Washington újabb és újabb tiltó rendelkezésekkel igyekszik Kínát kiszorítani piacáról, ezt pedig a szövetségeseitől is elvárja. Csakhogy sokat nem tud cserébe ajánlani: az amerikai termelés teljesítménye immár túl kevés ahhoz, hogy befolyásolni tudja a globális folyamatokat.

Bár az amerikai dollár még mindig a központi bankok által tartott első számú tartalékvaluta, de apránként és lassan veszít a részesedéséből más pénznemekkel szemben. A központi bankok a dollárban denominált eszközeiket más pénzjegyekre diverzifikálják, és egyben növelik az aranykészleteiket is.

Sokan keresik az európai gazdaság lejtmenetének okait. A Financial Times is rámutatott egyre. Szerintük az EU gazdasága azért nem növekszik, mert az euróövezeti háztartások hangulata eltér az amerikai társaiktól, akiknek lendületes költései ösztönzik a növekedést. Ennek is köszönhető, hogy az USA gazdasága az idén 2,6 százalékkal is növekedhet.

A Makronóm Intézet EPU indexe az elmúlt hónapban némileg kedvezőtlenül alakult, mivel a geopolitikai és a külső piacainkkal – elsősorban a német gazdasággal – összefüggő kockázatok továbbra is számottevőnek tekinthetők.

Van-e még bármennyi esélye az Egyesült Államoknak visszaszerezni azt a globális hegemóniát, amely látványosan csúszik ki a kezéből? Vissza lehet-e kerülni a trónra, amelyet többtucatnyian fűrészeltek alatta? Létezik-e diplomáciai konfliktuskezelés az izompolitikán túl?

Az, hogy a kínai elektromos autókra kivetett brüsszeli büntetővámokat Peking mely tagállamokon fogja megtorolni, legalább olyan fontos kérdés, mint hogy mikor bukik meg az EU-s, a versenyképességet teljesen leamortizáló vámpolitika.

Nagy pálfordulásnak lehettünk tanúi, amikor az argentin elnök, Javier Milei egy tévéinterjúban a Kínával való kapcsolatokról beszélt. Az ázsiai országot „nagyon érdekes kereskedelmi partnernek nevezte, amely nem követel szinte semmit, csak annyit kér, hogy ne zavarják őt”. Ez már csak azért is érdekes, mert alig egy éve „gyilkosnak” hívta a kínai kormányt. Sőt, most azt is bejelentette, hogy jövő januárban az ázsiai országba látogat, hogy részt vegyen a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) ülésén.

A kínai autógyárak lenyelik a különbözetet, és ugyanolyan olcsón árulnak majd. Ha mégsem, akkor az európaiak csak drága autót vehetnek majd, a vállalataik pedig belelustulnak a verseny kiiktatásába. Ráadásul Brüsszel jövőre éppen az EU-s gyártókat bünteti agyon, sok milliárd euróra. És végül: a politikai döntés mögött egyáltalán nincs tagállami konszenzus.

Izrael több mint egy hete megindított dél-libanoni offenzívája azzal a céllal indult, hogy megsemmisítse a Hezbollah katonai infrastruktúráját, és a szervezetet visszaszorítsa a Litáni folyó mögé. A zsidó állam a történelmi előzmények tanulságai alapján ezúttal kiterjedt hírszerzési és katonai eszközökhöz folyamodott, azonban a konfliktus kiterjedése súlyos geopolitikai következményekkel fenyeget egy esetleges harmadik libanoni háború képében.

Azt már tudjuk, hogy minden mindennel összefügg, de arra nem gondoltunk, hogy a divat előrevetítheti a gazdaság jövőbeli alakulását. Erre egy közgazdász professzor bejegyzése döbbentett rá, bár írását maga is meglehetősen maszkulinnak tartotta, reménykedve a feminista olvasók megbocsátásában.