Az orosz–ukrán háború kirobbanásáig fennálló szerepmegosztás – ami szerint Oroszország garantálja Közép-Ázsia biztonságát, Kína pedig a térség gazdasági motorja – már a múlté. Kínának érdekeltségei vannak a térségben: az Új Selyemút déli irányú kiterjesztése az Indiai-óceán kikötőihez, több földgáz Türkmenisztánból, vasútvonalak építése és még lehetne sorolni. Mindehhez épp a térség legszegényebb államán, Tádzsikisztánon keresztül vezet…
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt Közép-Ázsiában érvényesült egyfajta hallgatólagos megállapodás: a térség biztonságát Oroszország garantálta, míg a terület gazdasági motorja többnyire Kína volt. Ez a struktúra alapjaiban rendült meg tavaly február óta, és Oroszország egyre inkább kezdi elveszíteni a befolyását a térségben. Ez utóbbira intő jel, hogy többször megkérdőjelezték azt, hogy Oroszország egyáltalán képes-e a terület biztonságát garantálni a háború mellett.
Mindez helyzetbe hozta Kínát és megteremtette a lehetőséget a Közép-Ázsiával való szorosabb kapcsolatok kialakítására. Ebben a vonatkozásban Tádzsikisztán kulcsfontosságú lehet Peking regionális céljainak elérésében. Annak ellenére, hogy Tádzsikisztán az egyik legszegényebb állam a régióban, stratégiai szempontból létfontosságú a helyzete.
Közép-Ázsiát a földrajz, a történelem és még számos más tudomány olykor eltérően határozza meg. Az elemzésben Közép-Ázsia alatt a Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán által alkotott térséget értem. Az öt közép-ázsiai ország együttes lakossága 76 millió fő, a területe pedig több mint 4 millió km2. Együttesen a régió GDP-je 2023-ban várhatóan 1250 milliárd billió dollár lesz, ami már meghaladja az indonéz GDP-t, ami a Világbank adatai szerint 1186 milliárd dollár, valamint közelít a mexikói GDP-hez, ami 1273 milliárd dollár.
A Kína–Közép-Ázsia csúcstalálkozó
Május 18–19-én tartották az első kínai–közép-ázsiai csúcstalálkozót a kínai Hszian városában. A helyszínválasztás nem volt véletlen, mivel a település az ősi Selyemút kereskedelmi útvonalának egy szimbolikus kiindulópontja. A csúcstalálkozó napirendjének középpontjában egyértelműen az állt, hogy új életet leheljenek az Egy Övezet és Egy Út Kezdeményezésbe (BRI). A BRI-t Hszi Csin-ping 2013-ban indította el, nem mellékesen épp egy térségbeli országban, Kazahsztánban.
A koronavírus-világjárvány okán bevezetett korlátozások alatti gazdasági lassulást követően az elmúlt néhány évben újraéledt a kínai kereskedelem Közép-Ázsiával. Az ottani kereskedelmi minisztérium jelentése szerint az öt közép-ázsiai országgal folytatott kereskedelem 2022-ben 70 milliárd dollárra nőtt, ami 40 százalékos növekedés 2021-hez képest. Kína ráadásul már az öt államból háromnak – Üzbegisztánnak, Kirgizisztánnak és Türkmenisztánnak – a legnagyobb kereskedelmi partnere.
A gazdasági vonatkozáson túl a csúcstalálkozónak egyúttal politikai súlya is volt, amit fémjelez, hogy a találkozó Moszkva részvétele nélkül zajlott le.
Ez volt az első alkalom, hogy egy kínai vezető úgy találkozott az öt közép-ázsiai állam vezetőivel, hogy Oroszországot meg sem hívták.
Mint oly sok másnak a diplomáciában, ennek a lépésnek is szimbolikus jelentősége van. A háború kitörése óta az orosz–közép-ázsiai kapcsolatok mélyponton vannak. Amikor a kínai elnök március 20-án Moszkvába látogatott, megerősítette a sokat hangoztatott „korlátlan barátságot”, de azt is világossá tette, hogy ez nem foglalja magában az orosz háborús erőfeszítések nyílt támogatását. Alig hagyta el Moszkvát, máris meghívást küldött a közép-ázsiai államoknak a hsziani találkozóra.
Ezek a fejlemények is aláhúzzák azt, hogy Oroszország, amely sokáig hegemón volt Közép-Ázsiában – mint a befektetések forrása és a biztonságot nyújtó tényező –, ma már egyre kevésbé számít annak. Kína ezt a fontos fordulópontot igyekszik a saját javára fordítani. A régóta fennálló – fentebb már említett – szerepmegosztás, amelyben Kína a gazdaság motorja, Oroszország pedig a biztonság garanciája, többé nem releváns.
Miért fontos Tádzsikisztán?
Itt kerül a figyelem középpontjába Tádzsikisztán, amely az egykori Szovjetunió részét képező öt közép-ázsiai állam közül a legszegényebb az egy főre jutó GDP tekintetében.
A Világbank adatai szerint Tádzsikisztán egy főre jutó GDP-je 2021-ben csupán 897 dollár volt, vagyis alig több mint 303 ezer forint. A térségbeli országokkal ezt összevetve ugyanebben az időszakban Türkmenisztánban 7345 (közel 2,5 millió forint), Üzbegisztánban 1983 (valamivel több mint 670 ezer forint), Kazahsztánban 10 374 (valamivel több mint 3,5 millió forint), végül Kirgizisztánban 1277 dollár (közel 432 ezer forint) volt az egy főre jutó GDP. A tádzsik adatot összevetve a hazaival az látszik, hogy ez csupán huszad része a magyar egy főre jutó GDP-nek, amely 18728 dollár, azaz 6,3 millió forint volt 2021-ben.
Ezek alapján nem csoda, hogy Tádzsikisztán szerepe a régió kereskedelmében és gazdasági fejlődésében csekély lesz.
Az ország jelentősége így kevésbé gazdasági, mint inkább biztonsági. Az ok, amiért Tádzsikisztánra még mindig érdemes lehet figyelni, a regionális biztonsági megállapodások kialakításában játszott szerepéből ered. Bár a földrajzi mérete kicsi, az elhelyezkedése fontos. Keleten Kínával határos, és ez a közös határ 414 km hosszú, de nincs különösebb gazdasági jelentősége, hiszen maga a határvonal 4000 méter tengerszint feletti magasság felett halad, amely gyakorlatilag lakatlan terület. A közös határszakasz déli részét semmilyen szerződés nem szabályozta, de a határszakasz rövidsége ellenére Kína egy időben jelentős területeket vitatott, köztük Hegyi-Badahsán autonóm tartomány területének nagy részét (22 ezer km2).
Tádzsikisztánnak Kínán kívül északon Kirgizisztán, nyugaton pedig Üzbegisztán a szomszédja, és mindkettővel problémás a kapcsolata.
A legfontosabb, hogy délen Afganisztánnal határos, ami azt jelenti, hogy szerves részét képezi az ottani fejleményeknek.
Kínának alaposan át kell gondolnia a Tádzsikisztán és Afganisztán közötti kapcsolatot.
Kína szerepe az afgán–tádzsik kapcsolatokban
Az ázsiai nagyhatalom elemi érdekei közé tartozik a BRI déli irányú kiterjesztése, amivel hozzáférhetne az Indiai-óceán kikötőihez. Ezen a ponton jön a képbe Afganisztán, mert ennek az infrastruktúrának ezen az országon keresztül kell majd haladnia. Ebből kifolyólag a kilátások döntően attól függenek, hogy a kabuli rezsim hajlandó és képes lesz-e biztonságot nyújtani a hosszú távú beruházásokhoz. Miután Üzbegisztán nagy energiákat fektetett egy Afganisztánon keresztül Pakisztánba vezető vasútvonal építésébe, az ország mindent megtett, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki a tálibokkal. Május 15-én Üzbegisztán koordinációs irodát nyitott Taskentben, hogy felügyelje a megvalósíthatósági tanulmányokat és finanszírozást keressen. Kazahsztán is jelezte csatlakozási szándékát. Tekintettel a potenciális nyereség nagyságára, a projekt további ösztönzést ad Kínának, hogy fontolóra vegye a biztonság garantálását a területen.
Tádzsikisztán szerepe Afganisztán fejlődésében abból ered, hogy az afgán lakosság 27 százaléka tadzsik származású. Bár ez kisebb arány, mint a pastuké (42 százalék), mégis jelentős. A legfontosabb, hogy míg délen a pastuk, addig északon a tádzsikok dominálnak, és kettejük között régóta tart az ellenségeskedés. Amikor a tálibok legutóbb hatalmon voltak, (1996–2001), az ország északi részét az Északi Szövetség irányította, amelynek később meggyilkolt vezetője tádzsik volt.
Kína szempontjából az afgán–tádzsik kapcsolat kulcsfontosságú. Ha Afganisztán stabil marad, az etnikai kapcsolatok bejuthatnak a kabuli döntéshozatalba, ahol a tádzsikok létszámukból adódóan erősek. Ha a tálib uralom összeomlik, és Afganisztán ismét szekták közötti erőszakos harcokba süllyed, akkor az ország északi része mindenképp tádzsik kezekbe kerül. Mindkét esetben Pekingnek komoly érdeke, hogy biztosítsa befolyását Dusanbéban.
A második ok, amiért Peking aggódik, az az, hogy Tádzsikisztán Afganisztánnal közös határa 1357 km hosszan kanyarog a zord hegyvidéki területeken, ahol köztudottan nehéz járőrözni és garantálni a biztonságot. Ez a határ nem csak korábban volt nyitott kapu a kábítószer-kereskedelem számára, a terület bőséges lehetőséget kínál a dzsihadisták és terroristák számára is, hogy beszivárogjanak Közép-Ázsiába.
Kína közép-ázsiai érdekeltségei
Hszi Csin-ping a Közép-Ázsiára vonatkozó terve felvázolásakor egyértelműen a gazdasági kérdésekre fókuszált, amiben leegyszerűsítve többek között az szerepelt, hogy Peking több földgázt akar Türkmenisztánból, valamint vasútvonalat szeretne építeni Kirgizisztánon keresztül Üzbegisztánba, hogy kiegészítse a Kazahsztánon keresztül vezető BRI-útvonalat.
Tádzsikisztán nem véletlen, hogy egyik tervben sem szerepel. Az elhelyezkedése kívül esik a BRI-től, és nincsenek szénhidrogénkészletei sem. Viszont jelentős a vízkészlete, amely kulcsszerepet játszhat a regionális villamosenergia- és vízgazdálkodásban. Miközben a földgázt és a vasútvonalat a regionális gazdasági fejlődés nagyszabású tervében lehet felhasználni, a vízgazdálkodás a konfliktusok hírhedt forrása is. A Kirgizisztán és Tádzsikisztán között 2021 áprilisában kirobbant háromnapos határvitát például a vízellátás miatti szembenállás okozta.
Ha Peking növelni akarja a szerepét az infrastruktúra déli irányú kiépítésében, meg kell oldania ezeket a kérdéseket. Tádzsikisztánnak viszont nincs erős fegyveres állománya, hogy megvédje magát.
Igaz, hogy a Szovjetunió összeomlása óta Moszkva erős katonai jelenlétet tart fenn Tádzsikisztánban. A 201. motoros lövészhadosztály például már régóta Oroszország legnagyobb külföldi katonai bázisa, nagyobb a szíriai Tartúszban és az örményországi Gyumriban lévő bázisoknál is. Az ukrajnai teljes körű invázió előtt a bázis létszáma a becslések szerint 7500 fő volt. Jelenleg viszont súlyosan megfogyatkozott, bár az Ukrajnába telepített csapatok pontos száma nem ismert.
Összefoglalva leszögezhetjük, hogy bár nem kifejezetten gazdasági, sokkal inkább biztonsági szempontból Tádzsikisztán fontos szerepet játszhat abban, hogy miként fog fejlődni a régió. A hsziani csúcstalálkozón a kínai elnök azt mondta, hogy „Kína kész segíteni a közép-ázsiai országoknak a bűnüldözés, a biztonság és a védelmi képességek kiépítésének javításában”. Nyitott kérdés, hogy Peking a gyakorlatban lehetővé teszi-e, hogy a fegyveres erői nyílt szerepet vállaljanak külföldön. Tekintettel arra, hogy az orosz erők Tádzsikisztán nyugati részén állomásoznak, eddig nem vettek részt a keleti régió, a Gorno-Badakhshan Autonóm Terület (GBAO) biztonságának garantálásában. Peking számára kihívást jelentett, hogy ez a rész határos Kínával és a Wakhan-folyosóval (afgán földsáv), amely Tádzsikisztánt Pakisztántól elválasztja. A dzsihadista terroristák beszivárgásától tartva úgy döntött, hogy a biztonságot a saját kezébe veszi. Peking számára az a probléma, hogy ha úgy dönt, hogy növeli a katonai pozícióját, akkor fennáll a veszélye, hogy olyan konfliktusokba keveredik, amelyekből inkább kimaradna.
A nyílt katonai jelenlét választása Tádzsikisztánban felkeltheti a helyi nacionalistákat, akik kihasználják a kínai adósságcsapda-diplomáciával szembeni ellenszenvüket. Az ország a becslések szerint 2 milliárd dolláros adósságot halmozott fel Kína felé, és már területeket is átengedett.
Ha pedig az ázsiai nagyhatalom szorosabb együttműködést választana Üzbegisztánnal, amelynek komoly katonai ereje van, az azt jelentené, hogy belekeverednének a Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti konfliktusokba, egy olyan időszakban, amikor a Kirgizisztán és Üzbegisztán közötti kapcsolatok hosszú ideje a legjobbak.Kína szempontjából a legjárhatóbb út az lenne, ha a térség védelmét nem saját maga közvetlenül biztosítaná, hanem kiszervezné azt magánvállalkozóknak, amit Pakisztánban már megtettek (mérsékelt sikerrel). A másik út az, ha Kína megelégszik a Sanghaji Együttműködési Szervezeten belüli terrorizmus elleni gyakorlatokkal, ami Oroszországot is visszahozhatná a képbe. Ez Tádzsikisztán szempontjából azért lenne fontos, mert az ország stabilitása nagymértékben függ az Oroszországban dolgozó tádzsikok pénzátutalásaitól (az Oroszországra kivetett szankciók hatásai miatt már így is 22 százalékkal csökkentek ezek az összegek).
Borítókép: 123rf
