2026. május 21., csütörtök
Az Egyesült Államok egyszerre próbál proxyháborút folytatni Ukrajnában, katonai műveleteket folytatni Irán ellen, valamint elrettentő erőt mutatni Kína felé az indo–csendes-óceáni térségben, csakhogy a rakétakészletei veszett tempóban fogynak. A Pentagon történelmi léptékű költségvetési emelést kér, a probléma azonban bonyolultabb: a külpolitika célok ütik az ipari realitásokat.
Újabb hónappal hosszabbította meg Washington azt a különengedélyt, amely lehetővé teszi a már tankerekre rakodott orosz olaj globális értékesítését. A döntés különösen kínos az európai szövetségesek számára, mert ismét megmutatja: a szankciós politika csak addig tart, amíg nem ütközik a globális energiabiztonság falába.
Az iráni háború energiapiaci következményei Ázsiában már megingatták a költségvetési, ipari és társadalmi stabilitást is. Az első védőpajzsok – támogatások, készletek, árplafonok – kimerülőben vannak, a térség kormányai pedig dráguló válságkezelési pályára szorulnak.
Az amerikai–izraeli „lefejező” stratégia nem omlasztotta össze az iráni rendszert: ha lehet, még inkább megerősítette azt. A konfliktus megvilágítja Washington stratégiai korlátait. Az Egyesült Államok olyan konfliktusba sodródott bele, amelyet sem katonailag, sem gazdaságilag, sem politikailag nem képes fenntartható módon megnyerni.
Az orosz gazdaság túlélte a szankciós sokkot, ám a lendület kifulladóban van. Moszkva átmeneti lehűlésről beszél, a kritikusabb orosz és nyugati értelmezések viszont a háborús növekedési modell plafonját látják. A 2027-es fordulat döntheti el, hogy alkalmazkodásról vagy tartós lassulásról van szó.
Venezuela Maduro bukása után sem ment át klasszikus rendszerváltáson: a politikai hatalom váza megmaradt, Caracas gyors gazdasági nyitásba kezdett. Az országnak a kínai mintához hasonló útja lehet a piacnyitás politikai liberalizáció nélkül.
Japán egyszerre próbál megfelelni Washingtonnak és túlélni az energiapiacon. Miközben ukrán dróngyártókat finanszíroz és katonai technológiát fejleszt Kijev számára, egyre nagyobb szüksége van az orosz LNG-re. A két stratégia azonban hamarosan összeütközhet – Moszkva már most „konkrét lépéseket” követel a kapcsolatok rendezéséhez.
Ralph Schoellhammer a Brussels Signalben megjelent írásában azt állítja, hogy az Egyesült Államok körüli vita egy rossz kérdéssel indul. Szerinte Amerika sorsa ma nem egyszerűen a hanyatlás vagy a siker, sokkal inkább politikai átalakulás: az ország a köztársasági formából elmozdul a birodalmi működésmód felé.
Az iráni háború és az energiaárak elszállása újra reflektorfénybe helyezte Líbiát. Washington egy titkos alkura építve próbálná újraegyesíteni az országot a Dbeibeh- és a Haftar- család segítségével, és e terv mögött nemcsak az olaj, illetve az amerikai energiacégek visszatérése húzódik meg, hanem az is, hogy az Egyesült Államok visszaszorítsa Oroszország befolyását Észak-Afrikában.
A mali katonai juntát támogató egykori Wagner-csoport kudarcot vallott, amikor kivonult az afrikai ország egyik legfontosabb városából, átadva azt az iszlám radikális felkelőknek. Bamako és Moszkva között úgy tűnik, nő a bizalmatlanság, holott az orosz jelenlét megroppanása a térségben világszerte érezhető kockázatokkal járna.
India egyszerre próbál megfelelni Washingtonnak, Teheránnak és az Öböl-államoknak, csakhogy az iráni konfliktus egyre gyorsabban sarokba szorítja. Az energiaválság, a fenyegetett tengeri útvonalak és Pakisztán erősödő regionális szerepe olyan stratégiai dilemmát teremtett, amely alapjaiban rengetheti meg Újdelhi pozícióját.
A mesterséges intelligencia, az adat és a katonai szoftver a hatalmi verseny új eszköze lett, de önmagában nem pótolja a civilizációs vonzerőt. Gevorg Mirzajan politikai elemző szerint a Nyugat puha hatalma válságban van, ám továbbra is olyan mély a globális beágyazottsága, hogy azt a riválisai egyelőre nem tudnak teljeskörűen kiváltani.
A transzkaszpi gázvezeték terve új geopolitikai konfliktusokat hozhat Oroszország déli részén. A projekt egyelőre inkább jelzés, mint közeli beruházás, de jól mutatja, hogy az EU, Törökország, Azerbajdzsán és Türkmenisztán érdekei közelítenek egymáshoz a Kaszpi-térségben.
Az ukrajnai háború kisebb drónjai megmutatták, hogy a jövő haderejében a prototípusok mögött akkumulátor-, motor-, kamera- és elektronikai tömeggyártás áll. Az USA Kína drónipari fölényét próbálja megtörni, ám ez drága és lassú lesz, miközben Európa szorult helyzetbe került.
Reméljük, készült olyan verzió is a német katonai stratégiából, amelyik számol azzal, hogy az USA végleg magára hagyja Európát. A nemrég kiadott dokumentum nem erről tanúskodik, holott Trump épp most vont ki ötezer amerikai katonát Németországból.
Az Emírségek kilépése egyelőre nem döntötte be az olajárat, mert a Hormuzi-szoros válsága egyelőre magasan tartja azt. A sokk később jöhet, ha a kartell fegyelme megbomlik: elindulhat egy árháború, Ázsia pedig a többdevizás olajrend felé mozdulhat.
Egyre több karrierdiplomata hagyja el az amerikai külügyet Trump második elnöksége alatt. A kijevi ügyvivő távozása különösen érzékeny pillanatban történik: a béketárgyalások leálltak, az orosz hadsereg támadásra készül, Washington pedig belső tisztogatásokkal van elfoglalva.
Kína a piaci értesülések szerint korlátozhatja a kénsav exportját, hogy védje a saját műtrágyaellátását. A döntés túlmutat a vegyiparon: a kénsavhiány a réz-, a nikkel- és az akkumulátorláncokon keresztül az élelmiszer-biztonságot és a zöldátállás költségeit is érintheti.
Amikor az elnök „gyakorlatilag végtelen” fegyverkészletekről beszél, ugyanakkor saját alelnöke a kimerülés veszélyére figyelmeztet, ott valami nagyon nem stimmel. A világ legerősebb hadserege elkezdte elveszíteni a kapcsolatot a saját realitásaival.
Miközben a globális figyelem az iráni háborúra szegeződik, Washington egy másik, jóval kevésbé látható katonai finanszírozást futtat a saját hátsó udvarában. Egy friss jelentés szerint ennek az ára már eléri a 4,7 milliárd dollárt. A költségek gyorsan emelkednek, és a számla még messze nem végleges.
A globális hitelpiac legnagyobb kockázata ma már a geopolitikai sokkok összekapcsolódása. A Közel-Kelet, a vámok, a NATO jövőjének akockázata és az MI mozgatja a hitelpiaci rendszert, a piac azonban egyelőre túl nyugodt.
Légicsapások, tűzszünetek, elkezdett, majd felfüggesztett tárgyalások – az iráni konfliktus ritmusa önmagát ismétli. Washington küszködik, míg Teherán hatalmas előnye, hogy nem kell győznie, elég, ha nem veszít.
Tokió történelmi fordulattal elindította a hadihajók, a rakéták és más fegyverrendszerek exportját, ami enyhítheti az amerikai hadiipar túlterheltségét, erősítheti Japán védelmi iparát, csakhogy újabb feszültséggel terheli a Kínával való viszonyát.
Az iráni konfliktus a benzinárakon túl a térség energiatérképét is átrajzolja. A Hormuzi-szoros körüli válság miatt hirtelen felértékelődtek a kerülő vezetékek, egy szomnszédos középhatalom szerepe tovább nő, Európa pedig az árakon és az LNG-szállítmányokon keresztül érzi meg a következményeket.
A tajvaniak többsége már nem hiszi, hogy az Egyesült Államok katonailag megvédené a szigetet egy Kínával vívott háborúban – és egyre kevesebben bíznak az amerikai fegyverek hatékonyságában is. Egy friss felmérés szerint a közvélemény látványosan elmozdult a konfrontációtól a kockázatkezelés felé.
A közel-keleti háború miatt történelmi magasságokba szökött a kőolaj és a földgáz ára, így a fosszilisenergia-ágazat legnagyobb vállalatai lakomát ülhetnek az elképesztő mértékű extraprofitból.
Az alumíniumpiac jelenlegi zavara messze túlmutat egy szokásos árupiaci kilengésen. A közel-keleti háború, az alacsony készletszint és a kínálati koncentráció együtt olyan nyomást hozott létre, amely az ipari költségektől a versenyképességig több szinten is új kockázatokat jelent. Az alumíniumpiac mostani megrázkódtatása azért fontos, mert ez már több, mint a megszokott nyersanyagpiaci ...
Több nemzetközi pénzügyi intézmény jelezte, hogy az iráni konfliktus Ázsia és a csendes-óceáni térség gazdasági növekedését is hátráltatni fogja az idén – sőt, még Kína sincs biztonságban.
Németország a kamikazedrónok tömeges beszerzésével új szintre emeli a hadereje alkalmazkodását az ukrajnai háború tapasztalataihoz. Mindebbe a Rheinmetall bevonása azt jelzi, hogy a drón a nagy európai hadiipari vállalatok és az állami újrafegyverkezés közös ügye lett.
A Perzsa-öböl pénzügyi stratégiája évek óta egyetlen elvre épült, az olajból származó vagyon globális diverzifikációjára. Amíg a térség országainak vagyonalapjai MI-startupokba és infrastrukturális beruházásokba költöztették a petrodollárokat, addig a háború visszakényszeríti őket a klasszikus szerepbe. Újra válságfinanszírozó állami pénztárként fognak működni.
