A nagyhatalmak közötti versengés fejlődést idéz elő, ami olykor olyan innovációt szül, amely alapjaiban képes megváltoztatni az addigi világunkat. Napjaink technológiai fejlődése olyan léptékű, amely már nemcsak a hétköznapi életre, de a nagyhatalmi struktúrákra is befolyással van. Milyen változást hoz a mesterséges intelligencia a gazdaság, a demográfia, a politika, de mindenekelőtt a hidegháború 2.0-alakulásában?
Kecskés Bálint – Geopolitikai elemző írása
A Bloomberg munkatársa, Azeem Azhar a héten készített interjút a neves történésszel, Niall Campbell Fergusonnal. A beszélgetés során igyekeztek történelmi példákon keresztül választ találni az olyan kérdésekre, mint hogy milyen hatással jár a modern kor technológiai versengése a második hidegháborúban (hidegháború 2.0) részt vevő Egyesült Államok és Kína viszonyára.
Niall Campbell Ferguson skót–amerikai történész, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének főmunkatársa, valamint a Harvard Belfer Tudományos és Nemzetközi Ügyek Központjának vezető munkatársa. Korábbi professzora többek között a Harvard Egyetemnek, a London School of Economicsnak, és a New York-i Egyetemnek.
Azeem Azhar – Ferguson interjúpartnere- vállalkozó és befektető. Szakterülete a mesterséges intelligencia és az exponenciális technológiák. Heti szinten osztja meg új felfedezéseit, valamint kutatási eredményeit, amelyet több tízezres követőtábora kísér figyelemmel.
Niall Ferguson számára fontos, hogy megkülönböztessük a lényegtelen dolgokat azoktól, amelyek valóban a modern kor változásainak alapját jelentik. Az 1400-as években Gutenberg nyomdagépének köszönhetően az ötletek soha nem látott sebességgel voltak képesek áramolni, amelynek eredményeként egész Európa átformálódott. Ilyen, addig megjósolhatatlan, és a világunkat alapjaiban átalakító változásra legközelebb az ipari forradalmak idején került sor, amire több mint háromszáz évet kellett várni. Amennyiben az utóbbinak Európára gyakorolt gazdasági hatását kívánnánk ábrázolni egy grafikonon, úgy egy hokiütő képe köszönne vissza ránk.
Az internet hasonló, sőt még komolyabb változásokat hozott el, ami Niall szerint a modern kor paradigmaváltásának nevezhető. Az első évtizedekben az elérendő célt az interkonnektivitás lehető legmagasabb szintre emelése jelentette, amelyben a Google és az Amazon vezető szerepet töltött be. Ahogyan a történelem során, úgy az internettel kapcsolatban is meg kellett születnie a felismerésnek, hogy a túlzott összekapcsolódásnak is vannak árnyoldalai.
Szimbiózisból ellenfelek – USA–Kína-fordulópont
„Ezt a világot egyetlen dolog viszi, és vitte is mindig előre, a nagyhatalmak közötti versengés”
– N. Ferguson.
A versengés nem feltétlenül rossz, hiszen ez az, ami elvezet a technológiai áttörésekhez. Míg Európában az 1500-as években egyre több újdonság látott napvilágot, addig Ázsiában viszonylag csend volt. Ennek többek között az volt az oka, hogy Kínának nem volt olyan szintű regionális kihívója, mint amilyet az európai államok jelentettek egymás számára. Mára azonban az ázsiai nagyhatalom odáig fejlődött, hogy versenytársa nem más, mint egykori partnere: az USA.
„Kína és az Egyesült Államok nagyon sokáig együttműködött a technológia terén. Az amerikai fegyvereknek például Kínában gyártott alkatrészei voltak. Hszi Csin-ping, majd Donald Trump idejével jött el a változás, és megfigyelhettük, hogy egy 2007-es Kínamerikából, hogyan jutottunk el 2018-ra a második hidegháborúba” – emelte ki a professzor.
A technológia mint a hidegháború 2.0 kubai rakétaválsága
Az 1970-es években a legtöbb ember úgy gondolta, hogy a világ stagflációs időszakban van, miközben ahogyan a Microsoftot, úgy az Apple-t és az Intelt is ebben az évtizedben alapították meg. A Szovjetunió hiába tudta lemásolni a hidegháború alatt a fegyvereket (köztük az atombombát) a mikroprocesszorok területén már elvéreztek. Ez volt az a pont, amikor a 70-es években a Szilícium-völgy stratégiai jelentőségre tett szert, továbbá amikor a
„Szovjetunió ráeszmélt, hogy nem nyerheti meg a hidegháborút, hiszen a fegyverek következő generációjának az ereje a mikroprocesszoroktól és a számítógépektől függ.”
A hidegháború 2.0 nem is olyan hideg
Két dologban egész más a jelenlegi hidegháború – emelte ki Ferguson. Egyrészt a Szovjetunió a gazdasági fénykorában is csupán 44 százalékát tudta teljesíteni az amerikai gazdaságnak. Ezzel szemben Kína 2014-ben már megelőzte az Egyesült Államokat vásárlóerő-paritáson, és nincs messze attól, hogy dolláralapú GDP-ben is így tegyen. Emellett az ázsiai országnak olyan nagy és dinamikus a privát szektora, ami már most jóval előnyösebb pozícióban van ahhoz, hogy innovációban és versenyképességben felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal, mint amennyire arra a Szovjetunió valaha is képes volt.
Japán és Olaszország népességi tendenciái Kínára is igazak.
Az interjú következő részében a demográfiára és migráció kérdésére helyeződött át a hangsúly.
„Az ENSZ előrejelzése alapján az évszázad végére Kína népessége jelenlegi szintről a felére csökken” – állapította meg Ferguson.
A mesterséges intelligencia, habár bizonyos esetben képes akár 4-5 ember munkáját elvégezni, önmagában mégsem elegendő a népességi problémák leküzdésére, fejtette ki. Jelenleg a humán erőforrás helyzete annál összetettebb, mint hogy nincs elég munkás, aki az elektromos autókat összeszerelné. Éppen emiatt a
„21. század politikája nem az osztályok, hanem a generációk közötti konfliktusokról fog szólni” – emelte ki.
Azzal, hogy a társadalom fokozatosan öregszik, két nagyon fontos változás látható, kezdve napjainktól. Az egyik a hatalmi struktúra megváltozása azzal, hogy a fiatalabb generációnak egyre nehezedő körülmények között (lakhatási költségek növekedése szerte a világban, főiskolai adósságterhek) kell eltartania az egyre növekvő idősebb generációt. Míg a másik problémát az jelenti, hogy ahogyan idősödik egy társadalom, úgy lesz egyre kevésbé innovatív. A történelem során megfigyelhető volt, hogy az áttörést hozó újdonságok olyan kirívóan fiatal társadalmakban születtek, ahol az idős népesség csupán minimális részét jelentette a teljes populációnak.
A mesterséges intelligencia (A.I.) szabályozása – modern atomsorompó-egyezmény
Számos kutató érvvel azzal, hogy nagyhatalmak közötti versengés – főleg, ha azok között ideológiai különbségek is vannak – könnyen háborúval végződhet. Ferguson számára egyértelmű, hogy azzal, hogy a régi technológiák (nukleáris fegyverek) mellé megérkeztek az újak, mint a hiperszonikus rakéták vagy a MI, egyértelműen egy, a korábbinál jóval „forróbb” hidegháborúba vezetik a világot. Ebben a konfliktusban olykor a nemzetközi intézmények szerepe is kiábrándító a történész számára, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind a korábbi, a hidegháború alatti tevékenységét, mind pedig a jelenlegi orosz–ukrán kérdésben folytatott magatartását az intézmény fundamentális problémáival magyarázta.
Ugyanakkor Ferguson szükségszerűnek tart ismételten két dolgot kiemelni. Az első, hogy az atomsorompó-egyezményhez hasonlóan a modern kor veszélyes fegyvereire és azok korlátozására is meg kell hozni bizonyos szabályozásokat. A második, hogy az Egyesült Államoknak létre kell hoznia egy olyan transzpacifikus kapcsolatokon alapuló intézményt, amely elrettenti Kínát bárminemű olyan lépéstől, amely a világot egy újabb világháborúba vezetné.
A történész fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár a technológia folyamatosan változik és megújul, a hatalmi versengés és annak logikája változatlan. A jövő megismeréséhez egybe kell gyúrni a jelen történéseit és a történelmi tudást, majd abból kiszűrni a valóban fontos elemeket.
A teljes interjú itt megtekinthető:
