2026. szeptember 13., vasárnap
Amerika végtelen háborúi visszatértekUkrajna, Gáza, Irán és Jemen ugyanazt a problémát jelenti: az Egyesült Államok továbbra is nélkülözhetetlen a szövetségesei számára, de egyre kevésbé tudja meghatározni, hogyan vívják meg – és főként hogyan fejezzék be – a háborúikat. |
|||
Ukrajna, Gáza, Irán és Jemen ugyanazt a problémát jelenti: az Egyesült Államok továbbra is nélkülözhetetlen a szövetségesei számára, de egyre kevésbé tudja meghatározni, hogyan vívják meg – és főként hogyan fejezzék be – a háborúikat.
A nyersanyagokban gazdag országok gyakran használják az ásványkincseiket geopolitikai fegyverként. A szabadpiaci korszak helyét egy új merkantilizmus veszi át, amely alapjaiban rajzolhatja át a globális erőviszonyokat és a világgazdaság ellátási láncait.
Az amerikai benzinárak magasak, az elnök népszerűsége alacsony. Nem a legjobb kilátások a félidős választások előtt, pláne úgy, hogy Trump csak rosszul tud kijönni az iráni balhéból.
Egy történelmi egyezség keretében Japán és az Egyesült Államok július végén közös erőfeszítést tett a jen megerősítésére.
Az Nvidia a Wall Street legnagyobb szereplőivel több mint 500 milliárd dollárnyi tőkét mozgósítana az MI-infrastruktúra finanszírozására. A chipgyártó ezzel a saját piacának bővülését gyorsíthatja, ugyanakkor az MI-boom kockázatai mindinkább a hitelrendszer részévé válnak.
Ankara két védett hajózási folyosó létrehozását mérlegeli az orosz és ukrán kikötők felé, amelyeket egyik hadviselő fél sem támadhatna. A korábbi gabonafolyosó mintájára épülő kezdeményezés a kereskedelem biztonságosabbá tétele mellett Törökországot is a Fekete-tenger új biztonsági rendszerének központi szereplőjévé emelhetné.
Az MI már arra is képessé teszi a kereskedőket, hogy megbecsüljék az egyes vásárlók fizetési hajlandóságát, majd az áraikat vagy a kedvezményeiket ehhez igazítsák. Az Egyesült Államokban már 23 százalékos eltérést is mértek ugyanazon terméknél, meg is kezdődött a technológia szabályozása.
Németország ipara minden válság után alacsonyabb növekedési pályára kerül. A korábbi exportkirályság recseg-ropog, az energiaárak nem tudnak lenyugodni, a szabályozás és a bürokrácia pokollá teszi a vállalatok működését, Kína pedig alázatos vevőből mindent legyaluló exportnagyhatalommá vált. Ahogy a dolgok állnak, a stagnálás lenne az új normális.
Kazahsztán váratlan diplomáciai kezdeményezéssel lépett be az orosz–ukrán háború rendezéséért folyó küzdelembe: Tokajev elnök a harcok befagyasztását és az isztambuli békefolyamat újraindítását sürgeti. Az „Isztambul 2.0” egyelőre inkább diplomáciai kísérlet, mint kész béketerv, de Asztana különleges helyzete új csatornát nyithat Moszkva és Kijev között.
Donald Trump néhány hete még történelmi áttörésként ünnepelte az Iránnal kötött megállapodást, az alku azonban gyorsabban omlott össze, mint ahogy megszáradt a papíron a tinta. Teherán megint támadja a Hormuzi-szoros hajóforgalmát, Washington újra bombáz, a globális olajpiac pedig ismét retteg.
Révész Béla Ákos
A francia–német–spanyol FCAS-program kudarca Európa védelmi szuverenitásának legkínosabb leckéje: bár a kontinens gyorsított fegyverkezést hirdet, a legfontosabb technológiák feletti kontrollt mégis nemzeti ügyként kezeli.
Tizenöt évvel azután, hogy az Európai Unió létrehozta a diplomáciai szolgálatát, több tagállam is felteszi a kérdést: működik-e egyáltalán az a rendszer, amelynek elvileg egységes európai hangot kellene adnia a világpolitikában?
A The Wall Street Journal szerint Észak-Korea gazdasága az elmúlt időszakban meglepően erős teljesítményt mutatott. Az ország éves GDP-növekedése a háborút megelőző mínusz 4–0 százalék közöttiről stabilan 3-ra nőtt, ami mögött részben az Oroszországnak nyújtott katonai támogatásból származó bevételek állnak, ráadásul Kína is nyíltan vállalja a Phenjannal fenntartott stratégiai kapcsolatát.
Kína két magas szintű EU-találkozót is lemondott, miután Brüsszel szigorúbban lépne fel a kínai exporttal és technológiai függéssel szemben. Mindez már rég nem udvariassági diplomácia: Európa ipari bázisa, energiabiztonsága és közös Kína-politikája került nyomás alá.
Az Európai Unió félvezetőipari stratégiája eddig nem hozta meg a várt áttörést, jelentős a lemaradás az amerikai és ázsiai szereplőkhöz képest. Az első Chips Act nagy célokat tűzött ki, de nem tudta érdemben megfordítani kontinensünk technológiai függését. A Chips Act 2.0 ezért a chipgyárakon kívül arról is szól, hogy az EU saját felhő-, adatközponti és MI-infrastruktúrát építsen ki a következő évtized geopolitikai versenyére készülve.
Az Európai Unió évekig hitt a piac mindent gyógyító erejében, ám Kína közben épp annak segítségével építette fel a világ legbrutálisabb ipari és kereskedelmi rendszerét. Brüsszel így a késésbe beleragadva azt próbálja kitalálni, hogyan kellene erre reagálni. A válasz többnyire vámokból, kereskedelmi védelmi eszközökből, a de-risking nevű varázsszóból, valamint az iparmentés szükségességének hangoztatásából áll.
Az iráni háború alapjaiban kérdőjelezte meg azt a biztonsági modellt, amelyre a Perzsa-öböl monarchiái az elmúlt évtizedek gazdasági felemelkedését építették. Bár az Egyesült Államok a térség első számú katonai partnere, Rijád, Abu-Dzabi és Doha ma már kevésbé akarja kizárólag Washingtonra bízni a jövőjét – ahogyan a másik oldal, Kína sem opció számukra.
Július 24-én új szakaszba lépett Donald Trump vámháborúja, miután a korábbi, ideiglenes globális terhek kifutásával olyan, határozatlan időre szóló vámrendszert vezetett be, amely a kényszermunka elleni fellépésre hivatkozva az amerikai import szinte egészét lefedi.
Az európai autóipar egyszerre veszítette el a legfontosabb exportpiacát és a hazai piacának jelentős részét. A kínai gyártók rekordsebességgel terjeszkednek, az árháború felemészti a profitot, a gyárbezárások és tömeges leépítések Európa autóiparának alapjait rengetik meg. Van kiút?
Nyolcvan évvel a második világháború után az Egyesült Államok már nem ugyanaz a megkérdőjelezhetetlen globális hegemón, mint amely a Pax Americana rendszerét felépítette. Hanyatlása sikerének a mellékhatása: a világrend, amelyet létrehozott, végül olyan riválisokat nevelt ki, amelyek ma már vele egyenrangú szereplőként lépnek fel.
Az atomfegyvereket évtizedeken át a végső biztonság garanciáinak tekintették, az ukrajnai háború, az iráni–izraeli konfliktus és az indiai–pakisztáni összecsapások azonban azt mutatják, hogy a nukleáris elrettentés már nem működik úgy, ahogyan a hidegháború stratégái elképzelték.
A csupán hét hónapos MI startup, a Volta Infra 2,4 milliárd dolláros értékelés mellett 300 millió dolláros tőkét vont be, sőt egy tízéves, 10 milliárd dolláros kapacitásvásárlási szerződést is bejelentett. Az ügylet mögött a Calude fejlesztője, az Anthropic állhat: a verseny az olcsó energiáért folyik.
A 70-es évek óta minden évben egyre hamarabb jön el az a nap, amikorra teljesen feléljük azokat a természetes erőforrásokat, amelyeket bolygónk egy év alatt képes lenne regenerálni. Ez már az idén is megtörtént, így az emberiség lényegében „hitelben fogyasztja” ezeket.
Egy amerikai megállapodás jól mutatja, hogy Washington a fúziós energiát ma már nemzetbiztonsági kérdésként kezeli. Ez a lépés nem előzmény nélküli, de a mértéke és a mögötte álló intézményi háttér arra utal, hogy a magántőke, valamint a védelmi szféra összefonódása a szektorban gyorsul, amire Európának választ kell találnia.
A csupán hét hónapos MI startup, a Volta Infra 2,4 milliárd dolláros értékelés mellett 300 millió dolláros tőkét vont be, sőt egy tízéves, 10 milliárd dolláros kapacitásvásárlási szerződést is bejelentett. Az ügylet mögött a Calude fejlesztője, az Anthropic állhat: a verseny az olcsó energiáért folyik.
A 70-es évek óta minden évben egyre hamarabb jön el az a nap, amikorra teljesen feléljük azokat a természetes erőforrásokat, amelyeket bolygónk egy év alatt képes lenne regenerálni. Ez már az idén is megtörtént, így az emberiség lényegében „hitelben fogyasztja” ezeket.
Egy amerikai megállapodás jól mutatja, hogy Washington a fúziós energiát ma már nemzetbiztonsági kérdésként kezeli. Ez a lépés nem előzmény nélküli, de a mértéke és a mögötte álló intézményi háttér arra utal, hogy a magántőke, valamint a védelmi szféra összefonódása a szektorban gyorsul, amire Európának választ kell találnia.
