A szokatlan jelenet gyorsan bejárta a nemzetközi sajtót. A Corriere della Sera, az olasz napilap így foglalta össze az eseményt: a Phenjanban december 4–5-én rendezett Anyák Nemzeti Konferenciáján Kim Dzsongun beszédet mondott, amelyben arra buzdította országa asszonyait, hogy több gyermeket adjanak a hazának.  

Azután az állami televízió kamerája hirtelen ráközelített a vezetőre, amint mély levegőt vett, mintha el akarná fojtani a sírógörcsöt. Végül könnyek csordultak végig az arcán, és Kim Dzsongun fehér zsebkendővel letörölte a legördülő cseppeket. 

Állami könnyek 

Azért állami vezetőket ritkán látunk sírni. Különösen azokat, akikről azt tartják, hogy teljhatalmat gyakorolnak országukban. Vagy ennyire mesterien megkomponált jelenetsornak lehettünk tanúi, vagy arra is gondolhatunk, hogy ilyen súlyos problémát fejtegetett Kim Dzsongun. Esetleg mindkettő közrejátszhatott az érzelemkitörésben. 

Talán az elsőre bizonyíték az, hogy az észak-koreai vezető könnyeit az országos televízió híradójában közvetítették. Ez pedig azt jelenti, hogy a rezsim első embere is azt akarta, hogy minden ember lássa őt meghatódva. De miért is? A kérdés annál is érdekesebb, mivel ez nem egy elszigetelt epizód. Valójában 2011. december 17-e, vagyis azóta, hogy követte apját, Kim Dzsongilt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfőbb vezetőjeként, a kommunista vezető már számos alkalommal hullajtott nyilvánosan könnyeket.   

A legkevésbé gyanús eset apja és elődje temetésén történt. Azon a fagyos 2011. december végi reggelen a fiatalember kilométereket gyalogolt a hóban Phenjan központjában, a szintén zokogó tömeggel körülvéve – mesélte az olasz lap. Vajon egyszerűen az apja elvesztése miatt szomorkodott? Vagy talán azt akarta megmutatni, hogy osztozik az emberek fájdalmában e súlyos veszteség miatt? 

Zokogó politikus 

A Corriere della Sera szerint az észak-koreaiak szeretik, ha az emberek meghatódnak. Ez annak a jele, hogy Kim Dzsongun tudja, hogyan kell nyilvánosan sírni, ez egy kiváló módja annak, hogy emberibbé tegyék őt.  

Ezt a véleményt osztotta a The Spectator is, amely szintén érdeklődéssel figyelte a diktátor nyilvánvaló érzelmességét. A londoni székhelyű kiadvány egyetért az olasz lappal, de néhány új elemzési résszel egészíti ki. „Fontos, hogy a párt családfőként mutassa be az észak-koreai vezetőt” – érvelt a brit hetilap, amely mélyreható történelmi elemzést kínál olvasóinak a kérdésről.  

A Kim-rezsim mindhárom generációja arra törekedett, hogy ne csak szülői, hanem anyai figuraként is bemutatkozzon. Kim Ir Szen és utódja, Kim Dzsongil uralkodása idején a propagandaplakátok és -versek gyakran anyafiguraként mutatták be a két vezetőt. Gondoskodásuk és útmutatásuk nélkül az észak-koreai nép csak sírhatott. Ma, Kim Dzsongun elnyomó rezsimje alatt ez az üzenet tovább erősödik, nem utolsósorban a tízéves lánya, Kim Dzsué nyilvános bemutatásával.   

A The Spectator emlékeztetett arra, hogy milyen siralmas körülmények között él Észak-Korea lakossága. Ezek magyarázatot adhatnak Kim Dzsongun könnyeire is, aki szomorúságát mutatva igyekszik azonosítani magát a néppel.  

Az északi adatok siralmasak 

De azért az észak-koreai diktátor sem sírja el magát minden beszédében, nyilván a decemberi megszólalása olyannyira fontos volt, hogy könnycseppekkel is rá kellett erősítenie. A különös gond pedig az ország demográfiai helyzete.  

„Szüljenek több gyereket a nők, hogy megakadályozzák a népesség csökkenését” – erre szólította fel Kim Dzsongun a lakosságot. Erre a buzdításra azért van szükség, mert egyre csökken a születésszám az országban.

„A születési ráta visszaesésének a megakadályozása és a gyermekek jó nevelése központi ügy” – hangsúlyozta az észak-koreai vezető. A felszólítás viszonylag egyszerű dolog, de etetni azt a plusz egy-két szájat, amikor különösen vidéken szórványos éhezésről érkeznek hírek, elég felelősségteljes feladat. 

A 26 milliós zárt országból nem szivárognak ki megbízható demográfiai adatok. A nemzetközi szervezetek becsléseire hivatkozhatunk. Az ENSZ Népesedési Alapjának honlapján közzétett adatok szerint Észak-Korea termékenységi rátája 2023-ban 1,8 volt. Ez a szám azt mutatja meg, hogy egy nőnek élete során várhatóan hány gyereke születik. A várható élettartam úgy 73 év körül van.  

Demográfiai katasztrófa 

Dél-Korea lakossága duplája az északinak, 52 millió főt számlál. Akkor meg is nyugodhatunk, hiszen a déliek fölénye e téren is jelentős. Ám önmagában ez az adat csalóka, ugyanis Dél-Korea demográfiai katasztrófa felé menetel. Az elmúlt évtizedek alatt minden esztendőben kevesebb gyermek születik az előzőnél. Mégpedig olyannyira, hogy a születési rátában már évek óta „világcsúcsot” tart: 0,78 szülés jut egy nőre. A jelenlegi születési arányszámukkal a jövő meg van határozva, és ez nem a Délnek kedvez – figyelmeztetett az amerikai CNN helyszíni riportjában. 

Most összpontosítsunk csupán egy tényezőre, ez pedig az, hogy a két ellenséges viszonyban lévő ország mennyi katonát tud kiállítani. Az elmérgesedett helyzetet mi sem jelzi jobban, mint hogy a napokban Kim Dzsongun azzal fenyegette déli szomszédját, hogy eltörli a föld színéről, és ha már így belelovalta magát a hadvezéri pózba, akkor hasonló sorsot jósolt az Egyesült Államoknak is.  

Jelenleg északon 1,1 millió fő van fegyverben, míg délen mintegy félmillió. A tartalékosokkal együtt Phenjan négy-, míg Szöul hárommillió főt tud mozgósítani. Délen bíznak a fegyvereik korszerűségében, míg Északnak atomfegyvere is van, igaz, csak csekély számban. A Koreai Köztársaság mögött a világ legerősebb hadserege, az amerikai szövetségesként sorakozik fel. Ha északról atomtámadás érné Szöult, akkor Washington hasonlóval válaszolna az agresszornak.   

Hamis értékelés 

A feszült helyzetben a dél-koreaiaknak ráadásul azzal kell szembenézniük, hogy a besorozandók száma apad, ami magával vonja a katonaság csökkenését. A haderő számbeli leépítése elkerülhetetlen.

Ha a jelenlegi születési számokat vesszük, úgy 20 év múlva, amikor elérik a hadseregbe való bevonuláshoz szükséges kort, csak körülbelül 125 ezer férfi áll rendelkezésre a szükséges 200 ezer helyett.  

A nők besorozása megoldhatná Dél-Korea problémáját, de ennek túl sok akadálya van a hagyományosan férfiuralmú koreai társadalomban. Az országban a nőket nem sorozzák be, és a védelmi minisztérium adatai szerint az önkéntes hölgyek a jelenlegi koreai hadseregnek mindössze 3,6 százalékát teszik ki.   

A 2000-es évek elején Szöul úgy döntött, hogy a 2006-os 674 ezer főről 2020-ra félmillióra csökkenti az aktív katonák számát, abból kiindulva, hogy az Észak-Korea jelentette fenyegetés fokozatosan csökken, és hogy egy kisebb, de elit katonaságot kíván létrehozni. 

Ám ez a feltételezés hamisnak bizonyult: Észak legalább akkora veszélyt jelent, mint korábban, plusz nukleáris fegyverekkel felszerelve. Ha Kim Dzsongun a 38. szélességi körön keresztül támadna, amely a koreai háborút lezáró 1953-as fegyverszünet után elválasztotta Észak- és Dél-Koreát, akkor a legnagyobb védelmi terhet a dél-koreai hadsereg viselné. 

Szöul reménye a tudományokban van 

Dél-Korea a fejlett hadiipari technológiákban bízhat, a tudományos eredmények gyors hasznosításában a fegyverfejlesztésben, amelynek terén a világon már figyelmet érdemlő helyet vívott ki magának. Az ottani vezetés tudatában van ennek.  

A harcmezőkön a számbeli fölény nem minden, de azért vannak helyzetek, amikor nem elhanyagolható szempont. Különösön nem, amikor a két szemben álló évtizedeken keresztül halmozta fel a hadianyagot. Hála ennek, Észak-Korea is fel tud mutatni egy nagy játékost a baráti kapcsolatokban, Oroszországot, amely a hagyományos szövetséges, Kína mellett jelentős tényező. 

A II. világháború után, az 1950-es évek elején a Koreai-félszigeten folyt az első komoly összecsapás, amelynek a kommunizmus további terjedésének feltartóztatása volt a célja. Akkor az eredmény döntetlen lett. A mostani tömbösödő világban a két Korea előkelő helyen van azon helyszínek közt, amelyek pillanatok alatt egy III. világháború gyújtópontjává válhatnak. Ezért fontos legalább a jelenlegi helyzet megőrzése: hivatalosan béke nincs, egyelőre csak a szavak záporoznak egymásra. 

Címlapfotó: Shutterstock