19 új együttműködési megállapodást írt alá Oroszország és Irán kőolaj- és gázügyekben, valamint az ezekhez kapcsolódó infrastrukturális és pénzügyi kérdésekben – számolt be az OilPrice.com-nak egy az Iráni Olajminisztériumhoz közeli forrás. Ezek azok a területek, amelyeket a két ország az új, 20 évre szóló átfogó együttműködési megállapodásában kulcsfontosságúként határozott meg. A szerződés, melyet Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője hivatalosan január 18-án hagyott jóvá hasonló az Irán és Kína közötti 25 évre szóló átfogó együttműködési megállapodáshoz. 

Létrejön az új „gáz-OPEC” 

Külön hangsúlyt fektettek a felek a globális földgázszektoron belüli együttműködésre és annak ellenőrzésére. Oroszország a világelső, Irán pedig a második a földgáztartalékokat tekintve – előbbi körülbelül 37 ezer milliárd, utóbbi 32 ezer milliárd köbméter tartalékkal rendelkezik, így egyértelmű, hogy ezek kulcskérdések voltak. A kiterjesztett együttműkődést Moszkva még 2022 júliusában alapozta meg, amikor a két állam földgázipari zászlóshajója, a Gazprom és az Iráni Nemzeti Olajvállalat (NIOC) aláírt egy 40 milliárd dolláros egyetértési nyilatkozatot. A Kreml ezt jelentős lépésnek tekintette annak érdekében, hogy  

Oroszország és Irán megvalósíthassa régóta dédelgetett tervét, hogy az OPEC-hez (a világ fő kőolajtermelő és -szállító országait tömörítő szervezet: Organization of the Petroleum Exporting Countries) hasonló kartellt hozzanak létre a gázellátás területén.  

Az Öböl-államok Exportáló Fórumának (GECF) megalapításával a „gáz-OPEC” lehetővé tenné a globális földgáztartalékok nagy részének és a gázárak ellenőrzését a következő években. Oroszország, Irán és Katar együttesen a világ gáztartalékának 60 százalékával rendelkezik, és ez a három ország játszott döntő szerepet a GECF megalapításában, amelynek 11 tagja viszont a globális tartalékok 71, a piaci termelés 44, a gázvezetékek 53 és az LNG-export 57 százalékát biztosítja. A Moszkvában elfogadott hosszú távú cél „a GECF szerepének kiterjesztése a globális energiaágazatban azért, hogy a tagállamok gyakorolhassák szuverén jogaikat földgázforrásaik felett, maximalizálják bevételeiket népeik javára és előmozdítsák a globális energiaügyi együttműködést a fenntartható fejlődéshez és az energiabiztonsághoz való hozzájárulás céljával”. 

Természetesen a Gazprom az egyik legnagyobb befektető 

A 2022-es egyetértési nyilatkozat kiemeli, hogy az orosz–iráni gázszövetség célja a globális ellátási mátrix lehető legnagyobb mértékű kontrollja a két fő nyersanyag tekintetében – a földgáz esetében egyrészt csöveken keresztül, másrészt a hajókkal szállított cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában.  

Oroszország rájött, hogy a földgázfogyasztás világszinten növekedni fog, így az LNG-fogyasztás is, azonban ők egyedül nem képesek fedezni a globális szükségleteket. Ezért véget kell vetniük a közöttük – Irán és Oroszország – fennálló versengésnek   

– mondta Hamid Hosszeini, az iráni Kőolaj-, Gáz- és Petrolkémiai Termékek Exportuniójának igazgatója – Az orosz–ukrán háború győztese az Egyesült Államok, amely bekebelezi az európai piacot, vagyis ha Oroszország és Irán együtt képes csökkenteni az amerikai kőolaj, földgáz és az ezekből származó termékek térnyerését, az mindkét állam számára előnyös lesz”. 

A Gazprom bővülő terve már azt is tartalmazza, hogy teljes támogatást biztosítanak a NIOC számára a Kish- és az Észak-Pars-gázmezőkre kiterjedő 10 milliárd dolláros projektek fejlesztéséhez. Ez a két mező több mint 10 millió köbméter földgázt biztosíthatna naponta. A terv másik eleme, hogy a Gazprom támogatni fogja a katari tengeri határ mentén található Dél-Pars-gázmezőhöz kapcsolódó 15 milliárd dolláros projektet is a szomszédra gyakorolt nyomás növelése érdekében. Emellett különféle LNG-projektek és gázvezetékek kiépítésében is segítséget biztosítanak majd az iráni vállalat számára. Az említetteken felül pedig Oroszország mindent megtesz annak érdekében, hogy más közel-keleti földgázhatalmakat is bevonjon a „földgáz-OPEC-be”, annak fokozatos kiterjesztése érdekében. „Moszkva szeretné, hogy más országok ismét az orosz földgázellátástól függjenek, és segít, hogy Irán kiépíthesse saját LNG-kapacitásait, amelyek így kiegészítenék az északi-sarkköri régióra fókuszáló orosz tartalékokat. Az oroszok úgy látják, a gáz az optimális nyersanyag a fosszilis tüzelőanyagokról a megújulókra való átálláshoz, ezért  

a globális ellátás lehető legnagyobb részének ellenőrzése az energiaalapú hatalom kulcsa lesz a következő tíz-húsz évben,  

főleg miután az LNG az ukrajnai inváziót követően a világ vészhelyzeti gázellátásává vált” – mondta el az Iráni Olajminisztérium egyik forrása. 

Szépen cseperedhetnek az iráni földgázkapacitások 

Január végén az Iráni Olajminisztérium bejelentette, hogy 2026-ban egy közepes méretű erőműben, Asaluyeh közelében évi 1,5 millió tonnányi LNG-termelést indítanak be. Ez része annak a nagy tervnek, amelynek célja, hogy Teherán hatalmas gázkészleteit még hatékonyabban tudja értékesíteni – és ezzel növelni tudja geopolitikai hatalmát – azáltal, hogy az LNG egyik globális vezető exportőrévé válik. Igaz, az Asaluyeh LNG-projekt csak 1,5 millió tonna/éves termeléssel fog indulni, az erőművet egy sokkal nagyobb projekt helyszínén, a Tombak kikötő környékén fogják megépíteni, körülbelül 48 kilométerre Asaluyeh-tól, az Észak-Pars-gázmezőre összpontosítva. A déli Bushehr tartománytól 120 kilométerre délkeletre található Észak-Pars-mező mintegy 1,671 milliárd köbméter gázkészletet rejt magában, és az óvatos becslések szerint ebből körülbelül 1,331 milliárd köbméter kitermelhető. Megállapították, hogy a megfelelő fejlesztés után kevesebb mint 1 éven belül legalább napi 100 millió köbméteres kitermelés érhető el – a kitermelt gáz évi teljes mennyiségét legalább 20 millió tonna LNG-termelésre kell átalakítani. 

Az iráni LNG-projekt egyik korai befektetője a China National Offshore Oil Cooperation (CNOOC) volt, amely 2006 szeptemberében írt alá egyetértési nyilatkozatot az NIOC-vel, mielőtt a lassú haladás az üzlet felfüggesztésére késztette volna az iráni vállalatot. Ekkor a német óriás, a Linde-csoport vette át a projektet. Viszonylag rövid időn belül befejezték a 3,3 milliárd LNG-exportlétesítmény 60 százalékát, amely évi 10,5 millió tonna cseppfolyósított gáz termelését biztosította volna. Úgy számoltak, hogy még egy év és befejeződik a fejlesztés, de a szankciók ismételt bevezetése miatt a folyamat megint elakadt. Ekkor, 2018-ban kezdett el először komolyan foglalkozni Irán születőben lévő LNG-szektorával a Gazprom, és egy kettős közös iráni gázon alapuló stratégiát kívánt megvalósítani. Ennek első része a két vállalat közötti gázipari együttműködési ütemterv volt, a második szakasz pedig az iráni LNG-létesítmények építését részletezte az Iráni Olajipari Nyugdíjalappal partnerségben. 

Ez kezdetben lehetővé tette a Gazprom számára, hogy gyakorlatilag átvegye a Lindétől a meglévő, 60 százalékban elkészült LNG-komplexumot, majd azt, hogy a mini LNG-üzemek építésében is részt vegyen.  

Irán és Oroszország azzal érvelt, hogy a mini LNG-komplexumok –  amelyek termelési kapacitása évi 2 ezer és 500 ezer tonna közötti, szemben az évi 2,5 és 7,5 millió tonna közötti tipikus nagyüzemi kapacitással – kevésbé lennének sebezhetők az amerikai vagy izraeli támadásokkal szemben. A Gazprom cserébe az üzemekből származó gázbevételekből és az ezeket tápláló mezők egy részéből kapna fizetséget. Akkoriban úgy becsültek, hogy az észak-parsi LNG-fejlesztés mintegy 16 milliárd dollár beruházást igényel – ebből 5 milliárdot a feltárási és fúrási szakaszban, és 11 milliárdot a további (tehát a finomítási, eladási és szállítási) fázisokban –, hogy első körben legalább napi 100 millió köbméter LNG-kibocsátást lehessen vele elérni, és hogy az ehhez szükséges 46 fúrótornyot megépíthessék. Irán még mindig ezekkel a becsült számadattokkal dolgozik. 

(Forrás: OilPrice.com) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock