Trump elnök kereskedelempolitikai káoszában szinte lehetetlen eligazodni. Az Európai Unió egyre bizonytalanabb a transzatlanti szövetség jövőjében, aminek az eredménye várhatóan egy keleti nyitás lesz. Washington azonban bevallottan egy Kína-ellenes tömböt próbál összekovácsolni. Elfajulhatnak-e a dolgok odáig, hogy a geopolitikai viharban Európának választania kell Kína és az Egyesült Államok között?
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Valóban többpólusúvá válik a világ, vagy ez csupán ködös kifejezése annak a világrend-átalakulásnak, amelynek több szegmensét a nagyhatalmak nem a megfelelő módon és nem a megfelelő eszközökkel értelmezik? Miként viszonyulhat pozitívan az USA egy olyan folyamathoz, amelyet érezhetően nem tud irányítani?
Szemünk láttára születik meg a technopoláris világrend.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az USA szankciókra épülő izompolitikája hatástalan a Közel-Keleten. Az államok szövetsége Kína erőteljes támogatásával kiegészülve komoly fegyvertény.
Peking sok borsot tör az USA orra alá gazdasági téren (is), de van egy szegmens, amelyben Amerika mintha végképp összezavarodott volna, a lemaradása pedig máris szakadéknyi vetélytársához képest: a kereskedelem.
