Macron elnök szinte hetente sürgeti NATO-katonák Ukrajnába vezénylését. Ám egy április végi interjúban az államfő bejelentette, hogy „vitát kíván nyitni” a nukleáris fegyvereket is magában foglaló európai védelemről. Otthon – jobbról és balról – nem győzték figyelmeztetni, hogy ez nem olyan egyszerű kérdés, amiben még az egyébként nagy hatalmú francia elnök is akár kénye-kedve szerint dönthet.
Az ukrajnai háború kirobbanása óta Európa egyre határozottabban törekszik függetlenedni és önellátóvá válni a hadiiparban. A védelmi képességek növelése és a fegyverkezési programok megvalósítása immár uniós szinten intézményesített támogatási hátteret is kap. Az EU-s gyártók kapacitásai azonban még nem képesek fedezni a kontinens igényeit. A Makronóm Intézet elemzése a Magyar Nemzetben jelent meg.
Bobby Kennedy, a fivére, JFK kormányának igazságügyi minisztere a maffia megszállott ellenfele volt. Támadta a szakszervezetek és a szervezett bűnözés vezetőinek titkos ügyleteit és az FBI igazgatóját is, aki azt állította: Amerikában nincs szervezett bűnözés.
Cikkünk első részében bemutattuk a Kennedy családot, és azt, hogyan lett elnök a 44 éves John F. Kennedy. Ezúttal a tragikus dallasi nap történéseit vizsgáljuk meg. Az első hivatalos jelentés szerint egy magányos merénylő végzett az elnökkel 1963. november 22-én, de a gyilkosság körülményei arra engedtek következtetni, hogy több orvlövész lőtt rá. Ezzel egyetértett 15 évvel később a második vizsgálóbizottság is, amely arra jutott, hogy Kennedy összeesküvés áldozata lett. Azt, hogy ki akarta az elnök halálát, a bizottság nem tudta megállapítani. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a cikkben megrázó részletek olvashatók az elnök halálos sebesüléséről, illetve a merénylő meggyilkolásáról.
John Fitzgerald Kennedy a negyedik olyan amerikai elnök volt, aki merénylet áldozata lett, de az ő halála rendítette meg a leginkább az Egyesült Államokat. A meggyilkolása még mindig foglalkoztatja a világ közvéleményét, mert ma sem nyilvános minden irat a merénylettel kapcsolatban. És nem csak azért, mert a második hivatalos vizsgálat szerint összeesküvés történt, de nem tudni, ki szervezte az eseményeket. JFK halála azért volt sokkoló az emberek számára, mert ő volt az első sztár az amerikai politikában. Cikksorozatunk első részében a Kennedy klánt mutatjuk be és Jack útját a Fehér Házig.
Vajon a késő bronzkori emberek tudatosították-e egyáltalán, hogy a civilizációjuk összeomlóban van? Ez a kérdés nem véletlen. Ha mi magunk – főképp a fejlett Nyugatot értve – az összeomlás kezdeti szakaszában lennénk, vajon képesek volnánk-e tudatosítani? És tennénk-e valamit ellene?
Cikksorozatunk első két részében a hidegháború űrbéli eseményeinek történetét vizsgáltuk meg, és bemutattuk az amerikai, illetve szovjet űrprogram két zseniális vezetőjét, Wernher von Braunt és Szergej Koroljovot. A harmadik, záró részben sorra vesszük az erőltetett űrverseny katasztrófáit, amelyeket mindkét oldalon ugyanaz a törekvés, az ellenfél minden áron való megelőzése motivált.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk meg, milyen szerepe volt a német sci-fi-terveknek a hidegháborús űrverseny kialakulásában. Ezúttal a szovjet–amerikai vetélkedés részleteit foglaljuk össze, és bemutatjuk az űrkutatás szovjet zsenijét, Wernher von Braun ellenfelét, Szergej Koroljovot.
A kétpólusú világrend nagyhatalmai ádáz küzdelmet folytattak 1957 és 1969 között azért, hogy győztesnek hirdethessék magukat a világűrbe kiterjesztett politikai és ideológiai harcban. Az űrverseny a hidegháborús fegyverkezési verseny részeként alakult ki, és komoly hatása volt a szemben álló kormányok illetve társadalmak pszichéjére is. Cikkünk első részében a „space race” korai szakaszát vizsgáljuk meg. Hol is kezdhetnénk, ha nem a náci Németország fegyverzeti fejlesztéseinél?
Az indiai miniszterelnök, Narendra Modi nagy dobásra készül: Napóleon útját követve a Code Civil, azaz az első francia polgári törvénykönyv mintájára a föderális Indiában egységes civil jogszabálygyűjteményt vezetne be. Ahogy a császár idején a Code Civil alapozta meg Franciaország modernkori jogrendszerét és nagyhatalommá válását, azt képzeli el Modi is Indiában.
A tudományos kutatás mesterséges intelligenciával történő segítése már két évszázada foglalkoztatja az emberiséget. Eddig főként úgy gondoltuk, hogy a számítógépek csak azt adják vissza, amire utasítjuk őket. Vagy ez a nézet ma már meghaladottnak tekinthető?
Kína felemelkedése és az USA visszaszorulása mára már szinte közhely. A 2020-as évtized geopolitikai átrendeződéssel és számos új kihívással köszöntött ránk. Ezek közül a járvány és az orosz–ukrán háború csak a jéghegy csúcsát jelentik. A világhatalmi átrendeződések időszakában érdemes a múltba tekinteni, hátha a történelem választ kínál jelenkori kihívásaink némelyikére.
Oroszország és Ukrajna háborúja túlmutat az európai területi konfliktuson. Egyszerre zajlik az európai status quo és a globális hatalmi hierarchia átrajzolására tett kísérlet. Bármi is legyen a vége a konfliktusnak, Európa már veszített: valódi alternatíva nélkül levágta magát az energiában és nyersanyagokban gazdag Oroszországról, miközben nem alakított ki az USA-tól független geopolitikai álláspontot.
Cikkünkben előzőleg azt vizsgáltuk, miért borzalmas Ridley Scott hitelesnek, életrajzinak mondott filmje Napóleonról, és hogy miért tartják ma is a történelem egyik legnagyobb tábornokának Bonapartét. Ezúttal azt mutatjuk be, mennyire boldogtalan volt a magánélete. A nagy dérrel-dúrral beharangozott, történelmileg teljes mértékben hiteltelen, filmként pedig gyenge alkotás erre a kapcsolatra fókuszál, de a filmbéli házasság épp akkora hazugság, mint ahogy a hadjáratokról mesél Ridley Scott mozija.
Cikkünk első részében vizsgáltuk, mi motiválta Napóleont, hogy ki akarjon tűnni a kortársai közül. Bemutattuk, milyen életutat járt be, amíg rá nem bízták Toulon ostromát, és a csőcselék szétverését, amikor a tömeg a Konvent üléstermének ostromára készült. Ezúttal azt tárjuk fel, miért tartják ma is a történelem egyik legnagyobb tábornokának Napóleont. Ezt pedig az első itáliai hadjárata, a zseniális első önálló parancsnoksága segítségével mutatjuk be olvasóinknak, amelyről természetesen egyetlen szót sem ejt Ridley Scott filmje.
Mozi- és történelemrajongók százezreit dühítette fel az elmúlt hetekben az agyonhype-olt, életrajzinak mondott Napóleon című film mind a 158 perce. Ridley Scott rendező azt üzente a filmet bírálóknak, hogy „kopjatok le”. A hetyke válasz sem menti azonban a filmként és életrajzi műként is borzalmas alkotást. Nem tudtunk meg ugyanis semmit a főszereplőről, aki a 22 éves tündöklése alatt hadnagyból császár lett, meghódította a teljes kontinentális Európát, akivel birodalmak vezetői voltak kénytelenek egyenrangúként tárgyalni, akinek az egyiptológia tudományát köszönhetjük vagy a modern polgári törvénykönyvet.
Az Egyesült Államok megkezdte a rekonstrukcióját annak a repülőtérnek, ahonnan 1945. augusztus 6-án az az atombombával felszerelt B–29-es amerikai gép szállt fel, amely ledobta Hirosimára a Little boy névre keresztelt bombát. Az amerikai hadsereg már megkezdte kiirtani az évtizedek alatt a repteret benőtt növényzetet. Ez a törekvés illeszkedik a szélesebb körű amerikai stratégiába: Kína növekvő ázsiai csendes-óceáni befolyása ellen az Egyesült Államok dollármilliárdokat fektet be új, stratégiailag kulcsfontosságú helyszínek modernizálásába, rekonstrukciójába.
Párizs mindmáig erősen beavatkozik volt gyarmatainak ügyeibe: irányítja a monetáris politikát, megszabja a nyersanyag-kereskedelem feltételeit és számos katonai támaszpontot is működtet a területükön. Most azonban a szubszaharai Afrikát rég nem látott puccshullám sújtja, és leginkább az egykori francia gyarmatok érintettek. Mindemellett Franciaország afrikai érdekeit a nagyhatalmak felől is kihívások érik: az USA a nyugati befolyást félti, Oroszország gyakran a puccsokat támogatja, Kína pedig gazdaságilag aktivizálódik az új hatalmi vákuumokban.
Franciaország biztonsági kapcsolatai az örményekkel alapjaiban különböznek az EU-val és a NATO-val folytatott biztonsági együttműködéstől. Enne főként az az oka, hogy Örményországot mély biztonsági kapcsolatok fűzik Oroszországhoz és Iránhoz. Franciaország a közelmúltban fejlett légvédelmi technológiát exportált Örményországba, holott az ország orosz hadműveleti irányítás alatt áll. Milyen változást indítottak el az elmúlt időszak geopolitikai konfliktusai?
Az USA és a Szovjetunió soha nem került közvetlen összecsapásba, de évtizedeken át harcoltak egymás ellen proxy háborúk és egyéb beavatkozások formájában. Ma, a hidegháború 2.0 és blokkosodás időszakában igaz, hogy Ukrajna és Gáza lokális konfliktusok, de globális következményeik vannak. Ebben a turbulens nemzetközi környezetben a Makronóm Intézet által azonosított ingaállamok szerepe is felértékelődik.
Ahogy a franciák és a britek, úgy a britek és a törökök között is történelmi ellentét feszül. A történelem során mintegy három évszázad szól a francia–török nagyhatalmi versengésről. Igaz, ma már nem létezik az Oszmán Birodalom, a történelmi versengés ma is érezhető, többek között a Dél-Kaukázusban – annak ellenére, hogy két NATO-szövetségesről beszélünk.
Franciaország az utóbbi időszakban fejlett légvédelmi technológia eladásáról döntött Örményországnak. Ez érdekes és felelőtlen lépés is: érdekes, mert Örményország az orosz vezetésű a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) egyik alapító tagja, felelőtlen, mert így tálcán kínálja a fejlett technológia elsajátítását Moszkva és Teherán előtt.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk, miért osztotta két érdekszférára a Közel-Keletet a két nagyhatalom, Nagy-Britannia és Franciaország. Most bemutatjuk, hogyan csapták be a britek az arabokat, akiknek megígérték az önálló arab állam támogatását. Részletezzük azt is, hogyan élezték ki a feszültséget az arabok és a zsidók között a nagyhatalmi játszmák.
Közel 130 év folyamatos háborúskodás előzte meg a Hamász borzalmas októberi terrortámadását izraeli civilek ellen. Kétrészes cikkünk első felében azt mutatjuk be, hogy a mai konfliktus Nagy-Britannia első világháborús szerepében gyökerezik. A britek ugyanis először az araboknak, majd a zsidóknak is megígérték az önrendelkezésük támogatását.
Amikor a mesterséges intelligencia találkozik az ősi nyelvekkel, lenyűgöző eredmények születnek. Brit tudósok nemrég mesterséges intelligenciát (MI-t) alkalmaztak mezopotámiai ékírásos táblák megfejtésére. Nem mindenben jó a gép, de sokat segít.
Az emberiség tanult-e a történelemben elkövetett hibákból, háborús pusztításokból? Az orosz–ukrán háború, Szerbia és Koszovó, Azerbajdzsán és Örményország, Kína és Tajvan, valamint újabban Izrael példája nem ebbe az irányba mutat. A megszaporodott geopolitikai konfliktusok, a hidegháború 2.0 és az egyre felerősödő blokkosodás időszakában érdemes felcsapni, leporolni a történelemkönyveket.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk, milyen motivációk álltak a brit és olasz törekvések mögött 1940 és 1943 között az észak-afrikai hadjáratban. Ezúttal német, amerikai és szovjet nézőpontból mutatjuk be, mit jelentett ez a hadszíntér az adott hadviselő ország számára. A Rommel-mítosszal kapcsolatban pedig annak járunk utána, miért állt mindenki érdekében, hogy zseninek tartsa a Sivatagi Rókát.
A jelenkort sok esetben edukálhatja a történelem kellő mélységű ismerete. Erre kiváló példa Japán és Thaiföld esete. A két ország bizonyítja, hogy a gyarmati sors nem történelmi szükségszerűség, a megmaradás kulcsa a sikeres gazdasági minták nem-szolgai átvétele, és a saját kultúra fel nem adása. Mit tanulhat a jelen társadalma a múlt példáiból?
Hiába a tiltás, a Nyugatot ledöbbentette, hogy a Huawei pont az amerikai kereskedelmi miniszter látogatásakor mutatta be, hogy képes félvezető előállítására. Igaz, ez még egy kicsit vastagabb, mondhatni kicsit sárgább és savanyúbb, de az övék. Így van ez, szankcionálhatunk, tilthatunk, de akkor majd ők készítik el. Ismerős történet, számtalan innovációt épp Kínából kellett kilopni az elmúlt évezredekben.
1941 és 1943 között annak ellenére nagy harcok zajlottak Észak-Afrikában, hogy a német hadvezetésnek eredetileg nem volt valódi nagyívű stratégiája a hadműveletek célját illetően. Ez a mellékhadszíntér Erwin Rommel, a sztárkatona sikerei nyomán vált fontossá Hitler számára. Kétrészes cikkünkben annak járunk utána, hogy mi volt a jelentősége az itteni hadműveleteknek a világháború egésze szempontjából.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
