A nemzetközi sajtó az elmúlt napokban arról számolt be, hogy Észak-Korea legfőbb vezetője, Kim Dzsongun ünnepélyesen az elődei mellé állítatta portréját a fontosabb épületekben és iskolákban. Ez azt jelenti, hogy a személyi kultusza elérte elődei, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil státuszát a kommunista diktatúrában. De vajon mit jelent ez valójában? Beköszönt egy új éra az országban?
Még decemberben az észak-koreai vezető egy nyilvános rendezvényen, az Anyák Nemzeti Konferenciáján könnyezve könyörgött a jelen lévő asszonyoknak, hogy szüljenek több gyermeket. Nem ez volt az első eset, amikor Kim Dzsongun látványosan sírva fakadt, azonban ez tükrözheti a gond nagyságát, ha az érzelmei ennyire elragadták. Egy dologban vigasztalódhat: ha délre pillant, ott sem jobb a helyzet.
Putyin és Kim Dzsong Un közelgő találkozója az amerikai szankciós politika végső határait mutatja meg. A két ország „minden mindegy” alapon köt hadiipari egyezséget, az USA pedig csak fenyegetőzhet, de semmit nem tud tenni ellene.
