Németország beleegyezett a nukleáris energia megújulóként való elfogadásába. Ez kinyitja a kapukat a rózsaszínhidrogén előtt, amelyhez Európa nagy reményeket fűz mint a zöldátállás egyik alapja. Nem biztos azonban, hogy a gyakorlatban is olyan szépen működik majd a hidrogénátállás, mint ahogyan azt egyesek gondolják.
A túlzottan pedáns előírások és a helyi igények félreértése miatt Európa lemarad a kritikus nyersanyagokért folytatott küzdelemben. Ez különösen igaz az afrikai országok esetében, amelyeket a globális versenytársak, Kína és az Öböl menti államok jobban megértenek.
A napokban a britek és a norvégok az Északi-tenger offshore szélenergia-, zöldhidrogén- és szén-dioxid-tárolási (CCS) beruházásait ösztönző kormányzati megállapodást kötöttek. A régió akár öt éven belül 120 GW tengeri szélenergia-kapacitást biztosíthat, ami 120 millió otthon energiaigényét fedezné.
Az EU évente 7 millió tonna hidrogént termel, amelynek csupán a 0,3 százaléka „zöld”, miközben 2030-ra 10 millió tonnára növelnék ezt a mennyiséget, és nagyszabású infrastruktúra-fejlesztéseket terveznek. Ám a zöldhidrogén előállítása rendkívül energiaigényes: kérdés, hogy megéri-e.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök vasárnap nem csupán üzleti szerződéseket írt alá, hanem egy geopolitikai és gazdasági korszak kapuját is kitárta: a megállapodások értéke meghaladja a 10 milliárd dollárt, de a stratégiai partnerség nem csupán Olaszországot, hanem egész Európát is jótékonyan érintheti.
Az Európai Unió továbbra is azért küzd, hogy az energiatermelésben, különösen a megújulók terén függetlenebbé váljon, és visszaszorítsa Kína dominanciáját. Az EU október elején szavaz arról, hogy milyen importvámokat vet ki a kínai elektromos járművekre, ezzel védve saját autóiparát. Szeptember végén azonban egy megújulóenergetikai terület, a zöldhidrogén-piac került az EU döntéshozóinak fókuszába. Brüsszel most új intézkedésekkel igyekszik korlátozni a kínai beszállítók szerepét a megújuló hidrogén előállítására kiírt támogatási programok, az ún. aukciók során.
A hidrogén ígéretes anyag: amikor oxigénnel reagál, csak víz keletkezik belőle, és mégis bőséges energia szabadul fel. A vezető autóipari vállalatok abban reménykednek, hogy ez a gáz ledöntheti a trónról a zöldenergiatároló-rendszereket – még ha ez nem is ilyen egyszerű.
Joe Biden elnök október 13-án bejelentette, hogy 7 milliárd dollárral támogatnának hét regionális központot, amely hidrogént állítana elő. Mindez komoly ellenkezést váltott ki a környezetvédőknél. Európában ez a kérdés még nagyobb hangsúlyt kap, így érdemes kicsit megkaparni a felszínt, megvizsgálni az ellenzők érveit, illetve az iparág lobbitevékenységét.
A zöldhidrogén jelentős szerepet játszhat a zöldátmenetben, viszont ezeket az új projekteket technikai, környezetvédelmi, szabályozási kihívások akadályozhatják. Az olyan globális játokosok, mint az Európai Unió, Kína és az Egyesült Államok, eltérő fejlesztési stratégiákkal állnak neki a kihívások kezelésének.
A nyugati gazdaságok szén-dioxid-mentesítéséhez elengedhetetlen a zöldhidrogén. A hidrogénnek ez a típusa azonban nagyban függ a ritkaföldfémektől, amelyek piacát Kína uralja. A megoldást három BRICS-ország jelentheti.
