Az OPEC+ a kitermelés fokozásával tudatosan leszorítaná a kőolajárakat, hogy a drágán termelő amerikai palaipart a megtérülési küszöb alá nyomja és visszaszerezze elveszített piacait. Az árháborúnak azonban annak felszítói is áldozatul eshetnek.
Oroszország és Irán a közelmúltban számos magas szintű találkozót tartott a „20 éves együttműködési” szerződésük megerősítése érdekében. Mégis mi ennek a jelentősége?
Kína egyre inkább a Közel-Kelet olaját választja az afrikai helyett, ennek következtében az afrikai országok nehéz helyzetbe kerülnek. 2010-ben például Angola még Kína második legnagyobb olajexportőre volt, tavaly azonban már a 8. helyre csúszott vissza.
Az OPEC már az izraeli háború kitörése után szólt, hogy nem fog kizökkenni a nyugalmából. Úgy is lett: az olajpiac majdnem olyan csendes, mintha békeidő lenne, pedig drónok és rakéták százai zúgtak el felette.
Újabb együttműködési megállapodások születtek Moszkva és Teherán között, amelyek a két állam által korábban felvázolt gázkartell megvalósítását célozzák. Oroszország a zöldátállás miatt növekvő gázigény láttán felismerte, hogy az energiaszektor ezen területének uralása a következő tíz-húsz évben a hatalom biztosításának egyik kulcsa lehet. A Gazprom ezért egyre nagyobb mértékű támogatásokat biztosít az iráni kapacitások fejlesztéséhez.
Az USA önmagát is túlszárnyalva 2023-ban több nyersolajat termelt, mint bármely más állam valaha. Ez igencsak kínos, miközben a világ nagy része a zöldátállásra törekszik, Joe Biden elnök pedig többször is ígéretet tett a megújuló energiára való átállásra és a fosszilis energia támogatásának felfüggesztésére. Mik lehetnek a jövőbeli tendenciák?
Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
