2026. június 11., csütörtök
Oroszországban a tulajdonjog a piaci biztosítékról a politikai függőség felé tolódik. Ami korábban korrupcióellenes eljárásnak, privatizációs ügynek vagy a távozó nyugati cégek megbüntetésének tűnt, mára a háborús állam egyik fontos hatalmi eszközévé vált: a Kreml fegyelmezi az üzleti elitet, bevételt generál, a stratégiai vállalatokat megbízhatóbb kezekbe adja.
A Naftogaz újabb jogi lépéseket tett a Gazprom ellen, ennek eredményeként az asztanai AIFC Court elismerte azt a svájci választott bírósági döntést, amely 1,4 milliárd dollár megfizetésére kötelezi az orosz óriást. Az ügy azonban Kazahsztán jogi szuverenitását és Közép-Ázsia gázfüggését is érinti.
Oroszország a szankciók alatt egy új exportstratégiába fogna: az energiahordozók és a fegyverek mellé technológiát, szoftvert, képzést és szervizhátteret kínálna. Ennek célja a beágyazódás a globális dél gyártási rendszereibe.
Putyin Pekingben megkapta a vörös szőnyeget, a stratégiai barátság reményét és egy vastag dokumentumcsomagot. A nagy gázüzlet viszont elmaradt. Hszi Csin-pingnek jó hete volt: Trumpnak bizonytalan stabilitást ígért, Moszkvának pedig egyszerre mutatta meg a saját fontosságát és függését.
Az Egyesült Államok atomenergia-fordulata mára iparpolitikai program lett: Washington 2050-re 400 GW nukleáris kapacitást céloz, de ehhez újra kell építenie a teljes üzemanyagláncot. A számla 170 milliárd dollár is lehet.
Szergej Lavrov szerint Washington a sérült Északi Áramlat vezetékeit a korábbi európai beruházási érték töredékéért szerezné meg, majd amerikai közvetítői pozícióból határozná meg az Európába visszatérő orosz gáz árát.
Az orosz gazdaság túlélte a szankciós sokkot, ám a lendület kifulladóban van. Moszkva átmeneti lehűlésről beszél, a kritikusabb orosz és nyugati értelmezések viszont a háborús növekedési modell plafonját látják. A 2027-es fordulat döntheti el, hogy alkalmazkodásról vagy tartós lassulásról van szó.
Az Európai Unió új iparpolitikai csomagja a zöldátállás eszközeiből iparvédelmi fegyvert kovácsolna. A Made in EU” látásmód célja az európai gyártás újraépítése, Peking viszont diszkriminációt és piaclezárást lát a tervezetben.
Az EU új szankciós csomagja már az orosz olajexport tengeri infrastruktúráját célozza, miközben India és Kína számára a legfontosabb az ellátásbiztonság. A hormuzi olajválság idején a világpiacra a politikai deklarációknál erősebben hatnak a hordók és a biztosítási kapacitások.
Az elmúlt hónapok fejleményei alapján a Barátság vezeték egyre inkább geopolitikai eszközként működik. A magyar–szlovák tranzitvita és a német ellátást érintő orosz döntés ugyan külön ügyként jelent meg, szerkezetükben és politikai következményeikben azonban feltűnő hasonlóságot mutatnak. Németország az ukrajnai háború kitörése után az orosz olajat részben kazah nyersolajjal váltotta ki a ...
Peking újabb frontot nyithat a technológiai hidegháborúban: a félvezetők és a kritikus nyersanyagok után már a napenergia-ipar kulcsberendezéseit is stratégiai eszközként kezelheti. Ha Kína korlátozza a fejlett gyártóeszközök amerikai exportját, azzal a zöldátmenet egyik legérzékenyebb pontjára mér csapást.
Az orosz Vzgljad úgy ír a svájci semlegességi kezdeményezésről, mint az Oroszország elleni európai szankciós rendszer első megbontásáról. A referendumot szinte biztosan kiírják, a végeredménye kérdéses, de a vita így is túlmutat Svájcon, mert az iráni konfliktus aktualitást adott neki.
Két orosz írás a balti térség értelmezését az ellenséges peremvidékből a katonai kockázat és a diplomáciai akadály kategóriájába tolja át. A minapi drónincidenseket és a litván–belarusz feszültséget kihasználva Moszkva a közvéleményt indoktrinálja, hogy a Baltikum ellen indított politikai vagy hibrid nyomásgyakorlás később indokolható legyen.
A J.P. Morgan átfogó jelentése arra figyelmeztet, hogy a korlátozások nélküli pénzügyi globalizáció korszaka véget ért. Amíg a Nyugat saját nyitott tőkepiacai építik le a hazai ipart, kialakult egy új, rejtett árnyékbankrendszer.
A közel-keleti konfliktus első ránézésre ajándék Oroszországnak: az olaj és a gáz drágul, a költségvetési bevételek nőhetnek, az alternatív szállítók felértékelődnek. Viszont Moszkvában is egyre többen azt mérlegelik, hogy hol van az a pont, amikor a háborús kockázati prémium már globális sokká válik, amely Oroszországnak is kárt okoz.
Trump 18 százalékra vágná az Indiára kivetett vámokat, amennyiben Újdelhi leáll az orosz olajimporttal és szélesre tárja a piaci kapuit Amerika előtt. A részletek egyelőre ködösek, a legérzékenyebb pont pedig az agrárium kérdése. Ha az „energia a vámért” elv beválik, a BRICS és az olajpiac is átárazódhat.
Bár az AfD már a 2010-es években felvetette a német aranykészlet hazaszállítását, 2026 elején több közgazdász és politikai szereplő is azt javasolja, hogy Berlin csökkentse, akár számolja fel a New Yorkban tárolt aranykészletét.
Az arany ötezer dollár fölé emelkedett, ebbe pedig a piac egyszerre árazza be a menekülőeszköz-keresletet és a monetáris rend körüli bizonytalanságot. A dollár mellett érdemes szélesebb körben kitekinteni: az olaj és a búza terén jóval visszafogottabb a mozgás, tehát mindez több mint egy szimpla dollárgyengülés.
Az elmúlt két évben az európai földgázpiac egyik jelentősebb fejleménye volt, hogy Azerbajdzsán – pontosabban az állami SOCAR – új eladóként jelent meg több olyan országban, amely korábban az orosz Gazprom ügyfelei közé tartozott.
Trump a diplomáciát a vállalatirányítás szabályai szerint írja át a Béketanácsban, ahol a befolyást a befizetett tőke és a részvényesi logika határozza meg. Mivel a régi globális intézményrendszer láthatóan működésképtelen, ebbe a hatékonyságot ígérő rendszerbe lépett be alapítóként hazánk is, míg Európa többsége még csak keresi a válaszokat.
Megérkezett a Világgazdasági Fórum 2026-os kockázati jelentése, vele együtt a szokásos világvége-hangulat. A jelentés egy fájdalmas beismerő vallomás a neoliberális világrend alapjainak széteséséről.
Vannak meghívók, amiket túl drága elfogadni: a világ egyik legfontosabb tengeri kikötőjében a dél-afrikai Simon’s Townban hadihajók sorakoznak fel, azonban a legfontosabb szövetséges csendje mindent elárul.
A távol-keleti óriás valutája, a jüan hatalmas felértékelődési nyomás alatt áll, a piac mégis szinte mozdulatlan. A felszín alatt azonban titkos banki műveletek, elrejtett dollármilliárdok és egy kétségbeesett gazdaságpolitikai manőverezés zajlik.
Washington sikeres megállapodásokkal ünnepelte a C5+1 formátum születésnapját, de a háttérben már a nagyhatalmi játszma új frontja rajzolódik ki: az USA stratégiai nyersanyagokért és befolyásért száll ringbe Kínával és Oroszországgal szemben Közép-Ázsiában – a kérdés csak az, hogy a régió államai meddig tudnak lavírozni a három óriás „vörös vonalai” között.
A Bloomberg szerint Kína nemcsak a ritkaföldfémek terén rendelkezik jelentős alkuerővel, hanem – egy még érzékenyebb területen – a gyógyszeripari hatóanyagok és azok kulcsfontosságú kiinduló anyagai esetében is. Ez bármikor javíthatja Peking tárgyalási pozícióját az Egyesült Államokkal szemben.
A Kína és az Egyesült Államok közötti egyre fokozódó kereskedelmi háború legújabb fejezete immár a globális kereskedelem 80 százalékát lebonyolító óceáni hajózást érinti. Kína drasztikusan emelte az amerikai hajók kikötői díjait.
A francia haditengerészet feltartóztatott az ország partjaihoz közeli tartályhajót, amely az orosz „árnyékflottához” köthető.Putyin kalózkodásnak nevezte ezt az incidenst, az orosz szakértők pedig egy új oroszellenes stratégiát emlegetnek.
Úgy tűnik, Kína egyre bátrabban hagyja figyelmen kívül az oroszok ellen bevezetett szankciókat – igaz, eddig se nagyon törődött vele, de legalább korábban diszkréten csinálta. Szeptemberben egy orosz LNG-hajót fogadott a sarkkörről, majd egy kínai kötött ki a Krímben.
Az orosz állami egyetemek és magánintézmények Kreml által támogatott tanterve a szankciók betartására, jobban mondva azok megkerülésére kínál gyakorlati programokat.
Miközben az EU elutasítja az orosz műtrágyákat, az Egyesült Államok csendben növeli a vásárlásait. Brüsszel, menekülve az Oroszországtól való függőségből, Washington karmai közé kerül, és nemcsak az LNG esetében, hanem immár a műtrágyáknál is.
