Washington sikeres megállapodásokkal ünnepelte a C5+1 formátum születésnapját, de a háttérben már a nagyhatalmi játszma új frontja rajzolódik ki: az USA stratégiai nyersanyagokért és befolyásért száll ringbe Kínával és Oroszországgal szemben Közép-Ázsiában – a kérdés csak az, hogy a régió államai meddig tudnak lavírozni a három óriás „vörös vonalai” között.
Miközben az ukrajnai háború gazdasági stagnálást hoz Európára, Közép-Ázsia új esélyt kapott. Az öt „sztán” – Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán – jelentős gazdasági növekedést él meg, kihasználva a geopolitikai átrendeződéseket és a világot érő változásokat.
A közép-ázsiai vezetők hatodik konzultatív találkozója nagyobb áttörés nélkül zárult, de a közelmúltban létrejött kazah–üzbég kétoldalú megállapodások kulcsfontosságúak lehetnek a térségbeli együttműködés elmélyítéséhez.
Közép-Ázsia több országa bőséges olaj- és gáztartalékkal rendelkezik, de Kirgizisztán birtokol valami értékesebbet: a vizet. A világ igyekszik csökkenteni a kibocsátásokat, és a vízenergia egyre fontosabb szerepet kap. A közép-ázsiai „ötök” gyorsan növekvő, energiaéhes országok, Kirgizisztán pedig ezt használná ki. A vízenergiával nemcsak a saját szükségletét fedezné, hanem regionális villamosenergia-termelési központtá válna.
Az orosz–ukrán háború kirobbanásáig fennálló szerepmegosztás – ami szerint Oroszország garantálja Közép-Ázsia biztonságát, Kína pedig a térség gazdasági motorja – már a múlté. Kínának érdekeltségei vannak a térségben: az Új Selyemút déli irányú kiterjesztése az Indiai-óceán kikötőihez, több földgáz Türkmenisztánból, vasútvonalak építése és még lehetne sorolni. Mindehhez épp a térség legszegényebb államán, Tádzsikisztánon keresztül vezet az út.
