Donald Trump pár órával a saját ultimátuma lejárta előtt egyezett bele egy kéthetes tűzszünetbe Iránnal, cserébe a Hormuzi-szoros megnyitásáért. A megállapodás azonban csupán időnyerésre jó: az újrakezdett politikai játszma kimenetele továbbra is bizonytalan.
A közel-keleti konfliktus egyik paradoxona, hogy a háború talán legnagyobb nyertese nem is a térségben található. Az olajárak emelkedése, az amerikai fegyverkészletek gyors fogyása és a diplomáciai figyelem átrendeződése olyan helyzetet teremtett, amely Moszkva számára kedvezőbb, mint bármilyen csatatéri áttörés.
Az ideológiára épülő uniós energiapolitika újra bebizonyította, hogy köszönőviszonyban sincs a realitásokkal. A közel-keleti háború berobbantotta az olajárakat, Washington pragmatikusan lazít az orosz olaj elleni szankciókon, Brüsszel viszont ragaszkodik a szankciós ortodoxiához. Míg a globális piac egyszerűen megkerüli az európai rendszert, az EU-s energiabiztonsági politika újabb önmerényletet követ el.
A globális energiarendszerben sok minden változik, de az olajkitermelés földrajza stabil. A 2025-ös termelési adatok szerint a világ napi több mint 106 millió hordó olajának közel hatvan százaléka mindössze két régióból érkezett: Észak-Amerikából és a Közel-Keletről. Ezért van most baj.
Peking nem most kezdett el gondolkodni azon a forgatókönyvön, ami bekövetkezett a Hormuzi-szorosban, így az elmúlt években csendben kiépített többszörös energiavédelme hónapokig távol tarthatja a sokkot. Ha a helyzet azalatt normalizálódik, meg is úszta az egészet.
A Közel-Keleten egy régi-új szabály érvényesül: a valós geopolitikai hatalmat a bombázók, a rakéták és a repülőgép-hordozók adják. Az Egyesült Államok és Izrael iráni hadművelete brutálisan emlékezteti Kínát arra, hogy a világrendformálás költségeinek alapvető valutája továbbra is a nyers erő.
A közel-keleti háború közepette a Hormuzi-szoros lezárása a legsúlyosabb gazdasági kockázat. Az itt áthaladó energiahordozók 89,2 százaléka ázsiai országokba kerül, miközben a globális olajáramlás több mint 20 százaléka függ ettől az egyetlen vízi útvonaltól. A geopolitikai kockázat azonnal energiaellátási kockázattá válik.
Az iráni konfliktus miatt a Hormuzi-szoros biztonsága ismét a globális figyelem középpontjába került. A világ olajszállítmányainak közel ötöde ezen az útvonalon halad át, és a lezárása katasztrofális hatásokkal járhat. Magyarország az ukránok olajszabotázsa miatt különösen érzékenyen reagálna egy ilyen jellegű, a piacot tönkreverő geopolitikai fordulatra.
Az amerikai palaolaj-kitermelés minden jel szerint elérte a csúcspontját, a Permian-medencében a fúrt kilométerenkénti olajkitermelés pedig csökkenésnek indult, miközben a mélytengeri olajberuházások gyorsan emelkednek.
Kína egyre inkább a Közel-Kelet olaját választja az afrikai helyett, ennek következtében az afrikai országok nehéz helyzetbe kerülnek. 2010-ben például Angola még Kína második legnagyobb olajexportőre volt, tavaly azonban már a 8. helyre csúszott vissza.
A projektet a nagy pénzügyi intézetek és központi bankok is figyelemmel kísérik, ha pedig bejön az elképzelés, az tovább gyengíti a dollár globális tartalékvaluta-státuszát.
Az OPEC már az izraeli háború kitörése után szólt, hogy nem fog kizökkenni a nyugalmából. Úgy is lett: az olajpiac majdnem olyan csendes, mintha békeidő lenne, pedig drónok és rakéták százai zúgtak el felette.
India korábban 13-szorosára növelte az orosz nyersolajvásárlásait, amit feldolgozva exportált nyugatra, lényegében megkerülve ezzel az oroszok elleni szankciókat. A húszik támadásai, az ázsiai finomítók nem tervezett karbantartási munkálatai, a magas fuvarköltségek arra ösztönzik Újdelhit, hogy az exportját átirányítsa Ázsiába. Így februárban az európai dízelüzemanyag-behozatal 90 százalékkal esett vissza januárhoz képest. A mezőgazdasági főszezon közeledtével Európában a gazdák újra bajba kerülhetnek.
Soha nem látott összegű bevételekre tett szert 2023-ban az orosz kormány. Az egyik felhajtóerő az Indiával folytatott olajbiznisz volt, amelynek nagy része a szankciókat illegálisan megkerülve, az úgynevezett árnyékflotta közreműködésével zajlik. A dolog pikantériája, hogy az így Indiába került, majd ott finomított kőolajtermékek egyik legnagyobb felvásárlója éppen az az Egyesült Államok és szövetségesei, akik az orosz kőolajra a szankciókat kivetették.
Az olajárak a duplájára emelkedhetnek, 1000 milliárd dollár tűnhet el a globális gazdaságból. Lássuk a legpesszimistább verziót.
