2025. április 30., szerda
Demográfiai katasztrófával néz szembe Ukrajna: a halálozási arány kiugróan magas, a születések száma folyamatosan csökken. A békekötés immár nemcsak a gyilkolás, de az elnéptelenedés megállításának alapfeltétele is.
Donald Trump panaszkodik, hogy az Egyesült Államok ázsiai katonai bázisai elviselhetetlenül költségesek, és szeretné elérni, hogy Japán és Korea fizessen a biztonságáért. Jeffrey Sachsnak jobb ötlete van – Amerika zárja be a bázisokat, és vigye haza a katonákat.
Ahogy Kína erősödik, úgy változik az az eszköztára is, amivel ki tudja kényszeríteni kereskedelmi és befektetési céljainak előmozdítását. A második Trump-kormányzat elején minden jel arra mutat, hogy Kína még nagyobb mértékben fog támaszkodni az új gazdasági fegyvereire.
A Krím orosz területként való elismerése kulcsfontosságúvá vált az orosz–ukrán béketervezet elutasításában, mivel Ukrajna alkotmánya tiltja a területek átadását. A javaslat Moszkva számára kedvező lett volna, de Zelenszkij nem fogadta el a félsziget elvesztését – ezáltal megakadályozva a megállapodást.
A Lengyelország és Litvánia közötti keskeny földsáv ismét a katonai stratégák és a média figyelmének középpontjába került mint a potenciális orosz agresszió célpontja. Bár a régió stratégiai jelentősége vitathatatlan, és a NATO védelmi tervezésének egyik kulcsfontosságú eleme, alaposabb elemzés után több nyomós érv is szól az ellen, hogy Moszkva valóban inváziót fontolgatna ezen a területen.
Az egykori görög történetíróról elnevezett csapda az elmúlt évtizedben a külpolitikai elemzések egyik fő elemévé vált, amelyre rendszeresen hivatkoznak az Egyesült Államok és Kína közötti fokozódó rivalizálás keretében. Pedig Thuküdidész elsősorban nem erről szólt.
A centralizált hatalom a demokratikus alapelveket fenyegeti a háborús országban. Zelenszkij és szűk környezete a hadiállapottal magyarázva vasszigort alkalmaz a kormányzásban, az ellenzéket ellehetetleníti, a szabad sajtónak hadat üzent, választásokról pedig még mindig nem akar hallani. Pedig valószínűleg megnyerné.
A dán védelmi miniszter nem tudja elképzelni, hogy a katonái ne mennének szívesen a háborús országba tapasztalatot szerezni. Az oroszok azonnal jelezték: legitim célpontnak tekintik őket.
A történelmet a győztesek írják. Ez igaz, de nem minden esteben. A háború igazi nyertesét végső soron az határozza meg, hogy ki tudja a legvonzóbb narratívát érvényesíteni. Vannak nemzetek, amelyek ebben sikeresek, és vannak, amelyek nem.
Oroszországnak és az Egyesült Államoknak egyaránt 5000 feletti nukleáris rakétája van, Észak-Koreának csupán ötven. Igaz, atomháború esetén ez nem is számítana olyan sokat.
A német kijevi katonai attasé helyettese tragikus képet festett hazája fegyvereinek ukrajnai alkalmazásáról. A következtetés: a haditechnikai eszközök zöme alkalmatlannak bizonyult valós harci körülmények között.
Törökország közvetítésével tárgyalások indultak a fekete-tengeri tűzszünetről, bár az orosz delegáció végül nem jelent meg Ankarában. A megbeszélések célja a tengeri katonai műveletek koordinációja és a kereskedelmi útvonalak védelme, ami Ankara geopolitikai érdekeit is szolgálja.
Az orosz közvélemény egyre pozitívabban viszonyul Kínához, de továbbra is elutasító az EU-val, az USA-val és Ukrajnával szemben. A Kínával való kapcsolatok megítélése 12 év alatt bődületes változáson ment keresztül. Ez a fordulat megváltoztathatja Közép-Európa, így Magyarország mozgásterét is.
Trump stratégiájának része a dollár leértékelése, amihez kellene a Fed kamatcsökkentése is. Ám a jegybank egyelőre nem működik együtt. Sőt, megszellőztették, hogy mi lenne, ha az előző válságokkal ellentétben a Fed most nem biztosítana elegendő dollárlikviditást.
Miközben az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségre koncentrálna, az Európai Unió – Trump akarata ellenére – folytatja az Oroszország elleni szankciós politikát. A háttérben egy mélyebb küzdelem zajlik: geopolitikai érdekek, gazdasági kényszerek és a rezsimek szembenállása feszítik szét a transzatlanti egységet.
Kiszivárgott Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter márciusban aláírt átmeneti stratégiai iránymutatása az Egyesült Államok katonai tevékenységét és prioritásait illetően. E szerint Kína és Tajvan védelme az elsőrendű kérdés, miközben az Oroszország jelentette fenyegetések elhárítását Európára bízzák.
Mindig érdekes boncolgatni, vajon egyes országok, államalakulatok miért folytatnak olykor olyan politikát, ami alapvetően ellentétes a saját érdekeikkel. Európa most Ukrajna kapcsán kitartóan menetel az ostobaság felé.
Az izraeli Heven Drones és az amerikai Mach Industries együttműködése a hidrogén-üzemanyagcellás drónok terén új korszakot nyithat a katonai dróntechnológia világában. A jövő drónjainak három-ötször hosszabb a repülési idejük, és a tervek szerint rövidesen akár napi 1000 darabot is gyárthatnak belőlük.
A szegényebb orosz területek gazdasági értelemben duplán profitálnak a háborúból: hadiipari bázisokká váltak, a munkanélküliséget pedig emellett a hadsereg csökkenti. A katonáknak csak a belépési bónusza több mint háromévnyi fizetés. Ha pedig van pénz, van fogyasztás is.
Az európai kötvénypiacot fenekestől felforgatta Berlin masszív állami kiadásokat célzó politikai fordulata, amely a korábbi szigorú fiskális kereteket látványosan elengedte. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok és Németország közötti hozamkülönbség oly mértékben zsugorodott, hogy a befektetők egy része Európa felé tereli a tőkét, bár a Trump-kormányzat vámfenyegetései új rizikófaktorokat ...
Ukrajna 2026-ra pénzügyi összeomlással nézhet szembe a háború miatti óriási védelmi kiadások és a GDP 22 százalékát kitevő költségvetési hiány miatt. A G7 idei támogatása csak átmeneti megoldás, így a Trump-kormányzat kivonulása kulcsfontosságúvá teheti a béketárgyalások előmozdítását Európa számára.
Az ukrajnai háború sok szörnyűséget hozott. Most, hogy a béke elérhető közelségbe került, talán még több a bizonytalanság. Az elemzők számos veszélyre, kockázatra hívják fel a figyelmet, hiszen soha nem volt könnyű az átmenet a háborúból a békébe.
A „ReArm Europe” egy 800 milliárd eurós védelmi csomag, amely radikálisan átalakíthatja Európa védelmi és gazdasági képességeit. A cél az USA-tól való függőség csökkentése, a stratégiai autonómia elérése és erősebb, fenntarthatóbb védelmi képességek kialakítása. Az ambiciózus terv megvalósítása azonban kihívásokba ütközhet.
Amikor az amerikai elnök üzleti alapú külpolitikáról beszélt, a lehető legkomolyabban gondolta. Békefolyamatának új elemeként gyakorlatilag úgy vásárolná fel ingyen Ukrajnát, hogy közben kitiltaná az EU-t az országból.
A kínai kormány gyorsan cáfolta, hogy békefenntartó katonákat küldenének Ukrajnába. Vannak, akik szerint jó ötlet lenne – valójában csak tovább bonyolítana a helyzeten.
Kína veszélyezteti leginkább az Egyesült Államok biztonságát, Oroszország pedig, habár jelentős veszteségeket szenvedett az ukrajnai háborúban, a hosszú ideje húzódó harcok előnyére is válhatnak az USA és szövetségeseivel szemben – derül ki az amerikai Intelligence Community éves fenyegetettségi jelentéséből.
Európa védelmi képességeinek kiterjesztése és minél gyorsabb kiépítése valójában nem a pénztől, még csak nem is a hadiipari kapacitásoktól függ. Inkább attól, hogy a britek engedik-e halászni a vizeiken a franciákat.
Az Európai Bizottság elhalasztotta a Trump-tarifákra válaszul adandó büntetővámok életbelépését. Közös akaratnak nyoma sincs a tagállamok között, Brüsszelnek pedig hiába van döntési joga, ha azt az egység hiánya megbénítja.
Európa hosszú geopolitikai vaksága súlyos árat követelt. Ahelyett, hogy a saját védelmét építette volna, túlságosan is az Egyesült Államokra támaszkodott. Most ideje, hogy valódi biztonsági stratégiát dolgozzon ki, amely nemcsak válaszokat ad a kihívásokra, hanem elhárítja az egyedül maradás veszélyeit.
A legtöbben figyelmen kívül hagyták az Európai Parlament múlt heti állásfoglalását az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyv egyik pontjáról. Az ugyanis hangsúlyozta a keleti pajzs és a balti védelmi vonal fontosságát.
