Riasztó hiány mutatkozik a rizs- és a búzakészletekben egyaránt. Az elmúlt három évben a világ élelmiszer-gazdaságát megterhelték a koronavírus-járvány okozta ellátási zavarok, a kedvezőtlen időjárás, az ukrán és orosz gabona körüli szállítási problémák, valamint az aszályt okozó El Nino gyors megjelenése.
Eközben az afrikai regionális konfliktusok is egyre gyakoribbak, pont ott, ahol a lakosság a legveszélyeztetettebb. A címlaphírek olyan újabb élelmiszer-világválságot jósolnak, amely vetekszik a 2007–2008-as, az 1972–74-es és az 1966–68-as krízissel.
Paradox helyzetet teremt az élelmezésbiztonságban, hogy csak a kormányok tudják azt bebiztosítani, de a piacoknak kell elvégezniük a „nehéz munkát”. A legtöbb ország számára kihívást jelentett, hogy megtanulja kezelni ezt a szimbiózisban lévő kapcsolatot.
Indonézia a 2022-es bali G20-csúcstalálkozón drámai nyilatkozattal irányította a figyelmet az élelmezésbiztonságra. Egyelőre nem tudni, hogy India, a G20 jelenlegi elnöke felvállal-e hasonló szerepet az egyre viharosabb élelmiszer-gazdaság megnyugtatásában.
Mindenesetre India július 21-én rizskiviteli tilalmat vezetett be.
Persze minden vezető politikus elsősorban a saját polgáraiért felelős, főleg, ha 2024 tavaszára általános választásokat terveznek, ahol központi téma lehet az élelmiszerárak stabilizálása.
India azért próbálja óvatosan kezelni a rizsexport tilalmát, hogy minimálisra csökkentse a hatását a törzsvásárlókra. Az előfőzött rizs mentesítése az exporttilalom alól Banglades és néhány afrikai piac védelmét szolgálja. Ezenkívül valószínűleg tiszteletben tartják a meglévő szerződéseket.
Nézzünk Indonéziára, a Fülöp-szigetekre és Vietnámra
Peter Timmer, a Harvard Egyetem munkatársa szerint a világ rizspiacát érintő indiai lépések mellett három ország piacát érdemes figyelni: Indonézia, Fülöp-szigetek, Vietnám.
Kérdéses, hogy Indonézia megkapja-e a teljes 1 millió tonna rizst, amelyre Indiától szerződött. Ha igen, az megnyugtatná az egész világ rizspiacát.
A Fülöp-szigetek rizskészleteinek az állapota is döntő fontosságú. Az ottani kabinet számos tapasztalt technokrata tagja valószínűleg felkészült erre az eshetőségre.
Vietnam exportstruktúrája pedig alapos vizsgálatot igényel. Bár a terméskilátások jónak tűnnek, mindig fennáll a veszélye annak, hogy a kormány a belföldi felhalmozásra válaszul korlátozza az exportot.
A vietnami árvárakozások kezelése kritikus fontosságú lesz.
Rizsvészhelyzetben persze minden szem elkerülhetetlenül Kínára szegeződik. Az ázsiai nagyhatalom rizstermelése is szenvedett a hőség és az áradások miatt. Az ottani rizskészlet pontos mértéke államtitok, de messze a legnagyobb a világon. Az élelmezésbiztonság Kínában kiemelt terület, és mivel mind a búza, mind a rizs ára emelkedik, nehéz megmondani, hogy mi lesz rá a kínai válasz. Bármilyen erőfeszítés, amely a további importra irányul, megijesztené a piacot.
Japán még dobhat egy mentőövet
Japán viszont okozhat kellemes meglepetést, mint azt tette 2007-ben. Akkor az ottani miniszterelnök puszta bejelentése, miszerint tárgyalásokat kezdenek a Fülöp-szigetekkel a WTO rizsfeleslege egy részének az eladásáról, elegendő volt a spekulációs buborék kipukkasztásához.
Bár a japán rizskészletek most kisebbek, mint 2007-ben, de még egy félmillió tonnás ajánlat is lecsillapíthatná a pánikszerű vásárlásokat a régióban.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) rizsszakértői meglehetősen optimisták. Augusztusi kiadványukban a 2023–24-es gazdasági évre szóló előrejelzések szerint a világ rizstermelése 8,1 millió tonnával nagyobb lesz, mint a 2022–23-asban. A világfogyasztás az előrejelzések szerint 1 millió tonnával csökken, mivel számos ázsiai és szubszaharai afrikai ország importja mérséklődik. A fogyasztás visszaesése miatt kétségtelenül előfordulhat helyi éhínség, de széles körű rizshiány nem szerepel az előrejelzésben.
Az ázsiai kilátások meglepően megnyugtatók, figyelembe véve az El Ninót és India részleges rizsexporttilalmát. A kínai import 2022–23-ra előre jelzett csökkenése és az ezt követő nagymértékű visszaesés a hazai rizskészletekben kedvezően hathat. Az USDA arra számít, hogy Indonézia és a Fülöp-szigetek is bőséges készletekkel vészeli át a globális hiányt.
A rizs értékesebb árucikk lett, mint az El Nino kezdete és az orosz–ukrán gabonaegyezmény felmondása előtt.
A következő 6–12 hónapban a rizs ára valószínűleg emelkedik, a thaiföldi vagy a vietnami esetén akár további 100 dollárral tonnánként.
A nagy kérdés azonban az, hogy az áremelkedés fokozatosan következik-e be – a fogyasztóknak lesz-e idejük pánik nélkül alkalmazkodni –, vagy pedig gyors ugrás várható. Az, hogy India júliusi bejelentése óta nem alakult ki pánik, reményt ad arra, hogy a rizs árának emelkedése fokozatos és visszafogott lesz.
