2025. november 17., hétfő
A lábukkal szavaznak az ukrán férfiak: a front helyett inkább a békés Európába menekülnek. Vajon észreveszi a jeleket az ukrán és az uniós vezetés?
Az önálló európai védelmi képességek megerősítésével önálló európai hírszerzésre is szükség van. Brüsszel megoldása felvet egy-két bürokratikus problémát, illetve a tagállamok egyetértése sincs kőbe vésve.
Az ukrán elnök kétségbeesetten könyörög Európának a pénzügyi mentőövért. Brüsszel nem tudja teljesíteni az ígéreteit, mivel az EU tovább halogatja a döntést a befagyasztott orosz állami eszközök felhasználásáról. Az uniós fővárosokban érthető módon a politikai óvatosság és a pénzügyi kockázatkerülés bénítja a döntéshozatalt – siettetve Ukrajna csődbe menetelét.
Pete Hegseth hadügyminiszter beszéde új korszakot nyit az amerikai hadiiparban és biztonságpolitikában. A Pentagon deregulációja, a termelés csúcsra pörgetése és a kongresszusi kontroll kiiktatása egyetlen célt szolgál: hogy az Egyesült Államok ismét úgy működjön, mintha háborúban állna.
Újra közzétesszük azt a márciusi cikket, amelyben Gordon Hahn azt állította, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy a front és vele együtt az ukrán hadsereg is összeomoljon, ami elvezethet az ország politikai felbomlásához vagy akár a területi szétszakadáshoz.
Valahányszor, amikor a nemzetközi rend látszólag szétesőben van, a külpolitikai szakértők leporolják Henry Kissinger műveit, és hangosan reménykednek egy újraalkotott bécsi kongresszusban. Leon Hadar szerint ennek nincs sok realitása.
Egy új felmérés szerint a lengyelek már nem olyan türelmesek az ukrán menekültekkel szemben, mint a háború kezdetekor. A feszültségek egyre gyakrabban ütköznek ki a mindennapokban is, pedig a migránsok a lengyel gazdaságot és a munkaerőpiacot is segítették.
Ukrajna finanszírozása Európa próbatétele: a The Economist történelmi lehetőséget, a Brussels Signal erkölcsi kockázatot és veszélyes közös eladósodást lát. A vita tétje, hogy a segítség a békéhez közelít-e, vagy elnyújtja a háborút – és milyen áron vállalnak közös kockázatot az EU, köztük Magyarország adófizetői.
A Hezbollah csendben újjáépíti iráni rakétakészleteit, miközben Izrael sorozatos légicsapásokkal próbálja visszafogni. A tűzszünet már csak papíron létezik – a felek kimerültek, de a következő háború küszöbén állnak.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 55 százaléka arra számít, hogy a politikai erőszak fokozódik a következő években, míg 24 százalékuk szerint bizonyos esetekben indokolt lehet az agresszió. A kutatás szerint a politikai erőszak már nemcsak szélsőséges jelenség, hanem egyre inkább elfogadottá válik a közvéleményben, különösen a fiatalabb generációk körében.
Az ukrajnai háború Európa geopolitikai súlypontját keletre tolta, amit kevés ország vett olyan komolyan, vagy épített erre ilyen jelentős politikai önazonosságot, mint Lengyelország. Cikkünk második részében áttekintjük a mai lengyel hegemón-törekvéseket.
Az Egyesült Államok hadserege kidolgozta a Nigériában lévő szélsőséges iszlám militáns csoportok elleni fellépés terveit. Bár az amerikai vezetés légitámadásokkal és dróncsapásokkal próbálhatja csökkenteni a fenyegetést, a helyzet bonyolultsága és a politikai érzékenységek miatt egy teljes körű beavatkozás nem tűnik reálisnak.
Törökország korábban szinte teljes egészében nettó fegyverimportőr volt, az utóbbi 15-20 évben hirtelen előretört, gyorsan javítva a katonai felszerelések kutatás-fejlesztési és gyártási képességeit, bizonyos területeken megelőzve még néhány európai országot is.
Donald Trump jóváhagyta Dél-Korea kérését, hogy amerikai hajógyárban építhessen atommeghajtású tengeralattjárót – ezzel Szöul történelmi technológiai ugrást tehet, miközben Washington új frontot nyit az indo-csendes-óceáni hatalmi versenyben.
Hatszoros túltermelés az ukrán hadiiparban – jöhet az exportrobbanás, ami felkavarhatja a térséget?
Trump és Hszi dél-koreai találkozója átmeneti enyhülést hozott a kereskedelmi háborúban: Kína feloldja a ritkaföldfém-korlátozásokat, az USA csökkenti a vámokat és együtt lépnek fel a fentanilcsempészet ellen – de a stratégiai rivalizálás tovább él.
Tény, hogy Közép-Európában mindannyian bízunk a német gazdaság újraéledésében. Csakhogy lelombozhat minket, hogy két német kutató azt állítja: Merz kancellár sokat hangoztatott védelmi megújítása valójában törékenyebb, mint amilyennek mutatja magát.
Az ukrajnai háború már nem a területszerzésről és az ideológiai célok fegyveres eléréséről szól, hanem Moszkva politikai türelméről. Putyin tudja, hogy nem kell győznie – elég, ha nem veszít. Így válik a háború rendszert működtető eszközzé, egyben Oroszország jövőjének egyik alappillérévé.
Lengyelország szerepe az amerikai LNG közép- és kelet-európai terítésében várhatóan csökkenti Németország befolyását a térségben, és felgyorsítja Lengyelország „elveszett nagyhatalmi státuszának” újjáélesztését. Ha már energiáról van szó, miért ne beszéljünk geopolitikáról?
Branko Milanović szerint Oroszország ideológiai zsákutcába került: belül birodalmi revíziót, kifelé antikolonialista küldetést hirdet – ez a kettősség azonban egy stratégiai önellentmondás, amely növeli a konfrontációs kockázatokat. Ez most nacionalizmus vagy internacionalizmus, vagy mindkettő?
Az európai közös harcirepülőgép-program csak nem akar beindulni. Külföldre szinte eladhatatlan, így Németország segítségképp 20 Eurofighter vadászgépet rendelt.
Belgium lett az EU ügyeletes rosszfiúja, mert nem hajlandó pénzügyi öngyilkosságot vállalni Ukrajna miatt. Az EU-csúcson a kormányfőt sem a hisztérikus sóhajok, sem az üres ígéretek nem hatották meg, Moszkva zárolt vagyonának őrzőjeként nem engedett semmilyen nyomásnak. A pénz továbbra is várja a valódi tulajdonosát.
A Nemzetközi Valutaalap nyomást gyakorol az ukrán jegybankra, hogy értékelje le a hrivnyát a költségvetési hiány csökkentése érdekében. Kijev hallani sem akar az ötletről, pedig az új, 8 milliárd dolláros hitelnek ez lesz az egyik előfeltétele.
A Kiel Institute friss elemzése szerint július-augusztusban 43 százalékkal visszaesett Ukrajna katonai támogatása, miközben a humanitárius és pénzügyi segélyek stabilak maradtak. A trend az európai elköteleződés gyengülését jelzi, ami összhangban áll a magyar kormány álláspontjával, amely a katonai helyett a humanitárius segítségnyújtást szorgalmazza.
Az Egyesült Államok megtorpedózta az Európai Unió kezdeményezését, amely a G7-ekre gyakorolt volna nyomást a befagyasztott orosz állami vagyon Ukrajnának való átjátszására. Trump a piaci stabilitásra hivatkozik, ám döntése mögött nyilván a közelgő budapesti békecsúcs is ott áll. Az Egyesült Államok nem kíván részt venni az Európai Unió által szorgalmazott, a G7-ek elé tárt tervben, […]
A Tomahawkok maradnak a raktárban, Trump nem hajlandó eszkalálni az ukrajnai háborút. A washingtoni Zelenszkij-látogatás megerősítette: az Egyesült Államok az európai konfliktust illetően ragaszkodik a reálpolitikai alapokon nyugvó diplomáciai megoldáshoz.
Washington és Moszkva is Budapestet választotta a háború lehetséges lezárásának egyik kiemelt helyszínéül. Magyarország számára ez történelmi diplomáciai elégtétel – és a geopolitikai erősödés egyedülálló pillanata.
A brit sajtó nyomozása eredményeképpen megerősítették a gyanút, hogy Boris Johnson, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke egymillió fontos adományt fogadott el Christopher Harborne-tól, a védelmi ipar egyik rejtőzködő milliárdosától. Ha a vádak igazak, az azt is jelenti, hogy Johnson anyagi érdekek miatt volt a háború folytatásának legfanatikusabb híve Európában.
Két év háború után újra béke van a Közel-Keleten, miután életbe lépett a Trump-adminisztráció közvetítésével létrejött gázai tűzszünet. Az első izraeli túszokat már szabadon engedték, a megállapodást pedig Sarm es-Sejkben több mint húsz ország részvételével aláírták. A béke részeként Izrael fokozatosan kivonul Gázából.
Az amerikaiak úgy vélik, hogy elegendő katonai erőt telepítettek a térségbe a venezuelai kikötők és repülőterek elfoglalásához.
