ukrajnának, miközben keményebb gazdasági nyomással kényszerítené Oroszországot a béketárgyalásokra. A türelmi idő ezúttal 50 nap, Moszkva máris jelezte, hogy nem veszi komolyan a fenyegetést.
Trump ismét a vámokhoz nyúlt: 30 százalékos tarifát ígér augusztustól az EU exportjára – ha addig nem születik gyors és neki tetsző megállapodás. Brüsszel kész akár bosszúvámok kivetésére is, az Európai Bizottság azonban még mindig hisz a tárgyalásos konszenzusban, amivel elkerülhető lenne a transzatlanti gazdasági bomba robbanása.
A kínai vállalatok a stratégiai nyersanyagforrásokra lecsapva járják a világot, és rekordösszegű befektetésekkel építik ki globális befolyásukat, miközben már így is jelentős tartalékok fölött rendelkeznek. Az elmúlt években rekordértékű beruházások voltak.
A NATO történelmi léptékű döntést hozott: a szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
Washington augusztus 1-jei határidőt szabott Brüsszelnek egy vázlatos kereskedelmi megállapodás megkötésére. A piacok idegesen figyelik a fejleményeket, miközben az Európai Unió a belső megosztottság ellenére egységes frontot próbál mutatni, de a labda egyértelműen az amerikai térfélen pattog.
Az év elején a Pew Research megállapította, hogy az amerikaiak többségének rossz véleménye van Izraelről. Az azonban beláthatatlan következményekkel járna a zsidó államra nézve, ha az USA elengedné a kezét.
A brit politikai rendszer hagyományos kétpártrendszere széttöredezőben van. Zarah Sultana és Jeremy Corbyn új baloldali szocialista pártot alapítanak, ami a fiatalokat és a baloldali szavazókat célozza. A politikai fragmentáció lehetőséget adhat Magyarországnak új szövetségesek keresésére.
Trump Ukrajnát nem átadni akarja, hanem eladni. Ha nem is konkrétan pénzért, valamilyen engedményért cserébe az orosz fél részéről. És mivel Moszkva és Washington a mai napig nem állapodott meg az árban, mindkét fél változtat rajta. Oroszország természetesen csökkentené, az USA pedig emelné, vagy legalábbis tartaná.
Az oroszok többsége immár békét akar: a társadalom 64 százaléka a háború lezárását támogatja, miközben csökken az érdeklődés és a katonai műveletek támogatottsága – vagyis erősödik a háborús fáradtság jele.
Brazília és az Egyesült Államok kapcsolata újabb mélypontra jutott, miután Donald Trump vámokkal fenyegette meg Latin-Amerika legnagyobb gazdaságát. Lula elnök kemény hangon vágott vissza, a szuverenitás védelméről és a dollártól való függetlenedésről beszélt – miközben kilátásba helyezte a viszonosság elvén alapuló megtorlást is.
Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat – akár Washington örömére.
Az európaiak feltalálták a modern diplomáciát, beleértve annak azt a változatát, amelyről azt mondják: „A diplomaták azok az emberek, akik valakit el tudnak küldeni a pokolba úgy, hogy az illető tényleg örömmel várja az utazást.” Mi már nem tudjuk, hogyan kell ezt megtenni, mások viszont igen – állítja Wolfgang Münchau, az Eurointelligence igazgatója, az UnHerd […]
Trump július 7-én újabb vámokkal fenyegette meg Délkelet-Ázsia országait, amelyek egyik fő célja, hogy bezárják a kínai vállalatok azon alternatív megkerülő útvonalait, amelyeken keresztül kijátszhatták a kínai exportra kivetett tarifákat. Most viszont vámfal emelkedik a térségben, amely globálisan is éreztetheti a hatását.
A BRICS+ idei csúcstalálkozója új szintre emelte a szervezet globális szerepét, de a belső megosztottság, valamint egyes vezetők távolmaradása beárnyékolta a sikerét. Bár a Nyugat alternatívájaként lépnek fel, ami Európa számára is kihívás, jelen formájában a BRICS nem tudja felvenni vele a versenyt.
Donald Trump elnök újabb frontot nyitott a globális kereskedelmi háborúban, több kulcsfontosságú partnerországot, köztük Japánt és Dél-Koreát is magasabb vámokkal fenyegetve.
A TUI Stiftung 2025-ös jelentése szerint a nyugat-európai fiatalok körében csökkent a demokráciába vetett bizalom, 21 százalék nyitott autoriter alternatívákra. Az EU geopolitikai súlya is gyengül, csak 42 százalék tartja globális nagyhatalomnak, míg az USA (83) és Kína (75) megítélése nő.
A legutóbbi orosz–azerbajdzsáni diplomáciai válság rámutat a Kreml regionális befolyásának csökkenésére, különösen Azerbajdzsánban. Baku nem hajlandó engedni az orosz befolyásnak, és egyre inkább más regionális hatalmakkal, például Törökországgal és Izraellel erősíti a viszonyát.
Újabb fordulóhoz érkezett Trump és a BRICS-országok konfliktusa: az amerikai elnök 10 százalékos pótvámot helyezett kilátásba azoknak, akik az „Amerika-ellenes” blokk politikáját követik. A válaszreakciók nem is maradtak el, a brazil elnök durván visszaszólt – a szövetség és Washington között egyre feszültebb a légkör.
Lula visszatérése ígéretes volt, de a régi baloldali recept már nem működik. Infláció, befektetői bizalomvesztés, társadalmi elidegenedés és korrupciós botrányok nehezítik a belföldi támogatottsága megtartását. Bár a gazdaság nő, a brazilok egyre inkább elégedetlenek.
Az al-Kaida újjáéledése Közép-Ázsiában, a Száhel-övezetben és a Közel-Keleten újra komoly fenyegetést jelent Európára: a radikalizáció, a visszatérő dzsihadisták és az instabilitás új kihívásokat hozhatnak a kontinensnek.
Ukrajna hadat üzen a fegyverszállítási bénultságnak, és zsonglőrmutatvánnyal próbálja megkerülni az amerikai politikai holtpontot. Az Amerika szállít, Európa fizet modell működhet, de veszélyes precedenst teremthet: Washington mint logisztikai beszállító innentől mindent üzleti alapon közelíthet meg – súlyos feltételekhez kötve.
Nagy érdeklődés mutatkozik Türkmenisztán iránt a diplomáciai térben. Ennek egyik oka az állam stratégiai elhelyezkedése, amely a jó ideje forrongó Közel-Kelettel szomszédos. Az Asgabat körüli geopolitikai nyüzsgést az iráni–izraeli konfliktus fellángolása pezsdítette fel.
A háborúban mindenki vesztes. Izrael hivatalos becslése szerint az Irán elleni hadműveletnek köszönhetően a zsidó állam gazdasági, társadalmi és stratégiai infrastruktúráját érintő károk összege akár 20 milliárd dollár fölé is emelkedhet. Összehasonlításképp: az ország éves GDP-je kb. 513 milliárd dollár.
Az amerikai szankciók ellenére Irán olajipara virágzik, termelése és bevételei évtizedes csúcsokat döntögetnek. Ez a siker Teherán belső innovációjának és Kína megkerülhetetlen gazdasági partnerségének köszönhető, amely együttesen hatástalanította Washington „maximális nyomásgyakorlásának” politikáját.
Amerika egyre hangosabban kérdőjelezi meg saját szövetségi kötelezettségeit – Mike Lee republikánus szenátor friss törvényjavaslata egyenesen a NATO-ból való kilépésre szólít fel. A „Not A Trusted Organization Act” nem csupán politikai provokáció, hanem világos jele annak, hogy az amerikai külpolitikai gondolkodásban mély törésvonalak húzódnak.
