A globális dilemma: beszerzés a kereskedelmi zavarok közepette 

Mark Boone, az amerikai Raleigh-ban székelő Markus Group tulajdonosa ijesztő döntés előtt áll – hívja fel a figyelmet a Wall Street Journal. Miközben azon gondolkodik, hogy hol építtesse meg Stoaway Liftjét – egy tipikusan az amerikai háztartások számára tervezett gépesített padlásliftet –, egy olyan kérdéssel küzd, amelyre tíz évvel ezelőtt egyszerű választ kapott volna: Kína. A kelet-ázsiai óriás átfogó gyártási ökoszisztémával büszkélkedhet, amely acélt, számítógépes gépeket, félvezetőket és rádiórendszereket kínál – mindent, amire Boone-nak szüksége van innovatív terméke előállításához. 

Az USA és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok romlása azonban jelentős veszélyeket rejt magában. Az emelkedő vámok és a Tajvan körüli konfliktus lehetősége kockázatossá teszi az ázsiai nagyhatalmat. Következésképpen Boone alternatívákat keres Lengyelországban és Romániában, ahol a munkaerő- és anyagköltségek magasabbak, de a geopolitikai kockázatok potenciálisan alacsonyabbak. Mint megjegyzi:  

A döntés, amit meghozunk, legalább annyira geopolitikai, mint gazdasági jellegű lesz.” 

Boone rejtélye egy szélesebb körű aggodalmat tükröz, amely világszerte több ezer vállalatot érint. A növekvő geopolitikai akadályok megnehezítik az ellátási láncokat, kezdve az egyre bővülő nyugati vámoktól és a nyersanyagokra vonatkozó importkorlátozásoktól a Szuezi-csatornán keresztüli hajózást megzavaró húszi támadásokig. 

A prioritások újradefiniálása az átalakuló világban 

Brian Bourke, a szintén amerikai Seko Logistics kereskedelmi igazgatója megjegyzi, hogy az ellátási láncok vezetői ma már inkább a geopolitikai kockázatokra összpontosítanak, mint bármely más problémára. Oscar de Bok, a DHL Supply Chain vezérigazgatója is megerősíti ezt az érzést, megjegyezve, hogy az egykor a megbízható, alacsony költségű beszerzésre összpontosító vállalkozások most a geopolitikai sokkokkal szembeni ellenálló képességet helyezik előtérbe.  

Ez az új hangsúly arra késztet sok céget, hogy alternatív ellátási láncokat keressenek különböző régiókban, hogy csökkentsék az egyetlen országtól való függőséget. 

Ez a váltás a Covid–19-világjárvány idején katalizálódott, amikor a kínai gyárak leállása, az egekbe szökő szállítási költségek és a bénító szállítási késedelmek széles körű hiányt eredményeztek. Grant Anderson, a Jabil ellátásilánc-menedzsmentért felelős alelnöke megjegyzi, hogy a pandémia „sok vállalatot megrémített, hogy mennyire függnek Kínától”. 

A közelmúltbeli geopolitikai megrázkódtatások csak fokozták a beszerzési stratégiák újragondolásának sürgősségét. A cégeknek például most hosszabb átfutási időkkel és magasabb szállítási költségekkel kell szembesülniük a Szuezi-csatornát gyakorlatilag lezáró húszi-támadások miatt. A hajózási társaságok az afrikai Jóreménység foka körülre irányították át a járatokat, és a teherszállítók a magasabb költségek ellenére a légi árufuvarozást részesítik előnyben a késések mérséklése érdekében. Vincent Clerc, az A.P. Moller-Maersk vezérigazgatója megjegyezte: „Most már jól állunk ahhoz, hogy hosszabb ideig elviseljük ezt a fennakadást.” 

Könnyű belegabalyodni a kereskedelmi konfliktusok és megfelelési kockázatok hálójába 

A vállalatok az eszkalálódó kereskedelmi háborúkba is belekeverednek, mivel az EU és az USA a kínai importtal szemben újabb és újabb akadályokat vezet be, válaszul az állami támogatással megvádolt dömpinghadjáratra, mint amilyet például az elektromos járművek, a napelemek, az építőipari berendezések és az acél esetében emlegetnek. Kína, Oroszország és Irán eközben saját vámokkal és korlátozásokkal válaszol. 

Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági aggályokat is megfogalmazott az ázsiai nagyhatalomtól való függősége miatt az olyan technológiák tekintetében, mint például a félvezetők, amelyek kulcsfontosságúak a számítógépek, elektromos járművek, robotok és más high-tech termékek számára. Washington betiltotta egyes chipek Kínába irányuló exportját, és azok, valamint a zöldtechnológiák hazai gyártását olyan támogatásokkal és ösztönzőkkel próbálja fellendíteni, amelyek a távol-keleti országból és más, „barátságtalannak” tartott országokból származó nyersanyagok felhasználását korlátozzák.  

Az Apple, amely a globális elektronikai ellátási láncát az olcsó kínai termelésre építette, most az iPhone-ok egy részét Indiában kívánja gyártani, és számos nagy beszállítót is hoz magával, hogy védelmet nyújtson a Kínából kiinduló kereskedelem esetleges zavarai ellen. 

Ugyanakkor az ázsiai nagyhatalom sem nézi ezt tétlenül, és saját vámtarifákat, importkorlátozásokat vezet be, ahogy a kereskedelmi viták egyre fokozódnak.  

Evan Smith, az Altana AI ellátásilánc-technológiával foglalkozó vállalat vezérigazgatója szerint az új szabályok, előírások és vámok megnehezítik a kereskedelmi megfelelési erőfeszítéseket, különösen a nagyobb vállalatok számára, amelyek olyan ellátási lánc tetején ülnek, amely akár több százezer beszállítót is magában foglalhat. 

A Volkswagent az év elején meglepte, amikor az Audi, a Porsche, a Bentley és a Lamborghini több ezer járművét feltartóztatták az amerikai tengeri kikötőkben. Méghozzá azért, mert az autók egy mágneses alkatrészt tartalmaztak, amelyet egy olyan beszállítótól szereztek be, amely feketelistára került, mert a székhelye a kínai Hszincsiang régióban található, ahol a gyanú szerint ujgur kényszermunkásokat alkalmaznak. 

„Nagyon igyekszünk, de ez is mutatja, hogy milyen nagy kihívás mindent tudni, ami az összetett ellátási láncokban történik” – mondta a VW szóvivője.  

Áprilisban Biden elnök javaslatot tett a kínai acélra és alumíniumra kivetett vámok megháromszorozására, a törvényhozók pedig a távol-keleti biotechnológiai cégekkel, például a WuXi AppTeckel folytatott gyógyszeripari ügyletek korlátozására törekszenek.  

Egyes vállalati vezetők úgy vélik, hogy Donald Trump elnöksége tovább fokozhatja a kereskedelmi feszültségeket, mivel két számjegyű vámokat ígért minden importra, és több mint 60 százalékosat a Kínából származóra. 

Az ún. „rozsdaövezet” Detroitban, amely a Kínába áttelepített gyártás következtében állította le termelését, amerikai munkahelyek százezreit megszüntetve (forrás: Shutterstock)  

A protekcionizmus gazdasági hatása 

E feszültségek közepette az új protekcionizmus gazdasági költségei kezdenek felhalmozódni. A Federal Reserve Bank of New York nemrégiben megjelent tanulmánya rávilágított az amerikai exportellenőrzésnek a Kínába irányuló csúcstechnológiai termékek kivitelére gyakorolt káros hatására.

Ezek az intézkedések 130 milliárd dolláros piaci kapitalizációba kerültek az amerikai beszállítóknak, és a bevétel visszaeséséhez, a hitelezés csökkenéséhez, munkahelyek megszűnéséhez vezettek.  

A kínai piacot elvesztett beszállítók nehezen találtak új ügyfeleket, és az ellenőrzések nem vezettek jelentős mértékű áttelepüléshez. 

A veszélyekre a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felhívta a figyelmet, és legújabb jelentésében jelezte, hogy az iparpolitika piaci torzulásokat és „jóléti veszteségeket” okozhat. Bár az olyan nagy gazdaságok, mint az Egyesült Államok profitálhatnak az ilyen intézkedésekből, a kisebbeknek a legtöbbször keményebben kell küzdeniük.  

Az IMF közgazdászai szerint még a nagyobb gazdaságok esetében is előfordul, hogy a „végrehajtási kihívások csökkenthetik az iparpolitika gazdasági és társadalmi előnyeit”. Hangsúlyozzák továbbá, hogy „a modellszimulációk azt mutatják, hogy a politikai foglyul ejtés mértékének növekedésével az iparpolitika jóléti veszteségeket eredményezhet még egy nagy, zöldcélokat kitűző gazdaságban is”. 

Shawn Donnan, a Bloomberg elismert gazdasági elemzője szerint immár közel nyolc éve mondhatjuk azt, hogy a közgazdászok tanácsait felülírják a nemzetbiztonságiak.  

Egy washingtoni nemzetközi gazdaságpolitikai vita megnyeréséhez csak azt kell kiabálni, hogy „geopolitika!” vagy „nemzetbiztonság!”. 

A közgazdászok azonban csendben, és a maguk adatvezérelt empirikus módján feltesznek néhány releváns kérdést. 

Az egymásrautaltság navigálása a bizonytalan jövőben 

Hiába a nemzetbiztonság mindenható varázsigéje, a „nem baráti országokról” való leválás és az ellátási láncok diverzifikálása ellenére a multinacionális vállalatok nem tudják könnyen függetleníteni magukat a geopolitikai kockázatoktól. Simon Geale, a Proxima beszerzési ügyvezető alelnöke rámutat a világ nagy gazdaságai közötti eredendő függőségre. Oroszország továbbra is a vezető fémbeszállító, Kína pedig az amerikai félvezetők számára létfontosságú ritkaföldfémásványok 75 százalékát biztosítja. 

Hatalmas kölcsönös függőségek vannak ezen országok között, amelyek lényegében szinte háborúban állnak egymással”  

– magyarázza Geale. 

A geopolitikai helyzet továbbra is tele van kihívásokkal. A vállalkozásoknak folyamatosan újra kell értékelniük az ellátási láncaikat, hogy védekezzenek a lehetséges zavarok ellen, miközben egyensúlyt szükséges teremteniük a gazdasági költségek és a jogszabályi megfelelés között. A globális gazdasági hatalmakat ez nem igazán hatja meg, ők a stratégiai előnyökért versengenek, a vállalatoknak pedig a gyorsan változó terepen való navigálás egyre nehezedő feladatával kell megbirkózniuk. 

(Források: The Wall Street Journal; The Wall Street Journal; Bloomberg)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock