2026. július 22., szerda
A fejlett világ egyik legégetőbb makrogazdasági és társadalmi problémájára sokféle válasz érkezett, de egyetlen alacsony termékenységű gazdaság sem volt képes tartósan visszaemelni a születési rátáját a növekedési szintre.
Az amerikai–orosz szembenállásnak mélyebb történelmi gyökerei vannak. A brit birodalom annak idején Indiát védte az orosz előrenyomulással szemben, az USA pedig 1945 után Eurázsia szárazföldi összekapcsolódásától. Ukrajna ennek a logikának az egyik kulcspontja.
Amikor az adatkapitalizmus és a mesterséges intelligencia a szellemi szabadságunkat és a társadalmi kohéziót fenyegeti, azt XIV. Leó pápa sem hagyja szó nélkül.
A mesterséges intelligencia korában az elitnek már a munkás sem kell... Vajon a Big Tech közbenjárásával a Nyugat tényleg petroállammá züllik, vagy ennek van valami alulról szerveződő társadalmi ellensúlya?
A történelem nem ismétli önmagát, a földrajz viszont igen: az ókori Görögország tengeri útvonalaiért vívott harcaitól Kína terjeszkedéséig és az Északi-sarkvidék új hatalmi játszmáiig ugyanazok a „térképre rajzolt kényszerek” mozgatják a világpolitikát.
Ali Hámenei februári halálával és fia, Modzstába márciusi hatalomátvételével a nyugati elemzők már a vészharangot kongatják: a teheráni rezsim esetleges összeomlása nyomán egy az al-Kaidához hasonló, decentralizált globális síita terrorhullámot jósolnak, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.
A Grönland körüli amerikai nyomulás nem Trump hóbortja, hanem egy visszatérő nagyhatalmi forgatókönyv új felvonása. A történelem azt mutatja, hogy amikor Washington stratégiai fenyegetést érez, a szuverenitás kérdése másodlagossá válik.
A nyugati narratíva szerint Európa mindig a békét kereste, Oroszország pedig az agressziót. A történeti példák azonban mást mutatnak: a béke esélye mindig akkor omlott össze, amikor Európa megtagadta, hogy az orosz biztonsági érdekeket legitim kérdésként kezelje.
A háborúk egyeseket megbuktatnak, másokat megerősítenek, mindamellett, hogy több tanulság is kinyerhető a korábbi konfliktusokból. Az egykori vietnámi háborúból több, a jelenlegi orosz–ukrán konfliktusra is érvényes konzekvencia levonható, amire az egykori védelmi miniszter, Robert McNamara kiváló példa, akinek a vietnámi háború erkölcsi és szakmai bukást hozott.
Szlovénia egy év alatt 180 fokot fordult: hiába jelezték az előrejelzések az aktív eutanázia bevezetésének támogatottságát, a vasárnapi népszavazáson a „nemek” győztek. A város és vidék között tátongó szakadék döntötte el a kérdést, így az idén hatályba lépő törvény megbukott, és legalább egy évig nem is térhet vissza a szavazólapra.
Vlagyimir Putyinról a Nyugat gyakran állítja, hogy elhibázott stratéga, aki saját háborújába ragadt bele Ukrajnában. De mi van, ha Oroszország valójában Kína proxyjaként egy hosszú, erőforrásőrlő konfliktust visz a Nyugat ellen? Ennek a háborúnak az irodalmi analógiája a kínai klasszikus, A három királyság regényes története.
A chilei elnökválasztás első fordulója mindent felforgatott: a kommunista jelölt előnye és a jobboldal gyors erősödése miatt decemberben egy olyan politikai összecsapás jön, amely nemcsak Chile jövőjét, hanem egész Latin-Amerika erőviszonyait is átírhatja.
A történelem nagy birodalmai ritkán érnek véget külső hódítással. Felix Abt szerint a formális bukást – inváziót, dinasztiaváltást, összeomlást – szinte mindig megelőzi valami kevésbé látványos, de annál mélyebb folyamat: a pénzbe vetett bizalom eróziója.
Valahányszor, amikor a nemzetközi rend látszólag szétesőben van, a külpolitikai szakértők leporolják Henry Kissinger műveit, és hangosan reménykednek egy újraalkotott bécsi kongresszusban. Leon Hadar szerint ennek nincs sok realitása.
Egészen a közelmúltig Lengyelországra egy szegény, csekély befolyású országként tekintett a Nyugat. Az ukrajnai háborúban azonban a lengyelek felvállalták a vezető szerepet. Cikkünk első részében áttekintjük lengyel hegemón-törekvések történelmi gyökereit.
A Nemzeti Tömörülés történelmi győzelmet aratott a parlamentben, miután minimális többséggel átment az 1968-as francia–algériai bevándorlási egyezmény felmondását sürgető javaslata. Bár a döntés nem kötelező erejű, szimbolikus jelentősége hatalmas: az RN most először kényszeríti térdre a kormányt egy olyan ügyben, amely a gyarmati múltat és a jövő európai migrációs politikáját is újraírhatja.
Az európaiak feltalálták a modern diplomáciát, beleértve annak azt a változatát, amelyről azt mondják: „A diplomaták azok az emberek, akik valakit el tudnak küldeni a pokolba úgy, hogy az illető tényleg örömmel várja az utazást.” Mi már nem tudjuk, hogyan kell ezt megtenni, mások viszont igen – állítja Wolfgang Münchau, az Eurointelligence igazgatója, az UnHerd […]
Az USA csapást mért Irán nukleáris létesítményeire, megakadályozva egy esetleges atombomba előállítását. Az iráni atomprogram ugyanis több évtizedes múltra tekint vissza, és ha sikerrel jár, alapjaiban írhatja át a Közel-Kelet erőviszonyait. Mit tudunk az iráni atomprogramról?
Emmanuel Todd szerint a Nyugat morális, gazdasági és ideológiai válságba süllyedt, akárcsak egykor a Szovjetunió – és ez pszichológiai összeomláshoz, irracionális döntésekhez vezethet. Ennek válságtünetei jól lekövethetők a Nyugat olyan katonai kudarcaiban, mint Afganisztán, Líbia, Irak és Szíria.
Nagy felzúdulást keltett Vlagyimir Megyinszkij orosz elnöki tanácsadó egyik kijelentése, aki az isztambuli tárgyalásokon az orosz küldöttséget vezette. Az ukrajnai konfliktusra történelmi párhuzamként Nagy Péter cár északi háborúját hozta fel.
Amikor a hatalmas nemzetek elkezdik félni és tagadni a jövőt – ahogy ezt manapság Amerika teszi –, a történelmi példák azt mutatják, hogy ekkor már stagnálnak, és közeledik a bukás – állítja Noah Smith.
Donald Trump panaszkodik, hogy az Egyesült Államok ázsiai katonai bázisai elviselhetetlenül költségesek, és szeretné elérni, hogy Japán és Korea fizessen a biztonságáért. Jeffrey Sachsnak jobb ötlete van – Amerika zárja be a bázisokat, és vigye haza a katonákat.
Az egykori görög történetíróról elnevezett csapda az elmúlt évtizedben a külpolitikai elemzések egyik fő elemévé vált, amelyre rendszeresen hivatkoznak az Egyesült Államok és Kína közötti fokozódó rivalizálás keretében. Pedig Thuküdidész elsősorban nem erről szólt.
Jánisz Varufákisz korábbi görög pénzügyminiszter párhuzamot von a Nixon- és a Trump-sokk között, elsősorban a gazdasági és a politikai következményekben. A világ mindkettőre úgy tekint, mint ami alapjaiban változtatta és változtatja meg a világot.
Sokan próbálnak különféle magyarázatokat adni Donald Trump által indított vámháborúra. Sylvester Eijffinger, a Tilburgi Egyetem professzora az amerikai elnök lépéseit a játékelmélet segítségével próbálja megfejteni.
A vámháborúkkal kapcsolatban a közgazdászok kezdik elővenni a Kindleberger-spirálnak elnevezett régi diagramot, amely hónapról hónapra ábrázolja, hogy a világkereskedelem 1929 és 1933 között miképp csökkent a harmadára.
Donald Trump Grönlandra vonatkozó kijelentései nyomán előkerült egy régi-új térkép, amelyet két nagy hatású stratéga rajzolt meg. De hogyan kapcsolódik össze két 40-es évekbeli geopolitikai elmélet és Trump álma?
Az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt a fedezeti alapok aktivizmusa, ahol az alapok gyors haszonra törekednek a vállalatok nagy részesedéseinek felvásárlásával. A rövidlátó profitszerzés érdekében azonban a fedezeti alap aktivistái kiszívják az életet a vállalatokból. Jang-Sup Shin a The Rhetoric and Reality of Shareholder Democracy and Hedge-Fund Activism (A részvényesi demokrácia és a ...
Guido Alfani, a Bocconi Egyetem gazdaságtörténész-professzora egészen 700 évet ment vissza az időben, hogy megvizsgálja, miképp alakult az egyenlőtlenség Európában. A vagyonkoncentráció lényegében folyamatosan nőtt, kivéve a pestises időket és a világháborúkat.
Az év végéhez közeledve összegyűjtöttük a legolvasottabb cikkeinket. A rovatgyőzteseket már bemutattuk, most lássuk, mely cikk lett mind közül a harmadik legolvasottabb!
