Az Emírségek már nem egyszerűen „csak” több olajat akar exportálni: Abu-Dzabi regionális pénzügyi, logisztikai és energetikai központtá próbál válni, miközben saját benchmarkot, kereskedelmi hálózatokat és geopolitikai mozgásteret épít Ázsiában. Az OPEC-ből való kilépés ennek a stratégiának az egyik lényeges állomása.
Az Emírségek kilépése egyelőre nem döntötte be az olajárat, mert a Hormuzi-szoros válsága egyelőre magasan tartja azt. A sokk később jöhet, ha a kartell fegyelme megbomlik: elindulhat egy árháború, Ázsia pedig a többdevizás olajrend felé mozdulhat.
Hat évtized után az Egyesült Arab Emírségek kilép az OPEC-ből. A döntés hátterében ott húzódik az iráni háború, a Hormuzi-szoros részleges bénulása, a szaúdi–emírségi rivalizálás elmérgesedése és Washington egyre nyíltabb nyomása az olajkartellre. Az OPEC most először néz szembe azzal a veszéllyel, hogy elveszítheti azt az erőt, amely évtizedeken át meghatározta a globális energiapiacot.
Az OPEC+ a kitermelés fokozásával tudatosan leszorítaná a kőolajárakat, hogy a drágán termelő amerikai palaipart a megtérülési küszöb alá nyomja és visszaszerezze elveszített piacait. Az árháborúnak azonban annak felszítói is áldozatul eshetnek.
Oroszország és Irán a közelmúltban számos magas szintű találkozót tartott a „20 éves együttműködési” szerződésük megerősítése érdekében. Mégis mi ennek a jelentősége?
Kína egyre inkább a Közel-Kelet olaját választja az afrikai helyett, ennek következtében az afrikai országok nehéz helyzetbe kerülnek. 2010-ben például Angola még Kína második legnagyobb olajexportőre volt, tavaly azonban már a 8. helyre csúszott vissza.
Az OPEC már az izraeli háború kitörése után szólt, hogy nem fog kizökkenni a nyugalmából. Úgy is lett: az olajpiac majdnem olyan csendes, mintha békeidő lenne, pedig drónok és rakéták százai zúgtak el felette.
Újabb együttműködési megállapodások születtek Moszkva és Teherán között, amelyek a két állam által korábban felvázolt gázkartell megvalósítását célozzák. Oroszország a zöldátállás miatt növekvő gázigény láttán felismerte, hogy az energiaszektor ezen területének uralása a következő tíz-húsz évben a hatalom biztosításának egyik kulcsa lehet. A Gazprom ezért egyre nagyobb mértékű támogatásokat biztosít az iráni kapacitások fejlesztéséhez.
Az USA önmagát is túlszárnyalva 2023-ban több nyersolajat termelt, mint bármely más állam valaha. Ez igencsak kínos, miközben a világ nagy része a zöldátállásra törekszik, Joe Biden elnök pedig többször is ígéretet tett a megújuló energiára való átállásra és a fosszilis energia támogatásának felfüggesztésére. Mik lehetnek a jövőbeli tendenciák?
Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
