Donald Tusk egy X-bejegyzésben ment le diplomáciai kocsmaszintre, és kezdett hergelni az amerikai republikánusok ellen, mire az óceán túloldaláról hasonló szintű beszólogatás kezdődött. Nem túl biztató előjel azokra az időkre nézve, amikor majd egy másik Donald áll vele szemben.
Az Egyesült Államok törvényhozása hónapok óta nem találja a megoldást arra, miként lehetne a republikánus kemény mag blokkolását feloldani annak a segélycsomagnak az ügyében, amelyben az izraeli támogatások mellett ott hever az Ukrajnának küldendő 60 milliárd dolláros összeg is. A republikánus makacsság elsősorban Biden határpolitikájának a kritikája: addig nincs pénz egy sok ezer kilométerre lévő ország határvédelmére, amíg az USA nem biztosítja a lehető legszigorúbban a sajátját.
A jelek arra utalnak, hogy Európa kezd beletörődni az amerikai finanszírozás megszűnésébe. Rendkívül kényelmetlen szituáció ez a háborúpárti országok számára, azt ugyanis egyöntetűen elismerik, hogy Washington pénze nélkül Kijev képtelen lesz folytatni a háborút, az állam működését csak és kizárólag a külföld segélyek tudják biztosítani. (Az EU által négy évre szétosztott 50 milliárd euró csepp lesz a tengerben, tekintve, hogy Ukrajna csak az idei évre több mint 40 milliárd dolláros hiányt jelentett be.)
Az Egyesült Államokra nehezedő nyomás fokozása érdekében az európai taktika most az, hogy minden létező fórumon egy közelgő NATO–Oroszország háborút vizionál. Svédországban ez annyira jól sikerült, hogy a lakosság pánikvásárlásba kezdett, és különböző menekülési útvonalakat kezdett előkészíteni a közelgő fegyveres konfliktus miatt, mire a kormány kvázi bocsánatot kért a riogatásért, és visszavett annak intenzitásából.
Ki-ki vérmérséklete szerint nyilatkozik a washingtoni patthelyzet kapcsán, az EU-s háborúpárti kormányfők a finom érzelmi zsarolástól az orosz győzelem beláthatatlan geopolitikai és világgazdasági következményeire mutogatásig mindent bevetnek – általában azonban megtartják az óvatos és pragmatikus diplomáciai nyelvezetet, amely a politikai művészet konszenzusos és mindenki által kedvelt szelete.
Nem úgy Lengyelország új miniszterelnöke, Donald Tusk, aki olyan ámokfutásba kezdett az X-en, hogy azt még a keményvonalas amerikai republikánusok is szájtátva figyelték. Aztán sorba álltak, hogy minél nagyobbat tudjanak rúgni a lengyelbe, aki szerintük nincs egészen tisztában a hatalmi erőviszonyokkal és a nemzeti prioritásokkal.
„Szégyelljétek magatokat!”
Tusk – miután a múlt héten a segélycsomag megszavazása ismét zátonyra futott Washingtonban – egészen különleges módon vezette le frusztrációját. Az X-en megosztott bejegyzésének szövege: „Kedves amerikai republikánus szenátorok! Ronald Reagan, aki millióknak segített visszaszerezni a szabadságát és a függetlenségét, ma bizonyára forog a sírjában. Szégyelljétek magatokat!”
Dear Republican Senators of America. Ronald Reagan, who helped millions of us to win back our freedom and independence, must be turning in his grave today. Shame on you.
— Donald Tusk (@donaldtusk) February 8, 2024
Kellett egy kis idő, mire a republikánus prominensek felfogták odaát, hogy tényleg azt olvassák, amit, és Lengyelország kormányfője valóban a nemzetközi politikában elég ritka nyelvezettel küldte el őket melegebb éghajlatra. De amikor ez megtörtént, örömmel vetették bele magukat egy texasi útszéli csehóhoz méltó csetepatéba.
J. D. Vance ohiói szenátor az elsők között szólalt meg az X-en. Ha valakinek autentikus és megingathatatlan elképzelései vannak az ukrán segélyek ügyében, akkor neki biztosan. Még csak szenátorjelölt volt, amikor 2022 nyarán, mindössze pár hónappal a háború kirobbanása után már az amerikai határvédelem erősítését szorgalmazta az akkor is súlyos problémákat okozó illegális migráció miatt, és a következőket nyilatkozta:
Őszinte leszek: nem igazán érdekel, mi történik Ukrajnával. Elegem van abból, hogy az elnök egy olyan országra összpontosít, ami nem érdekel, miközben hagyja, hogy saját országának a határa háborús övezetté váljon.
A republikánus szenátor most sem fogta vissza magát, és gyorsan eltájolta a furcsán viselkedő lengyel kormányfőt, mondván, a saját portáján kellene először söprögetnie, mielőtt az USA-t kezdi kioktatni. „Lengyelország új vezetője éppen letartóztatja politikai ellenfeleit, az országa biztonságát pedig a mi nagylelkűségünknek köszönheti. Némi tiszteletet kellene mutatnia, vagy legalább csillapítania autoriter vágyait.”
The new leader of Poland is arresting political opponents and owes his country’s security to the generosity of mine.
— J.D. Vance (@JDVance1) February 8, 2024
He might consider showing some appreciation, or at least toning down his own authoritarian impulses. https://t.co/MXhyalPYrK
Oldja meg akkor Tusk a határproblémát!
Marco Rubio szenátor, aki 2016-ban Trump ellen szállt ringbe a republikánus előválasztáson, szintén gúnyosan reagált Tusk szavaira. „Tisztelt miniszterelnök úr, akkor elkezdhetjük önhöz átirányítani azt a 300 ezer migránst, amely havonta illegálisan lép be Amerikába? Segítene megbirkózni országunknak az invázióval, egyben nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy elfogadjuk a segélyezési törvényjavaslatot” – írta. Később a lengyel PAP hírügynökségnek adott interjújában megerősítette: először az amerikai problémákat kell megoldani, Ukrajnával csakis utána lehet foglalkozni. „Ha Lengyelország 8 millió illegális migránssal nézne szembe, akkor Varsó is azzal foglalkozna elsősorban, nem pedig Ukrajnával” – mondta.
Megszólalt Elbridge Colby, a Pentagon volt védelmi stratégája is, aki kicsit furcsállotta, hogy éppen az kiabál szégyent, aki egyébként természetesnek veszi és elvárja, hogy határai védelme érdekében az Egyesült Államok habozás nélkül megkockáztasson egy atomháborút. „Úgy tűnik, az efféle moralista hangoskodás csupán az amerikaiak elidegenítésére jó. Ez a retorika tökéletesen alkalmas arra, hogy aláássa a NATO-együttműködést, ahelyett, hogy fenntartható alapokra helyezné azt egy új és megváltozott világban” – írja.
As America faces deep strategic, economic, and immigration problems, many Americans are wondering whether staying engaged abroad is worth it. I argue it is, albeit more selectively and shifting to a partnership rather than dependency model.
— Elbridge Colby (@ElbridgeColby) February 8, 2024
kind of approach undercuts that. 1/ https://t.co/SM8gOeojDm
Baljós jelek
Tusk kirohanása azt is jelzi, hogy a lengyel miniszterelnök már akkor oldalt választott, amikor erre még semmi szükség nem volt. A republikánusok elleni hergelés tökéletesen beleilleszkedik a jelenlegi liberális mainstream kommunikációba, amely Donald Trump megválasztása esetén apokalipszist vizionál, egyben a NATO blokkosodását szorgalmazza az önálló európai védelmi képességek megteremtésével egyetemben.
Utóbbi logikus lépés lenne (maga Trump is erre próbálta ösztönözni az EU-s tagállamokat elnöksége idején), a blokkosodás és a várható amerikai kormánypárt tagjainak valóban kocsmai szintű sértegetése azonban csupán a kapcsolatok előzetes rombolását szolgálja, más értelme nincs. Ezt az aggályt eddig Mariusz Błaszczak, az előző lengyel kormány védelmi minisztere fogalmazta meg a legtömörebben, aki – szintén Tusk ámokfutását kritizálva – feltette az egyetlen logikus kérdést: „És mi lesz, ha a republikánusok nyernek?”.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Donald Tusk, az Európai Tanács akkori elnöke és Donald Trump amerikai elnök 2017. május 25-én
(MTI/EPA/Robert Ghement)
