A bukott holland miniszterelnök, Mark Rutte nagyon szeretné a munkát, de maga alatt vágta a fát. Az amerikaiak nem szívesen látnák főtitkárként, márpedig az ő szavuk fog dönteni.
Irán a nukleáris technológia elsajátítását tekintve kitartásról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Egy atomfegyverrel rendelkező Teherán tovább ronthatja a Közel-Kelet stabilitását, nem beszélve a biztonságpolitikai következményekről. Éppen ezért Irán még mindig óvatos. Hogyan jutott el ide Irán, amely egykor az USA stratégiai partnere volt?
Amikor az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen 2019-ben hivatalba lépett, a programja bemutatásakor egy „geopolitikai bizottságot” vizionált. Habár vannak pozitív példák a szervezet működésére vonatkozóan, az Európai Unió hiányosságait felfedik az elmúlt évek történései, és ezek közé tartozik az izraeli–palesztin konfliktus is.
Az Oroszországgal szembeni szankciók a nyersanyagimport-tilalomtól indulva a banki szolgáltatásokon keresztül az áruvásárlásokig számtalan területre kiterjednek. Többek között mosodaországokkal, szellemflottával és szürkezónás cégekkel igyekszik Oroszország kikerülni a nyugati szankciókat, egyelőre többnyire sikeresen, de nagy ráfordítások árán.
Moszkva függősége Kínától az orosz–ukrán háború miatt tovább mélyült, miközben Peking az orosz állam fennmaradásának biztosításában érdekelt. A konfliktus egyúttal hatással van az amerikai–kínai szembenállásra is a Távol-Keleten. Minden eshetőséget figyelembe véve a reális forgatókönyvek között szerepel az orosz állam sikere, összeomlása és gyengülése is. De ki ellenőrzi majd az orosz Távol-Keletet?
A férfiakat beszippantotta a háború, a munkaerőhiány pedig akkora méreteket öltött, hogy az ukrán bányákban feloldották a tilalmat a nők alkalmazásával kapcsolatban.
Macron határozottsága elpárolgott az Ukrajnának szánt tüzérségi lövedékek szállítása kapcsán. Miután kiderült, hogy az EU képtelen legyártani a megígért mennyiséget, fogcsikorgatva belegyezett a külföldi rendelésekbe. Ez volt a terv, amely az uniós hadiipart futtatta volna fel.
Közel 130 év folyamatos háborúskodás előzte meg a Hamász borzalmas októberi terrortámadását izraeli civilek ellen. Kétrészes cikkünk első felében azt mutatjuk be, hogy a mai konfliktus Nagy-Britannia első világháborús szerepében gyökerezik. A britek ugyanis először az araboknak, majd a zsidóknak is megígérték az önrendelkezésük támogatását.
A brüsszeli zárt ajtók mögött már nem egyértelmű Ukrajna feltétel nélküli támogatása. Egyre többen teszik fel a kérdést: mit jelent pontosan az „ameddig csak szükséges” kifejezés? Mind a pénzügyi segélyek, mind a fegyverszállítások terén csökken a támogatási lelkesedés.
Izrael egyértelműen előnyt élvez az USA fegyverszállításaiban, az Európai Unió még az Ukrajnának megígért mennyiség felét sem tudta teljesíteni. Kijev panaszkodik, az EU-s ötletelés pedig nem várt fordulatot vett: megmondanák a fegyvergyártóknak, hogy hová szállítsanak elsősorban.
A globális dél középhatalmai nem siettek oldalt választani az orosz–ukrán háború kapcsán, és országaik társadalmában jól rezonál az orosz propaganda. Az amerikai Foreign Affairs elemzése Brazíliát, Indiát, Indonéziát, Dél-Afrikát és Mexikót veszi számba, hogy miként alakul az ukrajnai konfliktushoz való hozzáállásuk.
Szakértők szerint Moszkva sokat nyerhet Izrael Hamász elleni háborújával: lehetőséget kínál az orosz geopolitikai elképzelések megvalósítására, nevezetesen az Egyesült Államok dominanciáját letörő, többpólusú világrend kialakítására. A konfliktus azonban erősen megtépázta az orosz–izraeli viszonyt is.
A Pentagon felpörgette a fegyverszállítást Izraelbe, és – az ukrán rendelésekkel ellentétben – igyekszik minden kérést azonnal teljesíteni.
Kaja Kallas szerint Ukrajna nyeri a háborút, aki pedig mást állít, az oroszbarát. Európa egyik leghipokritább kormányfője csúcsra járatta az ambícióit.
Egyszer majd ennek a háborúnak is vége lesz. Ha a válság nem fog kiszélesedni, nem terebélyesedik nemzetközivé, akkor Izrael le fogja gyűrni a Hamászt. A kérdés csak az, hogy sikerül-e két vállra fektetnie. A terroristáktól megtisztított területtel pedig valamit kezdeni kell, amire eddig nem született semmilyen kézzelfogható elgondolás.
Minden harmadik vállalkozás vagy lehúzta a rolót, vagy minimális kapacitással működik. A bevételek meredeken zuhannak, a kormány most a Covid alatti gazdasági vésztervet vette elő, vagyis önti az állami pénzt a magánszektorba.
A Lockheed Martin utcahosszal vezet, a negyedik helyen azonban már egy kínai vállalat áll. A legjobb tizenötben ott a francia Airbus és a Thales, a Rheinmetall a tizenkilencedik.
A segélyek szünetelnek, a pénz kezd elfogyni. Ukrajna pénzügyminisztere 29 milliárd dolláros költségvetési hiányról beszél, amit elsősorban az EU-s támogatásokból akarnak fedezni. Ha nem kapnak segélyt, a gazdaság 2024 elején összeomolhat.
A török parlamenti elnök szerint a vállalat Izraelt támogatja, ezért betiltotta termékeinek árusítását a törvényhozás épületeiben.
Folytatódik a végtelen történet az orosz befagyasztott pénzek körül. Belgium már megtalálta a megoldást, de az utolsó pillanatban megijedt, és a jogi háttér hiányára hivatkozva visszatáncolt.
Ezen a télen valószínűleg súlyosabbak lesznek az áramkimaradások, és Ukrajnában a lakosság kevésbé lesz elnéző. Tavaly az ukránok még az oroszokat, az idén viszont vélhetően inkább a helyi hatóságokat fogják hibáztatni a fennakadásokért.
Zelenszkij megcáfolja az ukrán hadsereg parancsnokát, indoklás nélkül kirúgja a különleges erők főnökét, végül lehazugozza a nyugati médiát. Valahol valami eltört az ukrán kommunikációban, pedig eddig sem volt túl diplomatikus.
A szankciók a nemzetközi nyomásgyakorlás bevett eszközeinek számítanak, ma főként a nyugati államok vetik ki őket az ún. latorállamokra, azaz jellemzően olyan középhatalmakra, mint Irán vagy Venezuela. Oroszország is számos büntetőintézkedés célkeresztjébe került az ukrajnai háború nyomán, azonban ezek eddig nem érték el a meghirdetett céljukat, vagyis a háború végét.
Az orosz–ukrán háború kezdeti republikánus támogatottsága fokozatosan olvad. A pártvonalakon túlmenően az amerikaiak 41 százaléka szerint az USA túl sokat költ Ukrajnára. Igaz, a demokraták továbbra is szilárdan támogatják a jelenlegi kormányzati megközelítést. A konfliktus kimenetelét illetően a Gallup felmérése szerint az amerikaiak 64 százaléka gondolja úgy, hogy egyik fél sem nyeri meg a háborút.
Óriás bajban van Ukrajna: az EU képtelen leszállítani a beígért egymillió tüzérségi lövedéket, Észak-Korea azonban százezerszámra küldi azokat Oroszországba. Márpedig a tél is a tüzérségi csapásokról fog szólni.
Az eddig virágzó izraeli védelmi ágazatnak geopolitikai viszályokkal, ellátási nehézségekkel és változó belső demográfiai mutatókkal kell most szembenéznie.
Amerikai tisztviselők szerint titkos tárgyalásokra került sor – az európaiakkal együtt – még októberben az ukrán kormánnyal. A megbeszéléseken nagy vonalakban körvonalazódott, hogy mit kellene Ukrajnának feladnia ahhoz, hogy egyezségre jusson Oroszországgal.
Jobb lenne a világ, ha nem legyőzni, inkább meggyőzni akarnák a legnagyobb riválist, Kínát. Az amerikaiak háromnegyede is békéért kiált.
Valerij Zaluzsnij tábornok szokatlanul őszinte szavakkal beszélt az ellenoffenzíva hiábavalóságáról, az USA fegyverszállítási késlekedéséről és arról, hogy a helyzet kezd az I. világháború lövészárok-háborújára hasonlítani. Az pedig egyet jelent Oroszország győzelmével.
Az ukrán elnök legszűkebb környezetéből érkező információk szerint Zelenszkij nagyon dühös a nyugati támogatások gyengülése miatt, ráadásul kialakult nála egy messianisztikus küldetéstudat, amelyben rajta kívül nem hisz már senki.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
