Sok éven át tartó tárgyalásokat követően az Egyesült Királyság visszaadja utolsó afrikai kolóniáját Mauritius állama számára. A kérdéses terület a Chagos-szigetek, amelyek egyike egy fontos brit–amerikai katonai támaszpont otthonául szolgál.
Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) legfrissebb jelentése szerint a rövid távú kilátásokat csak óvatosan nevezhetjük optimistának, mivel a tartósan magas kamatlábak, a folyamatosan fennálló geopolitikai feszültségek és a növekvő éghajlati kockázatok miatt a világgazdaság továbbra is sebezhető maradt.
Vajon melyik lehet a legbiztosabb kereskedelmi útvonal Moszkva számára, amióta Ázsia felé fordult, a Szuezi-csatornán való kereskedelem pedig egyre több kockázatot rejt? A klímaváltozás és az azeri tervek biztosan segítenek, de lássuk, hogyan!
A globalizált világban megszoktuk, hogy ha egy terméket valahol olcsóbb előállítani, akkor azt ott gyártják. Most azonban a kiterjesztett vámoktól kezdve a kritikus fontosságú szállítási útvonalak megtámadásának kockázatáig számos veszély leselkedik a vállalkozásokra, amelyek kénytelenek a beszerzés és a gyártás összetett rendszerét példátlan bizonytalanság közepette kezelni. Mégis mihez fog mindez vezetni?
Először fordul elő, hogy a világ egyszerre két jelentős tengeri kereskedelmi útvonalat érintő zavarral néz szembe. A Vörös-tengeren a húszi támadások lehetetlenítik el, míg a Panama-csatornán a soha nem látott aszály nehezíti a tengeri kereskedelmi forgalmat. Nem csoda, hogy a Sanghaj–Európa-útvonalon a tarifák 256 százalékkal emelkedtek.
India korábban 13-szorosára növelte az orosz nyersolajvásárlásait, amit feldolgozva exportált nyugatra, lényegében megkerülve ezzel az oroszok elleni szankciókat. A húszik támadásai, az ázsiai finomítók nem tervezett karbantartási munkálatai, a magas fuvarköltségek arra ösztönzik Újdelhit, hogy az exportját átirányítsa Ázsiába. Így februárban az európai dízelüzemanyag-behozatal 90 százalékkal esett vissza januárhoz képest. A mezőgazdasági főszezon közeledtével Európában a gazdák újra bajba kerülhetnek.
Az elmúlt hetek eseményei nyomán egyre nagyobb teret nyernek azok a félelmek, miszerint a végéhez közeleg a globalizáció alapját képező, viszonylag akadálymentesnek mondható tengeri szállítmányozás több évtizedes korszaka, ami strukturális drágulást jelentene a világkereskedelemben. A megkerülhetetlen tengeri kereskedelmi útvonalak számos fojtóponton haladnak át, ahol már egy kisebb zavar is megbéníthatja a forgalmat.
A globális árukereskedelem 90 százaléka vízi útvonalon keresztül bonyolódik le. Nyolc fojtópont van, amely kritikus jelentőségű a tranzitútvonalak és a világgazdaság szempontjából: a Gibraltári-, a Hormuzi-, a Malaka-, a Báb el-Mandeb-szoros, a Panama- és a Szuezi-csatorna, a Török-szorosok (Boszporusz, Dardanellák) és a Doveri-szoros. Az utóbbi időszakban a geopolitikai tényezők és az extrém időjárási körülmények miatt sérülékenyebbé váltak ezek a lehetőségek. Az idén, amikor egy multipoláris világrend felé haladunk, a földrajz két megnyilvánulása, a geopolitika és az éghajlatváltozás felértékelődik a nemzetközi szereplők szemében, és soha nem látott fontosságot kap.
