Egy szimulációs sorozat katasztrofális eredményt mutatott az Egyesült Államok lőszer- és fegyverkészleteiről. Így csak egy nagyon hosszú, lemorzsolódási háborút lehet vívni.

Az Egyesült Államok problémája változatlan: az Ukrajnának küldött fegyvereket nem tudják időben pótolni, a beszerzések bürokratikus mechanizmusa lassú, a fegyvergyárak hosszú távú szerződések nélkül nem növelik a kapacitásukat, a hadsereg jelenlegi készlete pedig sok mindenre elég, de egy Kína elleni elrettentésre semmiképpen.

Férfias játékok

Az amerikai agytröszt, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (Center for Strategic and International. Studies – CSIS) alelnöke lehangoló tapasztalatokat osztott meg a napokban az Egyesült Államok hadiipari teljesítményéről és annak lehetséges következményeiről.

A CSIS több tucat forgatókönyvvel szimulált egy kínai inváziót Tajvan ellen, majd az abból kirobbanó USA-Kína háború első heteit. Az eredmény kiábrándító volt: a rövid háború elmélete az Államok lőszerhiánya miatt gyakorlatilag egy hónapnál kevesebb idő alatt megbukna – egyes esetekben, például a nagy hatótávolságú precíziós rakéták tekintetében ez mindössze egy hétig tartana. Ugyanez vonatkozott minden olyan lőszerre, amely nélkülözhetetlen lenne egy hasonló háborús konfliktusban.

A szimuláció során a kritikus lőszerhiány miatt két dolog vált világossá: az egyik, hogy az USA elrettentő ereje valójában csak addig hatásos – a történelem tanulságai szerint gyakran addig sem –, ameddig egy nála jóval kisebb és gyengébben felfegyverzett állammal kell háborúznia. A másik, hogy míg a gyártási kapacitások hiánya az Államokban – az ukrajnai háború támogatásával párhuzamosan – a készletek amortizációját eredményezte, Kína nem követte el ugyanezt a hibát. Amerikai kormánybecslések szerint Peking ötször olyan gyorsan szerez be csúcskategóriás fegyverrendszereket, mint az USA, a készleteit pedig évtizedek óta szisztematikusan növeli.

Az előszoba: Ukrajna

Az Egyesült Államok az ukrajnai háborút nem csak remek fegyvertesztelési lehetőségnek tekinti, ahol az adatgyűjtés során nem kell amerikaiaknak meghalnia, de egyben keserves tanulópénznek is, amely megfizetésekor kiderülnek a gyártási kapacitások súlyos hiányosságai.

Washington a háború első évében 32 milliárd dollárnyi katonai segélyt küldött Kijevnek. Csak egy példa: idén márciusig 8500 Javelin, 1600 Stinger és 38 HIMARS-rendszer lapult a csomagokban, amelyekkel Ukrajna valóban sikereket tudott elérni az oroszokkal szemben, ugyanakkor ennek a sikernek súlyos amerikai ára volt. A zömében saját, felhalmozott készletek elajándékozása egyrészt kimerítette az USA hadseregének tartalékait, másrészt megoldhatatlannak tűnő problémával szembesítette a fegyvergyártókat, harmadrészt a proxyháború miatt aggasztóan megcsappantak azok a készletek is, amelyek nélkülözhetetlenek az amerikai csapatok kiképzéséhez és egy esetleges Kína elleni háborúhoz is. Ha pusztán az említett fegyverrendszereket nézzük, meghökkentő adatokra bukkanunk: az Ukrajnának átadott Javelinek és Stingerek hiányát az USA hadiipara nagyjából 6-7 év alatt tudja pótolni, de még abban az esetben is évekbe telne az újragyártás, ha kapacitásnövelő beruházásokkal tennék lehetővé egy gyorsított terv kivitelezését.

Az amerikai fegyvergyártók problémája

Ukrajna két hét alatt lövöldözi el azt, amit az USA egy év alatt gyárt. A vállalatok nem bírnak az igényekkel, a készletek kimerülnek, pont akkor, amikor az ukránoknak a legnagyobb szüksége lenne rá.

A hosszú távú szerződések hiánya

A CSIS alelnöke a kapacitásnövelés fontosságát hangsúlyozva rámutat az egyik legnagyobb problémára is: a hadiipari vállalatok ösztönzése nem fog működni a hosszú távú szerződések nélkül. Egyetlen gyártó sem fog dollárszázmilliókat költeni új gyártási beruházásokra és alkatrészrendelésekre, amikor fogalma sincs róla, hogy pár év múlva szükség lesz-e még egyáltalán a termékeire, vagyis megéri-e hosszú távú pénzügyi kockázatot vállalnia a pillanatnyi igények kielégítése érdekében.

Változatlan a szakképzett munkaerő hiányának problémája is, de nem történt igazán előrelépés az ellátási láncok erősítése érdekében sem: a Pentagon megtartotta azt a jó szokását, hogy egyes alkatrészek esetében kizárólag egyetlen beszállítóval köt szerződést, ez pedig sok mindennek nevezhető, csak biztonságos megoldásnak nem.

Kapacitásnövelés bármi áron

A CSIS alelnöke már nem is arról beszél, hogy elrettentő mennyiségű fegyverrendszer és lőszer gyártására alkalmas kapacitásnövelést kell kiépíteni az Egyesült Államokban, hanem arról, hogy legalább annyi biztonsági készletet kellene felhalmozni, amellyel hatékonyan lehet harcolni Kína ellen. Mint írja: alapfeladat lenne a háborús igények szisztematikus feltérképezése, majd ez alapján a fegyvergyártás biztonságos jövőjének kialakítása. Ez nem csak az USA érdeke, de az egész NATO-é is, hiszen ha az ukrajnai háború eszkalálódik, ÉS közben Kína valóban megtámadja Tajvant, a fegyveripar szempontjából is egy rémálom válik valóra.

Fotó: 123RF
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.