A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
Washington és Peking soha nem látott erőfeszítéseket tesz a kulcsfontosságú nyersanyagok megszerzésére. A nagyhatalmak kölcsönös exportkorlátozásai és exkluzív bányászati megállapodásai minden kontinensen éreztetik a hatásukat, miközben az energiaátmenet és a technológiai fejlődés miatt ezek a kritikus nyersanyagok stratégiai fegyverré válnak.
Kína veszélyezteti leginkább az Egyesült Államok biztonságát, Oroszország pedig, habár jelentős veszteségeket szenvedett az ukrajnai háborúban, a hosszú ideje húzódó harcok előnyére is válhatnak az USA és szövetségeseivel szemben – derül ki az amerikai Intelligence Community éves fenyegetettségi jelentéséből.
Az Egyesült Államok újra felmelegíti a Monroe-doktrínát, hogy megakadályozza Kína térnyerését Latin-Amerikában. Míg Washington vámokkal és politikai nyomással próbálja kordában tartani a régiót, Peking befektetésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel erősíti befolyását. Vajon az USA visszaszerezheti-e hegemóniáját, vagy Latin-Amerika végleg új irányba fordul?
Az Egyesült Államok megpróbálta monopolizálni a mesterséges intelligenciát (MI), de úgy tűnik, ezt a szándékot legyőzi a kínai innováció. Fiatal kínai kutatók ugyanis olyan MI modellel-léptek a piacra, amivel többéves lemaradásukat az amerikai társaik technológiai előnyétől pár hétre csökkentették.
A Lowy Institute publikálta az ázsiai hatalmi rangsorról szóló jelentését, amelynek során az intézet a régió 27 országának relatív erejét vizsgálta, 131 indikátort figyelembe véve. Az index szerint Kína pozíciója jelentősen javult, csökkentve a különbséget az Egyesült Államokkal szemben, ami a geopolitikai átrendeződés Ázsiában tapasztalható hatásait tükrözi.
A kínai elnök 50 milliárd dolláros pénzügyi támogatást, valamint 280 milliós katonai és élelmiszersegélyt is ígért az afrikai országoknak, miközben hangsúlyozta a kontinenssel való együttműködés stratégiai fontosságát Kína globális hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
Az úgynevezett Thuküdidész csapdája szerint Kína felemelkedése és Amerika globális dominanciája elkerülhetetlenül konfliktusba fog torkollni. A témából bestsellerkönyvet író Graham Allison politológusprofesszor szerint azonban a legújabb „trendvonalak” megváltoztathatják a jelenlegi pályát, és akár egy konstruktívabb kapcsolat felé is terelhetik azt.
A technológiai fölényért való küzdelemben az Egyesült Államok egyre inkább lemarad Kína mögött. Ráadásul Peking olyan területeken jár élen, amelyek projektjei a katonai képességek megerősítésére is alkalmasak. Ahhoz, hogy Washington újra a saját javára fordítsa a versenyt, sürgős és átfogó lépéseket kellene tennie a K+F-támogatás, az innováció és a hadiipar területén.
A nagyhatalmak közötti versengés fejlődést idéz elő, ami olykor olyan innovációt szül, amely alapjaiban képes megváltoztatni az addigi világunkat. Milyen változást hoz a mesterséges intelligencia a gazdaság, a demográfia, a politika, de mindenekelőtt a hidegháború 2.0-ban?
A Red Hot Chili Peppers legújabb albumának Black Summer című kissé melankolikus nyitódalában hangzanak el a következő sorok: „The night is dressed like noon / and China is on the dark side of the moon”. A szövegből egy új hidegháború borongása hallatszik ki, az ember az űrversennyel terhelt hatvanas években érezheti magát, csak a Szovjetunió helyett Kína az ellenfél: mi pedig csak remélhetjük, hogy a küzdelem a századunkban is hideg marad.
