Az önálló európai védelemre vonatkozó tervek ambiciózusak, de a valóságtól igen elrugaszkodottak. Csak a kulcsfontosságú amerikai képességek pótlása 1000 milliárd dollárba kerülne.
Washington máris megkezdte az Európai Bizottság fegyvervásárlásra vonatkozó szabályozásának fúrását. Protekcionizmust emlegetve arra is céloz, hogy az EU veszélyesen sok időt pazarol el, mire felfuttatja saját hadiiparát. Ebben speciel igaza van.
Amennyiben valóban kitörne egy fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, Washington hetek alatt kifogyna a lőszerből. A hadihajók elleni rakéták például csak néhány napra elegendők. Aztán vége is lenne a háborúnak.
Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint az európai gyártóknak meg kellene tiltani a harmadik országokba irányuló exportot, hogy minden mennyiséget Ukrajnába irányíthassanak. Az ötlete nemcsak népszerűtlen, de ostoba is.
Az ország folyamatos háborús készenléte miatt ontja a fegyvereket. Annyit termel, hogy sok mindenből képes sokat szállítani a globális piacra is, mégpedig rövid határidővel. Az európai uniós tagállamok ki is használják a kapacitásorgiát, ám az EU hadiiparára nézve a szöuli termelés újabb csapást jelent.
Tavaly a globális védelmi költségvetés elérte a 2,2 ezer milliárd dollárt. Ez volt a nyolcadik rekorddöntés nyolc év alatt. Lesz még durvább is.
Macron határozottsága elpárolgott az Ukrajnának szánt tüzérségi lövedékek szállítása kapcsán. Miután kiderült, hogy az EU képtelen legyártani a megígért mennyiséget, fogcsikorgatva belegyezett a külföldi rendelésekbe. Ez volt a terv, amely az uniós hadiipart futtatta volna fel.
Putyin és Kim Dzsong Un közelgő találkozója az amerikai szankciós politika végső határait mutatja meg. A két ország „minden mindegy” alapon köt hadiipari egyezséget, az USA pedig csak fenyegetőzhet, de semmit nem tud tenni ellene.
Egy szimulációs sorozat katasztrofális eredményt mutatott az Egyesült Államok lőszer- és fegyverkészleteiről. Így csak egy nagyon hosszú, lemorzsolódási háborút lehet vívni.
