Kína történelmi rekordot döntött: az exporttöbblet először haladta meg az ezermilliárd dollárt. Közben a világ egyre idegesebben figyeli gyártói kifogyhatatlan lendületét. A számok lenyűgözőek, de mögöttük egy olyan változás körvonalazódik, amely a pekingi modellt épp akkor kezdi ki, amikor az a legerősebbnek tűnik.
Tavaly a világ harminc legnagyobb importőre összesen 20,4 ezermilliárd dollárnyi terméket szívott fel a globális kínálatból. Az USA továbbra is fékezhetetlen fogyasztói monstrum, Kína óvatos, Németország pedig láthatóan fárad.
Egyik félnek sem tenne jót, ha Donald Trump Kína miatt felrúgná a Mexikóval kötött szabadkereskedelmi egyezményt. Márpedig az elnök úgy véli, hogy a kínai vállalatok Mexikót olyan kapunak használják, ahol besétálhatnak az Egyesült Államokba. Akkor is, ha kint lóg a „Ne zavarj!” tábla.
Az érem két oldala: miközben a kínai külföldi befektetések rekordot döntöttek, a külföldiek egyre inkább kivonják a pénzüket az országból.
A trükkös kiskapu már 1930 óta nyitva van Amerikában, a politikai döntéshozók pedig nem tudják, mi tévők legyenek vele.
Biden készen áll arra, hogy átfogó döntést hozzon a kínai termékekkel szembeni új vámokról, amelyek várhatóan 25-100 százalékosak lesznek és a kulcsfontosságú stratégiai ágazatokat célozzák meg. Mindeközben a Donald Trump által szorgalmazott általános vámemeléseket viszont elutasítja.
Bár a globális kereskedelem 80 százaléka a tengeren zajlik, az amerikai hajógyárak mindössze 1 százalékos részesedéssel vannak jelen. Kína itt is tarol: évente 150 milliárd dollár értékben ad el hajókat. Ez pedig nagyon nem tetszik Washingtonnak.
