Kína lítium-nagyhatalommá vált
Egy új lelőhely akkora mennyiségű lítiumhoz juttatta az ázsiai nagyhatalmat, hogy egyből a világ második legnagyobb készlettulajdonosa lett. És ez még nem minden…
Egy új lelőhely akkora mennyiségű lítiumhoz juttatta az ázsiai nagyhatalmat, hogy egyből a világ második legnagyobb készlettulajdonosa lett. És ez még nem minden…
Kína újabb kritikus nyersanyag exportját függesztette fel, ezúttal az antimonét, ami érzékenyen érintheti az európai és amerikai hadiipart, de a fotovoltaikus ágazatot is, amelyben a fémet a napelemek teljesítményének javítására használják. Az ázsiai nagyhatalom 48 százalékos részesedésével uralja a globális termelést, de nettó importőr a koncentrátumokból, amelyeket többnyire Thaiföldről, Mianmarból és Oroszországból szerez be.
Az elmúlt egy-két évben a világpolitika meghatározó szereplői sorra alkottak kritikus nyersanyagokat meghatározó stratégiákat. Mindez nem véletlen, mivel számos fejlett technológiához és a zöldátálláshoz is nélkülözhetetlen a kitermelésük, feldolgozásuk. A legnagyobb probléma, hogy már 2010-ben is a globális ritkaföldfém-oxid 95 százaléka Kínából származott, napjainkra pedig szinte teljesen uralja a piacot.
Az uránpiacon a háború kitörése óta kilőttek az árak, emiatt a legtöbben elkezdtek alternatív beszállítói lehetőségeket keresni. Az urántermelő országok így komoly anyagi és geopolitikai hasznot realizálhatnak a közeljövőben, és megnő az érdekérvényesítő képességük.
A globális zöldtörekvések megsokszorozzák a keresletet a kritikus nyersanyagok iránt, amelyeket többnyire fejlődő, politikailag instabil országokban termelnek ki. Mivel a kínálat nem tud majd lépést tartani a kereslettel, az egész világnak tartósan magas árakkal kell számolnia.
Az Egyesült Államok a geopolitikai feszültségek mellett is nagyban függ az orosz urántól. Igaz, vannak kísérletek a leválásról, amit például az új-mexikói Urenco üzem bővülése is elősegítene 2027-ig. Mindeközben a Biden-adminisztráció élénken kutat az urán alternatívái után, így jött képbe a tórium.