J. D. Vance amerikai alelnök budapesti feltűnése jóval több volt protokolláris látogatásnál: a MAGA egyik kulcsfigurája megkezdte nemzetközi pozicionálását a 2028-as elnökválasztásra.
Trump Irán elleni háborúja a Közel-Keleten túl az amerikai jobboldalt is alapjaiban megváltoztatja: az elnök külpolitikája egyre agresszívebb, aminek hatására a korábban intervencióellenes J. D. Vance is beállni látszik a neokonzervatív vonal mögé – ezzel pedig 2028-ra készülve egy váratlan ideológiai fordulat rajzolódik ki Washingtonban.
J. D. Vance alelnök ellentmondásos megszólalásai már most megmutatják, milyen belharcok formálhatják a Trump utáni Amerikát – és miért lenne hiba 2028-ig várni az új washingtoni kapcsolatok építésével.
A hagyományos amerikai fegyvergyártók eleve dominálják a globális piacot, az ukrajnai háború óta bekövetkezett fegyverkezési robbanás pedig minden eddiginél nagyobb bevételt termel a vállalatoknak. A háttérben azonban ugrásra készen várnak a fiatal trónkövetelő techcégek, amelyek most már nemcsak egy szeletet akarnak a tortából, hanem az egész tortát. Kitört a háború a Pentagon 1000 milliárdos költségvetéséért.
A februári tévés veszekedés nem volt elegáns – de J. D. Vance alelnök szerint az amerikai nép legalább tisztábban látta az Ukrajnával kapcsolatos vitákat.
Susannah Meyers ezredes egy belső e-mailben határolódott el J. D. Vance alelnök grönlandi látogatása során mondott beszédétől. A Pentagon azonnal eltávolította a katonai bázis vezetőjét, mondván: senkitől nem tűri el, hogy hivatalos minőségében megkérdőjelezze Trump elnök politikáját.
Nehéz nem arra gondolni, hogy az egész Trump–Zelenszkij-találkozó egy olyan, szó szerint sorsdöntő kelepce volt, amibe az ukrán elnök amatőr módon szó nélkül belesétált. A háttérben egy olyan megállapodás állt, amit valószínűleg egyik elnök sem vett komolyan. Ám ha blöffről van szó, Trumpé az adu.
Az Európai Központi Bank volt elnöke szerint Európának nem az amerikai vámoktól, hanem a saját belső szabályozási rendszerétől kell rettegnie. Ugyanis az utóbbi árt a legtöbbet az innovációnak és az EU versenyképességének.
A müncheni biztonságpolitikai konferenciát J. D. Vance alelnök beszéde uralta, ami egyáltalán nem a védelemről és a biztonságról szólt. Nyílt hadüzenet volt ez a Brüsszel irányította európai liberális rendnek. Kissinger egykori híres kérdésére („Kit kell felhívnom, ha Európával akarok beszélni?”) jelenleg az egyetlen válasz, hogy ki az, akit biztosan nem.
A müncheni biztonságpolitikai konferenciára optimistán és nagy reményekkel készülődtek a résztvevők. Aztán két nappal a kezdés előtt jött az amerikai védelmi miniszter, majd maga Trump, és olyan bejelentést tettek, ami után minden megváltozik. Európa a partvonalról figyelheti az ukrajnai háború lezárását: kötelessége lesz, joga nem sok.
Az egyik oldalon az amerikai elnökválasztásban Putyin – nem tudni, hogy trollkodásból vagy komolyan gondolva – Kamala Harris mellett tette le a voksát, mondván fertőző a mosolya. Másrészt viszont az oroszoknak egyre inkább tetszik Donald Trump béketerve, amivel záros határidőn belül lezárná az ukrajnai harcokat. Már amennyi a béketervről kikövetkeztethető J. D. Vance legutóbbi megnyilvánulásából.
J. D. Vance szerint nem lehet szabályokon alapuló nemzetközi rendről beszélni, amikor azok csak egy szűk elit érdekeit támogatják. Az, hogy az EU több milliárd eurónyi jogos támogatástól fosztja meg Magyarországot, egy Brüsszelből és Berlinből irányított liberális imperialista nézet erőltetése, semmi köze a szabályokhoz és a rendhez.
A keményvonalas republikánus szenátor a müncheni biztonsági konferencia után most külön írásban részletezte, mi a probléma Európa védelmi politikájával és miért kell kiszállnia a Nyugatnak az ukrajnai háborúból.
Donald Tusk egy X-bejegyzésben ment le diplomáciai kocsmaszintre, és kezdett hergelni az amerikai republikánusok ellen, mire az óceán túloldaláról hasonló szintű beszólogatás kezdődött. Nem túl biztató előjel azokra az időkre nézve, amikor majd egy másik Donald áll vele szemben.
„Őszinte leszek: nem igazán érdekel, mi történik Ukrajnával. Elegem van abból, hogy az elnök egy olyan országra összpontosít, ami nem érdekel, miközben hagyja, hogy saját országának határa háborús övezetté váljon.”
