A Világbank friss jelentésében négy kelet-ázsiai országra koncentrál, amelyek egyszerre a világ legnagyobb szénkibocsátói és a zöldnövekedés legnagyobb ígéretei, mivel a dekarbonizáció ott olcsón és gyorsan elérhető lehet.
A háborúk egyeseket megbuktatnak, másokat megerősítenek, mindamellett, hogy több tanulság is kinyerhető a korábbi konfliktusokból. Az egykori vietnámi háborúból több, a jelenlegi orosz–ukrán konfliktusra is érvényes konzekvencia levonható, amire az egykori védelmi miniszter, Robert McNamara kiváló példa, akinek a vietnámi háború erkölcsi és szakmai bukást hozott.
Délkelet-Ázsia országai Kína és a Nyugat között egyensúlyoznak, kiélvezve azt, hogy Washington és Peking egyaránt stratégiai partnerként tekint a régióra. Vajon meddig kell még várni a közös fellépésükre?
Kambodzsa kínai tőkéből egy elképesztő megaprojektbe vágna. A Mekong folyótól csatornát építene a mélytengeri kikötőjéhez, amivel összekötné az ország középső részét és a fővárost a Dél-kínai-tengerrel. A Funan Techo csatorna lehetővé tenné majd Kambodzsának, hogy a nemzetközi kereskedelmében kikerülje Vietnámot, ezzel viszont még szorosabban kötődne Peking befolyási övezetébe.
Annak ellenére, hogy a nyugati médiában általában igyekeznek felnagyítani a kínai–vietnámi geopolitikai ellentétet, a két gazdaság összefonódása következtében valójában mindkét félnek érdeke a szoros gazdasági együttműködés. A délkelet-ázsiai térséget tekintve Vietnám is kölcsönösen előnyös együttműködésekre törekszik Kínával. A Két folyosó, egy övezet kezdeményezés megfelelő alapot jelenthet a két ország által megálmodott tervek szinergiájának.
Vietnam újabban tárgyalásokat folytat különböző chipgyártó vállalatokkal, mivel stratégiai célkitűzései között szerepel, hogy minél több félvezetőipari beruházást vonzzon az országba. Vietnam már eddig is erős volt a chipgyártás, összeszerelés, csomagolás, tesztelés ágazatában. Amerikai tisztviselők mindeközben a magas költségekre figyelmeztetnek.
Riasztó hiány mutatkozik a rizs- és a búzakészletekben egyaránt. Az elmúlt három évben a világ élelmiszer-gazdaságát megterhelték a koronavírus-járvány okozta ellátási zavarok, a kedvezőtlen időjárás, az ukrán és orosz gabona körüli szállítási problémák, valamint az aszályt okozó El Nino gyors megjelenése.
