Trump egyetlen mondata pillanatok alatt újra káoszossá tette a nemzetközi diskurzust. Noha semmiféle valós politikai tartalom nem állt mögötte, mégis pontosan rámutatott arra, amit a világ nem akar tudomásul venni: a globális struktúra már bipoláris. Ennek ellenére a G2 eszméje mégsem valósulhat meg.
Trump elnök kereskedelempolitikai káoszában szinte lehetetlen eligazodni. Az Európai Unió egyre bizonytalanabb a transzatlanti szövetség jövőjében, aminek az eredménye várhatóan egy keleti nyitás lesz. Washington azonban bevallottan egy Kína-ellenes tömböt próbál összekovácsolni. Elfajulhatnak-e a dolgok odáig, hogy a geopolitikai viharban Európának választania kell Kína és az Egyesült Államok között?
Az Egyesült Államok egyedül már nem képes fenntartani a globális rendet, Kína napja azonban még nem ragyogott fel. A hitelességi interregnum időszakában elszabadul a politikai és a gazdasági káosz. Kivételesen taktikusak azok az országok, amelyek kimaradnak belőle.
Valóban többpólusúvá válik a világ, vagy ez csupán ködös kifejezése annak a világrend-átalakulásnak, amelynek több szegmensét a nagyhatalmak nem a megfelelő módon és nem a megfelelő eszközökkel értelmezik? Miként viszonyulhat pozitívan az USA egy olyan folyamathoz, amelyet érezhetően nem tud irányítani?
Szemünk láttára születik meg a technopoláris világrend.
Peking sok borsot tör az USA orra alá gazdasági téren (is), de van egy szegmens, amelyben Amerika mintha végképp összezavarodott volna, a lemaradása pedig máris szakadéknyi vetélytársához képest: a kereskedelem.
Európa csapdahelyzetbe került az orosz-ukrán háború miatt, miután túl gyenge ahhoz, hogy önállóan cselekedjen akár a szankciós politika, akár a védelem területén. Ezért azt csinálja, amit az USA diktál neki – mondta John J. Mearsheimer világhírű politológus budapesti látogatása során.
