Az Emírségek már nem egyszerűen „csak” több olajat akar exportálni: Abu-Dzabi regionális pénzügyi, logisztikai és energetikai központtá próbál válni, miközben saját benchmarkot, kereskedelmi hálózatokat és geopolitikai mozgásteret épít Ázsiában. Az OPEC-ből való kilépés ennek a stratégiának az egyik lényeges állomása.
Hat évtized után az Egyesült Arab Emírségek kilép az OPEC-ből. A döntés hátterében ott húzódik az iráni háború, a Hormuzi-szoros részleges bénulása, a szaúdi–emírségi rivalizálás elmérgesedése és Washington egyre nyíltabb nyomása az olajkartellre. Az OPEC most először néz szembe azzal a veszéllyel, hogy elveszítheti azt az erőt, amely évtizedeken át meghatározta a globális energiapiacot.
Az orosz Vzgljad gazdasági rovatában megjelent cikk szerint az olajpiac egy új korszak küszöbén áll: az OPEC+ ugyan tart a Brent olaj árának 60 dollár alá esésétől, de már nem kívánja „megmenteni” a világpiacot. A nyolc vezető OPEC-ország úgy döntött, hogy 2026 első negyedévében befagyasztja a kitermelést a 2025. decemberi szinten, miután az év folyamán fokozatosan emelték a kvótákat.
A világ olajpiaca gyanakodva figyeli Kínát: a második negyedévben a globális készletfelhalmozás 90 százalékáért a keleti óriás felelt. Egyelőre csak találgatni lehet, miért csinálja ezt Peking – és hogy meddig folytatja.
A jelenlegi, viszonylag alacsony olajárak megtévesztő nyugalmat árasztanak a világpiacon, ami mélyreható változást takar. A színfalak mögött a jelek arra utalnak, hogy az amerikai palaolaj-termelés lendülete megtört, ami az OPEC+ kezébe adhatja vissza a kormánykereket.
A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a világ kőolajfogyasztása 2029-ben tetőzik. A világ legnagyobb kőolajimportőre, Kína esetében ez már 2027-ben bekövetkezik, köszönhetően az elektromos átállás ütemének és hatékonyságának. Úgy tűnik, a következő évtizedben a kőolaj szerepe fűtőanyagként csökken. Jó úton haladunk a zöldátállás felé?
Az OPEC+ a kitermelés fokozásával tudatosan leszorítaná a kőolajárakat, hogy a drágán termelő amerikai palaipart a megtérülési küszöb alá nyomja és visszaszerezze elveszített piacait. Az árháborúnak azonban annak felszítói is áldozatul eshetnek.
Az olajkartell teljesítheti az amerikai elnök kívánságát úgy is, hogy közben megőrzi saját tekintélyét.
Az OPEC+ és a BP nehéz helyzete, a kávé- és kakaótermés kilátásai, valamint a szén és a vasérc jövője mind olyan tényező, amely izgalmassá és kiszámíthatatlanná teszi az előttünk álló évet.
Jövőre több tényező is az OPEC+ -kartell megállapodásának összeomlását okozhatja. Egyrészt van egy külső ellenség Donald Trump képében, aki támogatja az amerikai olajipart, amelytől várják a termelés növelését, másrészt pedig egy belső – Kazahsztán.
Miközben tombol a krízis a Közel-Keleten, az olajpiac olyan higgadtan szemléli az eseményeket, mintha semmi nem történt volna.
Az OPEC+ megállapodott, hogy 2025-ig továbbra is fenntartja az olajkitermelés csökkentését, ugyanakkor ütemtervet tűzött ki, hogy még ebben az évben elkezdi a korlátozások egy részének fokozatos felszámolását.
Az OPEC már az izraeli háború kitörése után szólt, hogy nem fog kizökkenni a nyugalmából. Úgy is lett: az olajpiac majdnem olyan csendes, mintha békeidő lenne, pedig drónok és rakéták százai zúgtak el felette.
