Ukrajna, Gáza, Irán és Jemen ugyanazt a problémát jelenti: az Egyesült Államok továbbra is nélkülözhetetlen a szövetségesei számára, de egyre kevésbé tudja meghatározni, hogyan vívják meg – és főként hogyan fejezzék be – a háborúikat.
Vietnám, Irak, Afganisztán. Három különböző konfliktus, három különböző korszak, mégis ugyanaz a forgatókönyv: egy gyorsnak ígért beavatkozásból egy-két évtizedes konfliktus lesz. Miért? Mert az amerikai intézményrendszer politikailag biztonságosabbá teszi egy kudarcba fulladt háború folytatását, mint annak lezárását.
Légicsapások, tűzszünetek, elkezdett, majd felfüggesztett tárgyalások – az iráni konfliktus ritmusa önmagát ismétli. Washington küszködik, míg Teherán hatalmas előnye, hogy nem kell győznie, elég, ha nem veszít.
Az Európai Központi Bank elutasította, hogy védőhálót biztosítson az EU Ukrajnának szánt 140 milliárd eurós kölcsönéhez, amelyet a befagyasztott orosz jegybanki vagyon felhasználásával finanszíroznának. A döntés újabb csapás Ursula von der Leyen háborús terveire. Az Európai Bizottság Ukrajna-politikája egyre nagyobb belső ellenállásba ütközik, már ami az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi segélyeket és hiteleket illeti. Az Európai […]
Az ukrajnai háború már nem a területszerzésről és az ideológiai célok fegyveres eléréséről szól, hanem Moszkva politikai türelméről. Putyin tudja, hogy nem kell győznie – elég, ha nem veszít. Így válik a háború rendszert működtető eszközzé, egyben Oroszország jövőjének egyik alappillérévé.
A brit sajtó nyomozása eredményeképpen megerősítették a gyanút, hogy Boris Johnson, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke egymillió fontos adományt fogadott el Christopher Harborne-tól, a védelmi ipar egyik rejtőzködő milliárdosától. Ha a vádak igazak, az azt is jelenti, hogy Johnson anyagi érdekek miatt volt a háború folytatásának legfanatikusabb híve Európában.
Mi az Egyesült Államok valódi célja Iránnal? Ha a nukleáris program megállítása, akkor az eddigi lépései ellentmondásosak. Ha a rezsimváltás, akkor Trump megszegi a saját elveit – és talán elindítja azt az „újabb végtelen háborút”, amit elnökként éppen el akart kerülni.
A lap vezércikke azt tanácsolja, hogy a Nyugat felejtse el egy kicsit az ukrán újjáépítésre vonatkozó magasztos terveket és a százmilliárdokkal való dobálózást, inkább koncentráljon a legújabb nyugati iránymutatásra, amely már azt mondja: ez egy végtelen háború lesz. Mert annak kell lennie, mindegy, milyen áron.
