2025. november 18., kedd
Az új LEAP program 350 szakértő bevonásával évente követi, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a gazdaságot. Az első becslés óvatosabb, mint várni lehetett.
Trump alaposan megbolygatta az amerikai tudományos és akadémiai szférát. Számos tehetség – amely aranyat ér a technológiai versenyben – nehezebben talál munkát vagy ösztöndíjas helyeket az USA-ban. Ez Európának és Kínának egyaránt kapóra jöhet.
Washington a kreativitást, Peking az alkalmazást tartja a verseny kulcsának. Míg az Egyesült Államok a Big Tech laborjaiban tervezi a jövőt, Kína a gyárakban és városokban építi meg a saját MI-birodalmát – a kérdés ugyanis nem az, ki fejleszti ki előbb a szuperintelligenciát, hanem hogy ki tud gyorsabban valóságot teremteni belőle.
A modern kor megadta nekünk az anyagi biztonságot, de most, hogy effektíve nem kell küzdenünk a túlélésért, a szorongásaink és problémaink a társadalmi létben öltenek testet.
A világ tudományos és innovációs rendszere fordulóponthoz érkezett: a technológiai verseny intenzitása a hidegháború éveire emlékeztet.
Egy új, mesterséges intelligenciával fejlesztett okosóra EKG-adatokból 88 százalékos pontossággal ismeri fel a szív szerkezeti eltéréseit. A technológia nem helyettesíti a szívultrahangot, de kiegészítő szűrőeszközként életmentő lehet, különösen ott, ahol a fejlett diagnosztika nem elérhető.
A homok alatt még mindig bőséges olaj van, de az új nagy üzlet már fölötte épül. Szaúd-Arábia olcsó energiáját a jövőben a mesterséges intelligencia hasznosítja: az épülő adatfarmok a királyság új geopolitikai eszközei lehetnek.
Az amerikai cégeknek egyre gyakrabban nyíltan be kell vallaniuk, ha mesterséges intelligenciát (MI-t) vetnek be a felhasználói interakciókban.
Úgy tűnik, a technológia nemcsak szolgál, hanem önmagát sokszorosítja – a mesterséges intelligencia dolgozik, és azonkívül mostanra már „várandós” is lett. Albánia eközben izgatottan várja a tejfakasztót.
Valaha a tudás volt az emberiség egyik legnagyobb kincse: az a képesség, hogy kérdezzünk, tévedjünk, újrakezdjünk. Mára azonban egyre többször csak nézői vagyunk annak, ahogy valami más gondolkodik helyettünk.
Egyetlen holland–kínai chipgyártó blokádja elegendő volt ahhoz, hogy a világ autóipara térdre rogyjon – a Nexperia-válság komoly leckét ad arról, hogy a globalizáció utáni világrendben a gazdasági interdependencia egyszerre fegyver és sebezhető pont.
Trump győzelemként ünnepelte, hogy a „méregzöld harcos”, Bill Gates árnyalta korábbi klímanarratíváját, amit a „klímaváltozás-hoax” elleni harc megnyerésének nevezett. Bár úgy tűnik, Gates visszalépett, nem tagadta a felmelegedés tényét vagy a klímaváltozás elleni lépések szükségességét, csupán azt hangsúlyozta, hogy a helyzet nem apokaliptikus, illetve hogy most az alkalmazkodásra kell ...
Kezd megkérdőjeleződni a lítiumion-akkumulátorok uralma az energiatárolás piacán. A régi-új nátriumion-technológia ugyanis nem csupán elméleti alternatíva, 2025-re egy érett, működő megoldássá vált, amely gyökeresen átrajzolhatja az akkumulátorgyártás geopolitikai térképét.
Bár a CATL idén is egyre nagyobb haszonra tesz szert, a nyugati légkör közben igencsak fagyossá vált az elektromos járművek számára. Ez az akkumulátorgyártókat is érinti, fékezve a kínai óriás európai terjeszkedését. Akár még a debreceni projektben is változás jöhet.
A magyar származású MI-guru, Andrej Karpathy a ChatGPT-t kifejlesztő OpenAI egyik kucsfigurája szerint túlzottan nagyok a várakozások a mesterséges intelligencia (MI)-cégekkel szemben. Például a jól használható MI-ügynökökre még 5-10 évet várni kell, hiába lelkesek a cégek.
A mesterséges intelligencia (MI) robbanásszerű terjedése ellenére a közvélemény inkább aggodalommal, semmint lelkesedéssel figyeli a technológia térnyerését – derül ki a Pew Research Center felméréséből: a megkérdezettek 34 százaléka inkább tart ettől a technológiától.
A vámháború miatt a legnagyobb technológiai cégek alternatívákat keresnek a kínai gyártásra. Fordulópont azonban, hogy ezúttal nem csupán az összeszerelés kiszervezéséről van szó, hanem az alkatrészgyártást is mielőbb kimenekítenék.
Hollandia a félvezetőgyártó Nexperia esetén egy olyan jogi eszközhöz nyúlt, amire ritkán van precedens. Az állami beavatkozásra a cégvezetés kockázatos döntéseinek korlátozása, az amerikai exportfenyegetések megelőzése és Európa chipellátási biztonságának megőrzése érdekében volt szükség. Csakhogy eközben kivívták Peking rosszallását is.
Oroszország tízéves programba kezdett, hogy megalkossa saját, extrém ultraibolyás chipnyomtató rendszerét. Ha sikerül, a Kreml nemcsak a nyugati technológiai szankciókat kerülheti meg, hanem az ASML monopolhelyzetét is megingathatja a globális chipiparban.
Sokak szerint a tőkepiacokon igazi mesterségesintelligencia-buborékot fújnak a spekulánsok. Mások úgy vélik, hogy valódi forradalomról van szó, így egyelőre nem értékeljük túl az MI nagyvállalatok részvényeit.
Az amerikai hadiipari termelés abból indult ki, hogy a hadseregnek rövid, precíziós és high-tech háborúkat kell megvívnia. A jelenleg zajló globális konfliktusok azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják: mindennél nagyobb szükség lenne a hagyományos fegyverzetre. Amiből még a kevesebbnél is kevesebb van raktáron.
Úgy néz ki, hogy az autóipar – az aktuális viszonyokhoz igazodva – visszafordul a hagyományos, belső égésű motorral működő járművek felé – hiába ömlöttek dollármilliárdok az elektromosok gyártásába.
Az űripar már nem távoli sci-fi, hanem láthatatlan alap-infrastruktúra: a képek és jelek alapján mozdul a hadsereg, áramlik az ellátási lánc, készül az árvíz- és aszálytérkép, tervez a biztosító és a beruházó. Az ebben a szektorban működő cégek pedig a nemzetbiztonság alappilléreivé válhatnak.
Donald Trump újra beélesítette a kereskedelmi háború csodafegyverét: 100 százalékos vámmal és exporttilalmakkal fenyegeti Kínát, válaszul Peking ritkaföldfém-korlátozásaira. A piacok idegesek, a tőzsdék zuhantak, a vállalatok pánikolnak, ahogyan a chipipar újra a geopolitikai játszma túszává vált.
A német védelmi döntéshozatalra újabb gyanús árnyék vetül: a Rheinmetall 390 millió eurós szerződéshez jutott versenyeztetés nélkül – a piaci riválisok szerint nem szakmai, hanem politikai döntés született.
A munkaerő-megtakarítást szolgáló technológiák, mint például a mesterséges intelligencia bevezetése csökkenti a munkavállalókhoz jutó jövedelem százalékos arányát. Branko Milanović arra adott javaslatokat, miképp lehet megelőzni, hogy ezek ne növeljék tovább a jövedelmi egyenlőtlenségeket.
Zelenszkij könyörög a rakétákért az amerikai elnöknek, de kevés van belőlük, méregdrágák, az ukránoknak pedig sem kilövőplatformjuk, sem személyzetük nincs a használatukhoz. Nem mellesleg még Trump is óvatosan bánik Moszkva bombázásának a gondolatával.
Hivatalosan is átadták az első európai állandó mágneseket gyártó üzemet, amelynek az ellátási lánca teljesen független Kínától. Az észtországi beruházás egy előrelépés a Kínától való leválás felé a kritikus nyersanyagok terén, azonban még számos kihívás vár Európára ezen az úton.
Az Egyesült Államok szerint a tajvani félvezetőipar többé nem garancia a sziget biztonságára, inkább egy újabb probléma Washington számára. Trump úgy véli, a gyártás Amerikába költöztetése megoldaná a problémát.
Miközben milliárdokat fektetnek az elektromobilitásba, a német autóipar vezetői „technológiai nyitottságot” követelnek, és figyelmeztetnek: ha marad a belső égésű motorok 2035-ös betiltása, Európa átadja a piacát Kínának.
