A történelem nem ismétli önmagát, a földrajz viszont igen: az ókori Görögország tengeri útvonalaiért vívott harcaitól Kína terjeszkedéséig és az Északi-sarkvidék új hatalmi játszmáiig ugyanazok a „térképre rajzolt kényszerek” mozgatják a világpolitikát.
A globális árukereskedelem 90 százaléka vízi útvonalon keresztül bonyolódik le. Nyolc fojtópont van, amely kritikus jelentőségű a tranzitútvonalak és a világgazdaság szempontjából: a Gibraltári-, a Hormuzi-, a Malaka-, a Báb el-Mandeb-szoros, a Panama- és a Szuezi-csatorna, a Török-szorosok (Boszporusz, Dardanellák) és a Doveri-szoros. Az utóbbi időszakban a geopolitikai tényezők és az extrém időjárási körülmények miatt sérülékenyebbé váltak ezek a lehetőségek. Az idén, amikor egy multipoláris világrend felé haladunk, a földrajz két megnyilvánulása, a geopolitika és az éghajlatváltozás felértékelődik a nemzetközi szereplők szemében, és soha nem látott fontosságot kap.
