Biden többször figyelmeztette az ukránokat, hogy ne támadjanak oroszországi olajfinomítókat, mert egy globális olajárrobbanás katasztrófához vezethet. Nem tette hozzá, de nyilvánvaló: az elnökválasztási kampányban más sem hiányzik neki. Zelenszkij azonban fütyül arra, mit kér az elnök. Változnak az idők.

Bár az ukrán hivatalos kommunikáció először tagadta, hogy érkezett volna bármiféle megkeresés a Fehér Ház részéről, utólag bevallották, hogy a Biden-kabinet valóban felszólította Kijevet: fejezze be az orosz olajfinomítók elleni dróntámadásokat. Washington egyfelől a globális olajpiacot félti (így is hathavi csúcson az olajár), másfelől attól tart, hogy az oroszok válaszcsapása esetleg olyan területekre is kiterjed, ahol az Egyesült Államoknak is komoly érdekeltségei vannak. (Ilyen például az Oroszországon áthúzódó Kaszpi-tengeri vezeték, amely nemcsak olajjal, de az Exxon és a Chevron dollárjaival is ki van tömve.) Az USA félhivatalos közlései szerint az energiaárak emelkedése Európát megint válságba sodorhatná, vagyis Ukrajna jól felfogott érdeke, hogy a donorországait ne taszítsa olyan helyzetbe, amelyben már nem tudnak neki segíteni.

A valóságban természetesen arról van szó, hogy Biden megijedt egy esetleges olajárrobbanástól, ami az elnökválasztás egyébként is nehéz időszakában púp lenne a hátán.

A hírek szerint az első figyelmeztetést személyesen Kamala Harris alelnök adta át Zelenszkijnek a müncheni biztonságpolitikai konferencián, csakhogy ő elhessegette az aggodalmat. Utólag kiderült, az ukrán elnök egyfelől nem volt hajlandó még a gondolatával sem eljátszani annak, hogy az egyetlen sikeres háborús offenzíváját befejezze, másfelől nem volt abban biztos, hogy Harris hivatalos kérést vagy Biden személyes kívánságát tolmácsolja-e.

Hogy segítsen Zelenszkijnek az eldöntendő kérdés megválaszolásában, márciusban Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó nyomatékosította a kérést – teljesen feleslegesen. Az ukránok nem akarták kiengedni a kezükből az egyetlen „győzelemként” elkönyvelhető támadássorozatukat, így megkettőzött erőfeszítéssel ostromolták tovább az oroszországi finomítókat. Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó egyenesen azt üzente Washingtonnak: Ukrajnának minden joga megvan ahhoz, hogy támadja az orosz háborús gépezet infrastruktúráját. „Két éve háborúzunk, senki sem diktálhat feltételeket Ukrajnának” – mondta, egy nappal később pedig meg is mutatta, mire gondolt. Március 23-án a szamarai régióban működő Kujbisev finomítót érte csapás, amelynek az éves kapacitása 7 millió tonna olaj.

Hatvanmilliárd dolláros csere

A támadások fokozták azt a feszültséget a két ország között, amelyet a kongresszusban immár fél éve beragadt ukrán segélyről szóló törvénytervezet váltott ki. Kijev többször közölte, hogy a washingtoni 60 milliárd dolláros támogatás nélkül el fogja veszíteni a háborút, így a kérés visszautasításával cinikusan az egész Nyugatnak üzent: ha komolyabban vették volna a fegyver- és anyagi segélyek küldését, akkor Ukrajna most nem az olajfinomítókat, hanem a hagyományos katonai célpontokat támadná.

Az amerikaiak szerint azonban hadászati szempontból sincs sok értelme annak, amit az ukránok csinálnak, miután az olajfinomítók elleni attakok semmiben nem csökkentik Moszkva katonai képességeit (az okozott károkat ráadásul elég hamar kijavítják), ellenben az orosz válaszcsapások az ukrán kritikus infrastruktúra energiarendszereire aránytalanul nagyobbak és pusztítóbbak, vagyis az egész felesleges csetepaté sokkal jobban sújtja Ukrajnát, mint Oroszországot. Maga Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter úgy fogalmazott: jobb lenne, ha Ukrajna olyan műveleti célpontokra összpontosítana, amelyek megsemmisítése valóban befolyásolhatja a háború menetét.

Elszabadult düh

Érthető az ukránok ingerültsége, tekintve, hogy a Nyugat egyre inkább ígéretekkel tömi őket fegyverek helyett. A hangsúly a folyamatos orosz légi csapások miatt az elhárító rendszereken lenne, ám a donorországok Ukrajna helyett inkább már a saját védelmükre összpontosítanak. Németország két Patriot-rendszert küldött Kijevnek, de nyomatékosan közölte, hogy nem tud többet, mivel a saját biztonságát is garantálnia kell. A többi néma csönd. Zelenszkij idegesen nyilatkozta: „Rutinszerűen történik minden. Az oroszok nap mint nap légi csapásokat mérnek ránk, nap mint nap pusztítják az elektromos hálózatunkat, mi pedig nap mint nap meghallgatjuk, hogy Ukrajna új légvédelmi rendszereket kap. Aztán kezdődik elölről. Jó lenne már, ha a szavak mögött a tetteket is látnánk”.

Hogy dühét nyomatékosítsa, Dmitro Kulebát kifejezetten azzal az utasítással küldte el a NATO külügyminisztereinek ünnepi találkozójára (75 éves volt a szervezet), hogy egy pillanatig se fogalmazzon udvariasan. Az ukrán külügyi tárca vezetőjétől eddig sem állt távol a kocsmai stílus (emlékezetes volt a „pofa be” alapvetésre épülő beszéde egy tavalyi EU-s külügyi csúcson), így tehát meglehetősen ingerülten küldte el a fenébe az összes olyan ország képviselőjét, amelynek bár van Patriot-rendszere, nem hajlandó azt Ukrajnába küldeni.

„Sajnálom, hogy elrontottam a születésnapi bulit, de hihetetlen, hogy a világ leghatalmasabb katonai szövetsége nem talál hét Patriot-rendszert, hogy átadhassa azokat a világ egyetlen olyan országának, amely nap mint nap ballisztikus rakétákkal néz szembe” – mondta nyersen, kiemelve: a stílusa miatt lehet, hogy romlanak a személyes kapcsolatai a tagállamok diplomatáival, ám egyáltalán nem érdekli. „Megpróbáltuk udvariasan, megpróbáltuk mindenhogyan, de nem sikerült, az a fajta diplomácia már nem működik” – tette hozzá.

Ha nem teszik, hát nem tetszik

A finomítók elleni támadásokkal kapcsolatban mind Kuleba, mind Zelenszkij világossá tette: Ukrajnát már cseppet sem érdekli, hogy mit „vár el tőle” az Egyesült Államok vagy bárki más. Kijev az orosz területek elleni dróncsapásokat a háború szerves részének tekinti, véleménye szerint pedig igenis van katonai eredménye, hiszen a finomítókban okozott kár az állami bevételeket, így a háborús finanszírozást érintik negatívan.  

Antony Blinken amerikai külügyminiszter halkan annyit jegyzett meg az ukránok dühe kapcsán: a Biden-kormányzat soha nem támogatta vagy „engedélyezte” az ukrán támadásokat Oroszország területén belül. Akadnak azonban olyanok is a Pentagonban, akik más, Ukrajnára nézve sokkal súlyosabb következményekkel járó oldalról közelítik meg a problémát. Ők arra hivatkoznak, hogy az általuk támadott kritikus infrastrukturális rendszerek gyakorlatilag polgári célpontok, márpedig ez az Egyesült Államokat „mély aggodalommal tölti el”, hiszen Kijev eddig messzemenőkig betartotta a háborúra vonatkozó törvényeket, a polgári létesítmények elleni támadásokkal azonban egy olyan vonalat lépett át, amely „felrúgja az európai demokratikus alapokra épülő szabályokat”.

Lefordítva: az amerikai kormány éppen azt közölte Ukrajnával, hogy amennyiben így folytatja, semmiben nem lesz különb a háborús bűncselekményekkel vádolt Oroszországnál.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Shutterstock