A lap vezércikke azt tanácsolja, hogy a Nyugat felejtse el egy kicsit az ukrán újjáépítésre vonatkozó magasztos terveket és a százmilliárdokkal való dobálózást, inkább koncentráljon a legújabb nyugati iránymutatásra, amely már azt mondja: ez egy végtelen háború lesz. Mert annak kell lennie, mindegy, milyen áron.

Az új nyugati narratívába illeszkedő, a háború végtelenségét szorgalmazó vezércikkel jelent meg a The Economist új száma Ideje újragondolni címmel. Míg az ukrán ellenoffenzíva megindítása előtt az egész nyugati liberális média fordulópontot, villámháborút és az orosz erőkre mért végzetes csapást vizionált, a támadás nyilvánvalóan katasztrofális kudarca magukat a lapokat befolyásoló politikusokat és az újságírókat is újragondolásra késztette. Miután egyre tisztábbá vált a kép, és világos lett mindenki előtt, hogy a villámháborúnak képzelt hadművelet mindössze néhány kilométeren összpontosul, a hivatalos álláspont Orwell 1984-ét idézően váltott egyik pillanatról a másikra, vagyis gyors sikerek helyett azonnal hosszú, évekig tartó háborúról kezdtek szólni a véleményformáló írások.

A terv nem működik

A The Economist megdöbbentő számmal indítja az értekezését: Ukrajna az Oroszország által júniusban elfoglalt területek kevesebb mint 0,25 százalékát szabadította fel, vagyis az 1000 kilométeres frontvonalon alig történt valami változás. A lap szerzője nem zárja ki, hogy lesz még valami előrelépés ukrán részről, de az elmúlt hónapok eseményei alapján ezt nem tartja túl valószínűnek.

(Az ukránok lassú, de biztos előrehaladásról számolnak be, az oroszok ennek az ellenkezőjét állítják, míg a Pentagon inkább udvarias mondatokat mond, amelyek „az ukrán jelentések szerint” szavakkal kezdődnek.)

A cikk szerint tűzszünetre vagy béketárgyalásokra gondolni sem lehet, mivel Putyin soha nem menne bele ilyesmibe, de ha mégis, úgysem tartaná magát semmilyen megállapodáshoz, ezért – szól a következtetés – Ukrajna nem hagyhatja abba a harcot.

Kijevnek fel kellene készülni egy hosszú lemorzsolódási háborúra, ehelyett azonban továbbra is a reménytelen ellenoffenzívát erőlteti. A The Economist szerint márpedig

egy jó darabig el kellene felejteni mind a mostani, egyre kétségbeesettebb áttörési kísérleteket, mind a „győzelem” szót, mind pedig a háború utáni Ukrajna újjáépítéséről szervezett konferenciákat és a képzeletbeli összegek egymásra licitálását:

ehelyett egy rendkívül elhúzódó háborúra kellene koncentrálni, annak minden járulékos vonzatával együtt.

Emberveszteség

A cikk szerint a legfontosabb egy katonai újrakalibrálás. Miután az ukránok embervesztesége akkora, hogy egy idő után nyilvánvalóan nem tudják pótolni a létszámot, valamilyen más utat kell keresniük a fölény megszerzéséhez. (Az szerencsére még az író fejében sem fordult meg, hogy nyugati katonákkal kellene pótolni ezt a hiányt.) A megoldást az új taktikák és a technológiai megoldások jelentenék – utóbbiak esetében elsősorban a dróngyártás felpörgetésére célzott a szerző, miután jelenleg azok az egyetlen olyan haditechnikai eszközök, amelyekkel az ukrán hadsereg valóban fájdalmas csípéseket tud okozni Moszkvának és az orosz katonai infrastruktúrának.

Az írás felhívja a figyelmet az ellenálló képesség fokozásának szükségszerűségére is. Egy több évig tartó háborúhoz nem elég a nehézfegyverzet, szükség lesz precízen kiépített karbantartó képességre is. (A napokban Ukrajna már odáig jutott, hogy számos, Németország által küldött Leopard 1 harckocsit visszautasított, mivel azok annyira legatyásodott állapotban érkeztek meg, hogy máris javításra szorultak – erre viszont nincs kapacitás északkeleti szomszédunknál.) Ugyanilyen fontos lenne a tüzérségi lövedékek folyamatos szállítása, illetve a kiképzés folyamatossága. Előbbi esetében a szerző sajnálatos módon nem érinti a globális kapacitáshiányt, amely várhatóan nem javul az elkövetkezendő egy esztendőben, az utóbbiban pedig arra nem ad választ, hogy a saját maga által is említett emberhiány hány katona kiképzést teszi majd egyáltalán lehetővé. A legkiemeltebb feladat azonban az lenne, hogy a Nyugat haladéktalanul kezdje meg az F-16-osok és a legfejlettebb légvédelmi rendszerek szállítását Kijevnek.

Újragondolt gazdaság

Az újragondolás (duplagondolás) folyamata természetesen a gazdaságra is ki kell terjedjen. A szerző szerint el kellene felejteni a kissé nagyképű és megalapozatlan pénzügyi terveket Ukrajna újjáépítéséről, helyette a jelen problémáira kellene koncentrálni. Felhívja a figyelmet arra is, hogy miután mintegy 1 millió embert rántottak be eddig a hadseregbe (a halálos áldozatok számát illetően teljesen eltérők a számok), több millióan pedig elmenekültek, a súlyos munkaerőhiány alapból romboló hatású, amelyen a segélyek önmagukban nem segítenek.

Utóbbiakkal kapcsolatosan megjegyzi: a befektetések bevonzását kellene erőltetni a folyamatos segélykérések helyett, még akkor is, ha a háború folyamatosan pusztít. (Ez az elgondolás egy kicsit naiv: Kijev próbálkozik külföldi vállalatok Ukrajnába csábításával, ám az érdeklődés – érthető okokból – finoman szólva is minimális.)

A megoldás tehát a The Economist szerint egyrészt a nyugatra menekült milliók hazacsábítása, másrészt a külföldi vállalatok meggyőzése arról, hogy Ukrajnában a háború alatt befektetni fantasztikus üzleti lehetőség.

A cikk nyitott kapukat dönget, amikor a valóban rendszerszintű korrupció felszámolásának fontosságára mutat rá. Az IMF, a Világbank, Brüsszel és a NATO egytől egyig a segélyek folyósításának és a csatlakozási folyamatok ütemezésének legfontosabb feltételként jelölte meg a mindent behálózó korrupció visszaszorítását, amelyben Zelenszkij eddig inkább kevesebb, mint több eredményt tudott felmutatni.

Egy nap ez majd mind a tiéd lesz… úgy tíz év múlva

A szerző szerint Ukrajna „nyugati barátainak” mindehhez sokkal többet kell tenniük a jelenleginél. Kijev motiválására nemcsak a segélyek és a fegyverszállítások ütemét kell fokozni, de folyamatosan elő kell venni az EU- és NATO-csatlakozás mézesmadzagját is, vagyis azt, hogy egy szép napon az ország integrálódhat a világ leggazdagabb gazdasági tömbjébe. Egy évtizednyi felkészülés erre talán elég is lesz – teszi hozzá óvatosan, abban bízva, hogy Zelenszkijéknek ez az ösztönző is elegendőnek bizonyul a reformok felgyorsítására.

A gondolkodásmód megváltoztatása azonban nem tűr halasztást, ez pedig elsősorban Európára vonatkozik – vonja le a konklúziót a The Economist, amely azzal érvel, hogy

amennyiben Trump megnyeri a 2024-es elnökválasztást, és kilép a proxyháborúból, akkor az EU-nak kell átvennie az addig az USA által biztosított segélyek és fegyverszállítások amerikai részét is.

A vereség nem opció Ukrajna számára – zárja vezércikkét a lap –, hiszen egy bukott állam az Európai Unió jobb oldalán nemcsak az EU-s gazdaságnak árt, de felbátorítja Oroszországot is a további agresszióra. Szerinte az ukrán győzelem egy olyan új tagot jelentene az unióban, amely Európa legnagyobb hadseregével és egy globálisan is meghatározó iparral, illetve mezőgazdasággal rendelkezik.

„Túl sokan beszélnek már a háború befejezéséről. Ennek véget kell vetni. Imádkozz a gyors győzelemért, de tervezz hosszú küzdelmet” – írja a rendkívül kifinomult narratívaváltási képességekkel megáldott lap.

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Alex Babenko
Belső fotó: The Economist