Az olajárak a duplájára emelkedhetnek, 1000 milliárd dollár tűnhet el a globális gazdaságból. Lássuk a legpesszimistább verziót.

A politikai vezetők és a gazdasági elemzők egyelőre még mindig a „lehető legjobb forgatókönyvvel”, az izraeli háború regionális szinten tartásával számolnak, vagyis nem feltételezik, hogy a véres konfliktusnak túlzott hatása lesz a globális piacokra. Erről beszélt Janet Yellen az IMF és a Világbank közös konferenciáján a napokban, de még az egyébként alapból pesszimista sztárelemzők is ezt valószínűsítik – mindig hozzátéve, hogy a viszonylagos nyugalom csak addig áll fenn, ameddig a háború nem eszkalálódik a Közel–Keleten.

Érezhetően mindenki óvakodik attól, hogy a jelenlegi helyzetet az 50 évvel ezelőtti háborúhoz hasonlítsa hatásaiban, amikor a közel-keleti olajembargó és az energia árának több mint 100 százalékos növelése globális válságot eredményezett, benne országok komplett eladósodásával.

A jelenlegi helyzettől függetlenül természetesen lázas számítások folynak a különböző eszkalációs lehetőségekről és azok hatásairól a világgazdaságra. A Közel-Kelet a világ egyik legnagyobb olajoshordója, ha kilyukad, annak nagyon is messzemenő globális hatásai lesznek.

A Bloomberg számításai alapján az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy az elkövetkezendő időszak eseményei milyen irányba befolyásolhatják a globális gazdaságot. A három verzióból az első a jelenlegi valós helyzet, a harmadik pedig a legdurvább, amely a pandémiás időszak és az ukrajnai háború egyenes folytatásaként csapná még jobban fölhöz az utóbbi években egyébként sem brillírozó világgazdaságot.

A helyben járó konfliktus

Ez az a forgatókönyv, amelynek a megvalósulása jelen pillanatban játszódik. Hasonlatos a 2014-es háborúhoz, amikor a harcok nem terjedtek túl Gázán, így az olajárak némi ingadozás után magukhoz tértek, és nem gyakoroltak túlzottan nagy hatást a világgazdaságra.

A jelenlegi helyzet – a halálos áldozatok számának lényegesen nagyobb aránya ellenére – egyelőre az akkori történetet idézi,

nem elfelejtve, hogy az USA engedékeny magatartása az iráni olajszankciókkal kapcsolatban valószínűleg szigorba fog átcsapni.

Az elmúlt években az USA–Irán viszony valamelyest enyhült. Ennek leglátványosabb jele az Egyesült Államok diszkrét félrenézése volt, amikor az iráni olajkereskedelemre bevezetett szankciókról volt szó: Teherán az idén már 700 ezer hordóval tudta növelni a kitermelését. Amennyiben Washington újra a kemény kéz politikáját vezeti be, az iráni olajeladás kiesése számítások szerint 3 dollárral emelheti meg a globális piaci árakat. Ez még nem akkora változás, hogy a piacok komolyabban megéreznék, nem beszélve arról, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a térségből könnyedén tudják pótolni a hiányzó mennyiséget saját kapacitásuk növelésével.

Proxyháború közel-keleti módra

Az eszkalációs lehetőségeket tekintve a következő szint egy közel-keleti proxyháború berobbanása. Ehhez szükség lenne a libanoni, de Irán által pénzzel és fegyverrel bőven ellátott Hezbollah gyakorlati beavatkozására is, a konfliktus azonban már nem állna meg itt, hanem átterjedne Szíriára, vagyis amíg Izrael oldalán az USA avatkozna be a konfliktusba, a másik oldalon Irán állna konkrét harci cselekményektől mentesen egy klasszikustól némileg eltérő, de mégiscsak proxyháborúban.

Ez az az irány, amely növelné a valószínűségét egy közvetlen Izrael–Irán konfliktusnak, a rizikó pedig máris nagy hatással van az olajárakra. 2006-ban, Izrael Hezbollah ellen indított 34 napos háborúja alatt a nyersolaj hordónkénti ára 5 dollárral ugrott. Egy hasonló eszkaláció esetén 10 százalékos áremelkedéssel lehet számolni, ami hordónként nagyjából 95 dolláros árat jelentene.

Október 15-én az olaj ára átlépte a 90 dollárt hordónként, vagyis a forgatókönyv megvalósulása egyre reálisabbnak tűnik.

Ha ehhez hozzávesszük a régióban növekvő feszültséget, amely egyes országokban (Egyiptom, Tunézia, Libanon) belső, arab tavasz jellegű megmozdulásokban is kirobbanhat, az olajsokk mellé egy olyan pénzügyi piaci bizonytalansági faktor járulhat, amely már mintegy 300 milliárd dolláros kiesést okozhat a jövő évi globális GDP-nek. Ez mindössze 2,4 százalékos gazdasági növekedést jelentene, vagyis a 2009-es gazdasági válság és a 2020-as pandémia utáni leggyengébb eredményt hozná az elmúlt három évtizedben.

Az olajárak ebben a verzióban szereplő ugrása már a globális inflációra is hatással lenne: nagyjából 0,2 százalékkal növelnék azt, ami nem tragikus, de továbbra is 6 százalék környékén tartanák, márpedig a nagy központi bankok ragaszkodnak a 2 százalékos közelítéshez, vagyis továbbra is szigorú szinten tartanák vagy emelnék a kamatot.

A legrosszabb lehetőség: az Irán–Izrael háború

Jelenleg az elemzők ennek a verziónak látják a legkisebb valószínűségét, ha azonban mégis bekövetkezik, az borítékolhatóan leállítja a globális gazdasági növekedést, és hosszú időre recesszióba taszíthatja a világot.

A háború egy hete alatt az Egyesült Államok végig igyekezett rendkívül óvatosan fogalmazni Irán szerepéről a konfliktusban. Washington egyelőre tartja magát ahhoz, hogy a Hamász-támadás előkészítésében Irán közvetlenül nem vett részt. Az izraeli kormány szerint azonban voltak arra utaló jelek, hogy Teherán tudott a készülődő terrorról.

Amennyiben kirobbanna egy közvetlen izraeli–iráni háború, az nagyon súlyos helyzetet teremtene az olajpiacon. A világ kőolajkészletének mintegy egyötöde származik az Öböl-térségből,

egy ilyen méretű eszkaláció hordónként 150 dollárra is ugrathatná az árakat.

Irán ebben a verzióban minden valószínűség szerint blokkolná a kereskedelmi útvonal Achillesz-sarkát, a Hormuzi-szorost, akkor pedig a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségekből származó olaj hiába tudná pótolni az iráni kitermelési mennyiséget, nem tudnák eljuttatni azt a rendeltetési helyére.

Egy ilyen verzió megvalósulása esetén a globális gazdasági növekedés 2024-ben már 1,7 százalékra csökkenne, az infláció pedig nagyjából 6,7 százalékosra ugrana. A világgazdaság durván 1000 milliárd dolláros kieséssel számolhatna.

Fekete optimizmus

Bár a piac az aktuális események alapján árazza magát, a jelenlegi helyzet nem ad okot optimizmusra a közeljövőre nézve. Az elemzők kitartanak amellett, hogy a várhatóan súlyosbodó harcok és az áldozatok nagy száma ellenére a konfliktus megmarad a jelenlegi regionális szinten, így csak korlátozott gazdasági és piaci hatásai lesznek.

Ám ha tanulhattunk valamit az elmúlt esztendők konfliktusaiból, az éppen az, hogy a geopolitikai indíttatású háborúk pillanatok alatt fel tudják forgatni a globális piacokat.

Ha az ukrajnai háború által berobbantott energiaválság most egy közel-keleti olajkrízissel egészül ki, az hatalmas csapást jelent majd az egymással egyébként is versenyfutásban álló országok energiabiztonsági törekvéseire. Különös tekintettel Európára, amely az orosz energiahordozók importjának kiiktatásával jobban rá van szorulva az Öböl olajára, mint eddig bármikor.

***

Kapcsolódó:

Nyitókép: MTI/EPA/Mohamed Szaber
Belső fotó: Gáza kikötője, 2023. október 12.
MTI/EPA/Mohamed Szaber