A hongkongi székhelyű CK Hutchison Holdings, nagy meglepetést keltve, márciusban bejelentette, hogy értékesíti az összes tengerentúli kikötőjét vagy az azokban lévő részesedését – köztük kettőt a Panama-csatornánál – a BlackRock vezette konzorciumnak egy 23 milliárd dolláros üzlet keretében.
Panama vízgazdálkodási projektet indít a Panama-csatorna fenntartható működésének biztosítására, válaszul az El Niño tapasztalataira. A terv részeként új mesterséges tó épül az Indio folyónál, amely az ország lakosságának felét elláthatná vízzel. Eközben Panama egyre inkább Washington felé közeledik.
Az utóbbi hetekben a figyelem középpontjába került a Panama-csatorna, miután Donald Trump nyomására a kis latin-amerikai ország kilépett a kínai Egy övezet, egy út programból. A világ egyik legfontosabb vízi útvonala ismét a geopolitikai harcok színterévé vált, és ez a meccs még koránt sincs lejátszva.
Az amerikai elnök szimultán játszik a világ legnagyobb geopolitikai sakkversenyén. Célja azonban nem a gyors matt, hanem az, hogy az ellenfél rájöjjön: Trump valóban vele játszik, de nem ellene. Ha ez nyilvánvalóvá válik, a remi esélye is megnő.
Kanada és Mexikó átvenné az USA helyét a legnagyobb LNG-exportőrök versenyében. Január óta Washington nem ad ki új exportengedélyeket, ezért északi és déli szomszédja gőzerővel bővíti LNG-szállítási kapacitásait, hogy minél gyorsabban és olcsóbban férhessen hozzá a rendkívül éhes ázsiai piacokhoz. De nem ők az egyedüliek.
Először fordul elő, hogy a világ egyszerre két jelentős tengeri kereskedelmi útvonalat érintő zavarral néz szembe. A Vörös-tengeren a húszi támadások lehetetlenítik el, míg a Panama-csatornán a soha nem látott aszály nehezíti a tengeri kereskedelmi forgalmat. Nem csoda, hogy a Sanghaj–Európa-útvonalon a tarifák 256 százalékkal emelkedtek.
A globális felmelegedés és az általa okozott aszály arra kényszerítette a panamaiakat, hogy drasztikusan csökkentsék a forgalmat az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti átjárón. A csatorna óriási zsilipekkel működik, az ezeket tápláló édesvízből azonban drámaian nagy a hiány.
A globális árukereskedelem 90 százaléka vízi útvonalon keresztül bonyolódik le. Nyolc fojtópont van, amely kritikus jelentőségű a tranzitútvonalak és a világgazdaság szempontjából: a Gibraltári-, a Hormuzi-, a Malaka-, a Báb el-Mandeb-szoros, a Panama- és a Szuezi-csatorna, a Török-szorosok (Boszporusz, Dardanellák) és a Doveri-szoros. Az utóbbi időszakban a geopolitikai tényezők és az extrém időjárási körülmények miatt sérülékenyebbé váltak ezek a lehetőségek. Az idén, amikor egy multipoláris világrend felé haladunk, a földrajz két megnyilvánulása, a geopolitika és az éghajlatváltozás felértékelődik a nemzetközi szereplők szemében, és soha nem látott fontosságot kap.
November 15-én 124 teherhajó torlódott fel a Panama-csatornánál, ugyanis a zsiliprendszer üzemeltetőinek takarékoskodniuk kell az édesvízzel. A világkereskedelem egyik legfontosabb útvonalán a forgalom lényegében leállt. A hajók aukción vesznek részt, ahol fizethetnek az előrekerülésért . Volt nap, amikor 4 millió dollárt szedtek be úgynevezett „sorkikerülő díjként”.
