A 2023-as esztendő rekordév volt a szupergazdagok számára – derült ki a Forbes hagyományos, a világ leggazdagabb embereit felsoroló rangsorának legfrissebb kiadásából. Nemcsak a milliárdosok számát illetően dőlt meg a korábbi, 2021-ben felállított rekord – a magazin idén 2781 nevet sorol fel –, hanem gazdagabbak is, mint valaha. Együttesen mintegy 14 200 milliárd dollárt érnek, kettőezer milliárddal többet, mint egy évvel ezelőtt.  

Az Egyesült Államok továbbra is az élen 

A milliárdosok kétharmada gazdagabb, mint egy évvel korábban – jegyezte meg a magazin. Összességében a vagyonuk meghaladja a világ bármely országának bruttó hazai termékét, kivéve az Egyesült Államokét és Kínáét. A rangsor legelején összpontosul a pénz: a 100 milliárd dollárnál nagyobb vagyonnal büszkélkedők igen exkluzív klubjában most 14 név szerepel, köztük

Bernard Arnault – a világ leggazdagabb embere, akinek a becsült vagyona 233 milliárd dollár,

22 milliárddal több, mint 2023-ban –, őt követi Elon Musk, Jeff Bezos és Mark Zuckerberg. Közülük a Meta tulajdonosa lett  egy év alatt a leggazdagabb: a vagyona 116,2 milliárd dollárral ugrott meg. 

A Forbes listáján először szereplők között olyan vállalkozók neve is szerepel, akik mindent a mesterséges intelligencia közelmúltbeli fellendülésének köszönhetnek: Charles Liang, a Supermicro társalapítója és vezérigazgatója, Lisa Su, az Advanced Micro Device (AMD) vezérigazgatója és Sam Altman, az OpenAI társalapítója.  

De nem ők az egyetlenek, akik 2023-ra jó évként gondolnak vissza. Az Eras nevű turnéja látványos sikerének köszönhetően Taylor Swift lett az első sztár, aki kizárólag a dalaiból származó bevételei alapján került be a rangsorba, és a vagyonát most 1,1 milliárd dollárra becsülik. Olyanokhoz csatlakozik, mint a rapper Jay-Z, az énekesnő Rihanna és Jimmy Buffett – akik a vagyonuk egy részét nem a zenével kapcsolatos befektetéseknek köszönhetik – mutatott rá a Forbes.  

Összesen 265 új név került a rangsorba. Köztük van Todd Graves, a Raising Cane’s gyorsétteremlánc alapítója, Maggie Gu, Molly Miao és Ren Xiaoqing, a Shein gyorsdivatóriás társalapítói, valamint Christian Louboutin luxuscipő- és táskatervező. Továbbra is az Egyesült Államokban van a legtöbb milliárdos (813), majd Kína (473) és India (200) következik.  

Debütálók és távozók 

A Forbes listáján mindössze 369 nő szerepel, ami a szupergazdagok mindössze 13 százaléka. Françoise Bettencourt-Meyers, a L’Oréal örököse továbbra is a világ leggazdagabb nője, 99,5 milliárd dolláros becsült vagyonával.  

A rangsorból 189 név tűnt el, és nem csak azért, mert a mögöttük állók meghaltak. A milliárdos határ alá esett többek között Ryan Breslow, a Bolt, az egy kattintással történő fizetésre specializálódott cég társalapítója és elnöke, René Benko, a csődbe ment osztrák ingatlanmágnás és Huj Ka Jan, a szintén komoly bajban lévő Evergrande kínai ingatlancsoport elnöke. 

Európában Franciaországban él a legtöbb milliárdos 

Ha kontinensünket vesszük górcső alá, akkor Franciaországban él a legtöbb milliárdos. Az ország 2024-ben tíz új dúsgazdaggal számol, a többségük örökös, így az ottani milliárdosok száma 53-ra emelkedett. Tovább erősítette vezető helyét a világranglistán Bernard Arnault, az LVMH, a (Louis Vuitton Moët Hennessy) luxuscégcsoport alapítója és elnöke mint a föld legvagyonosabb embere.  

Ahogy említettük, Françoise Bettencourt-Meyers, a L’Oréal kozmetikai nagyvállalat örököse a világ leggazdagabb nője, így az egymást követő második évben a világ leggazdagabb férfija és nője is francia.

Bettencourt-Meyers mindenkit egybevetve világszinten a 15. helyen áll, Franciaországban pedig a második, megelőzve Alain és Gérard Wertheimert, a Chanel luxusmárka tulajdonosait (34-34 milliárd euró). Francois Pinault, a Kering luxuscég alapítója és családja 29,2 milliárddal zárja az öt leggazdagabb francia listáját.  

Az új belépők a leggazdagabb franciák sorába mind örökösök: a fegyvergyáros, fotóművész, nemzetgyűlési képviselő Olivier Dassault gyermekei, Helena és Rémi Dassault, valamint az özvegye, Natacha Nikolajevic a 36., 37. és 38. helyen állnak, 2,5 milliárd dollárra becsült összvagyonnal. Az új milliárdosok között szerepel Daniel és Bris Rocher (39. és 40. hely) az Yves Rocher kozmetikai birodalom örökösei, míg Christian Louboutin luxuscipő- és táskatervező is bekerült a rangsorba a 48. helyen, 1,2 milliárd dollárra becsült vagyonával – írja a Forbes. 

Ha álmatlanul forgolódtunk, most már megnyugodhatunk: jól megy a milliárdosoknak, tavaly is rekordszinten tömték meg a pénztárcájukat. 

Be kellene tiltani, hogy valaki milliárdos legyen? 

Julian Baggini brit filozófus a Prospect havilap egy korábbi számában azt a kérdést feszegeti, hogy kellene-e korlátokat szabni a szélsőséges gazdagodásnak.   

„Ki a túl gazdag? A legtöbben azt válaszolnák: aki sokkal többet keres, mint én. (…) Ám amikor sokkal többünk van, mint másoknak, meg vagyunk győződve arról, hogy megérdemeljük. Amikor sokkal kevésbé vagyunk gazdagok, mint mások, azt kiáltó igazságtalanságnak tekintjük. A milliomosok mindig is irigység tárgyát képezték, de a milliárdosok – nem is beszélve az olyan multimilliomosokról, mint Jeff Bezos vagy Elon Musk –egyre inkább a felháborodás tárgyát képezik” – fejtette ki cikke elején.

Nietzschével ezt nem tekinthetjük másnak, mint neheztelésnek – vélte a szerző. A gazdagság a hatalom szinonimája, és akiket megfosztanak tőle, azokban éles igazságtalanságérzetet ébreszt. A német filozófus azt állította, hogy a szegények iránti keresztényi tisztelet lehetővé tette számunkra, hogy az anyagi hátrányt szellemi előnnyé alakítsuk át. Ha az anyagi jólétet a rosszal társítjuk, a szegények inkább erényesnek, mint alsóbbrendűnek érezhetik magukat. A jólét és a vagyon szorosan egymás mellett járó fogalmak, de persze nem pontosan ugyanaz, hiszen a vagyoni listák például a részvények pillanatnyi értéke alapján születnek, és a hatalmas vagyonokkal együtt általában több tízezer foglalkoztatott és akár milliós beszállítói körnek történő felelősség is jár. 

Gazdagság és érdem 

A vagyoni egyenlőtlenségek igazolására a libertáriusok rámutatnak, hogy jogunk van a munkánk – vagy őseink munkájának – gyümölcséhez, és hogy ennek megtagadása a szabadság megsértése – szögezte le Julian Baggini. Nietzsche nem is áll olyan messze ettől. Egy ilyen elemzés szerint a modern államok adókulcsai elviselhetetlenül magasak.  

A brit filozófus szerint a szabadságpártiaknak nem kell tagadniuk, hogy a vagyon elosztásának kevés köze van az érdemhez. A 18. században David Hume, bár konzervatív volt, jól értette, hogy a gazdagság gyakran a véletlenhez kötődik. Ennek ellenére úgy vélte, hogy a „birtoklás stabilitása” annyira fontos a sikeres kereskedelem és a békés társadalom szempontjából, hogy „a vagyon elosztásánál az érdemnek soha nem szabadna szerepet játszania az egyenletben”.  

Más szóval, egy szabad és virágzó társadalom szigorú tulajdonjogokat követel meg, beleértve a saját vagyon megtartásának a jogát is. Ez egyesek szerint igazságtalan elosztáshoz vezethet. De az isteni igazságosság kikényszerítésére tett minden kísérlet a földi pokolhoz vezet – amint azt számos kommunista kísérlet is megmutatta. Ez az érv meggyőzőbb lenne, ha a vagyon természetesen olyan egyenlőtlenül áramlana, mint ma – állapította meg. 

„De a modern kapitalizmus a vagyont egy kis elithez juttatja. A vállalatok a kormányokra támaszkodnak a munkaerő képzésében, az egészségügyi ellátás biztosításában és a bérek juttatásokkal való kiegészítésében. Jó infrastruktúrára és működő igazságszolgáltatási rendszerre van szükségük a vállalati jogok védelméhez. Röviden, maga a milliárdoslét lehetősége is szorgalmas politikai és pénzügyi rendszert feltételez” – hangoztatta a cikk. 

Bizonyos plafon 

Ezért teljesen legitim, hogy korlátozzuk az extrém gazdagságot – vélte a szerző. Sőt, azzal is érvelhetnénk, hogy a milliárdosok létét védelmezőknek kellene bizonyítaniuk, hogy miért kellene megengedni nekik, hogy ekkora vagyont halmozzanak fel. De akár jogosan, akár helytelenül, a bizonyítási teher azokon van, akik úgy vélik, hogy vagyoni plafont kellene bevezetni.  

Ingrid Robeyns belga–holland politikai filozófus felkarolta az ügyet. Ő a „limitarizmus” híve, amely szerint „senki sem birtokolhat többet, mint egy bizonyos vagyoni plafon”. Míg a legtöbb modern politikai filozófia elméletalapú, addig Robeyns problémaalapú megközelítést alkalmaz, és azzal érvel, hogy a limitarizmus számos sürgető igényt elégít ki. 

Először is, a világnak meg kell küzdenie a szegénységgel és az éghajlatváltozással. Amellett érvel, hogy ha „bizonyos beavatkozások a még megoldatlan problémákat kezelhetik, és ehhez pénzügyi forrásokra van szükség, akkor a többletösszegeket ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére kell fordítani”.  

Logikusan a milliárdosok túlzott vagyona valóban „többletpénz”. Másodszor, a szupergazdagok bősége veszélyezteti a demokráciához szükséges politikai egyenlőséget – vélte a szerző. A hatalmas vagyoni különbségek összeegyeztethetetlenek a demokratikus társadalommal, mert a vagyon hatalmat ad azoknak, akik rendelkeznek vele és csökkenti azok politikai cselekvési szabadságát, akiket megfosztanak tőle. 

Szélsőséges intézkedés? 

Igaz, a limitarizmus még nem vált igazán a politikai élet divatos szavává, de láthatóan benne van a levegőben. Pragmatikus szempontból nézve lehetnek jó okok arra, hogy az emberek gazdagodjanak, de ezek nem indokolják, hogy a már vagyonosak még gazdagabbak legyenek – ez a filozófus álláspontja.  

Az energiavállalatok nyereségére nemrég kivetett adók alkalmazása előkészítheti az utat annak a szélesebb körű elvnek az elfogadása előtt, hogy nincs alapvető jog a korlátlan jövedelemhez. „A demokráciák joggal épülnek a szabadság elvére, és csak akkor korlátozzák a szabadságot, ha erre valódi okok vannak. A milliárdosok betiltását azonban nem szabadna szélsőséges intézkedésnek tekintenie senkinek, aki felismeri, hogy csak úgy lehet rendkívül gazdaggá válni, ha több vagyont vonunk ki a társadalomból, mint amennyit valaha is meg tudnánk teremteni” – vélte cikkében Julian Baggini. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock