Macron határozottsága elpárolgott az Ukrajnának szánt tüzérségi lövedékek szállítása kapcsán. Miután kiderült, hogy az EU képtelen legyártani a megígért mennyiséget, fogcsikorgatva belegyezett a külföldi rendelésekbe. Ez volt a terv, amely az uniós hadiipart futtatta volna fel.

Idén márciusban az EU óriási – és mint utólag kiderült, felelőtlen – ígéretet tett Ukrajnának: egy éven belül 1 millió darab tüzérségi lőszert szállítanak neki. A háború kezdete óta a 155 mm-es lövedékek állnak a középpontban, az ukrán hadsereg lőszerhasználatát azonban a globális hadiipari szereplők nem győzik követni, vagyis a gyártók hatalmas lemaradásban vannak az igényekhez képest.

Ezt a problémát szerette volna orvosolni az EU, amikor nagyvonalú ajánlatát megtette, amelyről a napokban immár vezetői szinten is beismerte, hogy elhamarkodott volt, a körülmények miatt pedig kivitelezhetetlennek bizonyul.

Elképzelt fegyverek

Nem csak az ellátási láncok problémái és a képzett munkaerő hiánya okozta azt a csúszást, amelynek eredményeképpen az EU eddig mindössze 300 ezer darabot tudott küldeni a legendás 155-ösből Kijevnek. A gyártók változatlanul a kormányok el nem kötelezettségére, az állami támogatások és a hosszú távú szerződések hiányára panaszkodnak. A lőszergyártás európai anomáliáira azonban mégis az világított rá a legélesebben, hogy

Franciaország vezetésével néhány tagállam blokkolta az EU-s határokon kívülről érkezett szállítmányok vásárlási szándékát,

mondván: az 1 millió lövedék gyártásával a tagállamok hadiiparának kell fejlődnie, az pedig stratégiai érdek az új EU-s biztonságpolitikához vezető úton.

Miután mára nyilvánvalóvá vált, hogy a megígért mennyiség a kitűzött határidőig, márciusig meg sem fogja közelíteni az 1 millió darabot, lázas ötletelés kezdődött. Mindenki Franciaországot figyelte, a legkézenfekvőbb megoldás ugyanis újra az lett, hogy a hiányzó, százezres nagyságú tételeket külföldről vásárolja meg az EU. Végül Macron bedobta a törülközőt, és beleegyezett a hazai gyártás helyett az importba, ám van egy feltétele: a francia elnök mindenképpen meg akarja várni a márciust, vagyis azt a határidőt, amelyet az unió az 1 millió lövedék legyártására és leszállítására kitűzött. Mint mondta, amennyiben a valóság valóban köszönőviszonyban sincs a papíron leírtakkal, elhárítja az akadályt a külföldi beszerzések elől, de addig nem, amíg a tényleges adatok ki nem derülnek.

Parancsra gyártani

Brüsszelben ugyanakkor már nem mindenki izgatja magát a termelési ígéretek porba hullásának blamázsa miatt. Az Európai Külügyi Szolgálat egyik vezetője egyenesen úgy nyilatkozott, hogy egyrészt március még messze van, másrészt amennyiben az ukránok nem kapják meg addig a megígért mennyiséget, megkapják majd később. Mindez annak ellenére hangzott el, hogy a nyilatkozó pontosan tisztában volt vele: minden késlekedéssel töltött nap az orosz hadigépezet malmára hajtja a vizet.

Egy másik brüsszeli bürokrata azonban a prioritásokat kérdőjelezte meg. Ő azzal érvelt, hogy

a lényeg a történetben egyáltalán nem az európai ipar védelme, hanem az, hogy Ukrajna megkapja a kért mennyiséget.

Itt került be a képbe Thierry Breton, az EB belső piacért felelős biztosa, aki viszont egy harmadik, elég megdöbbentő megoldást javasolt. Ő egy évvel ezelőtt teljes mellszélességgel beállt Franciaország mellé, és maga is az import ellen érvelt. Most még mindig ragaszkodna az európai gyártáshoz, ám egy óriási csavart vitt a történetbe.

Breton szerint nem a termeléssel van gond, hanem azzal, hogy az EU-ban legyártott lövedékek mintegy 40 százaléka külföldi megrendelést elégít ki. Éppen ezért

azt javasolja a tagállamok kormányainak, hogy kötelezzék saját hadiipari vállalataikat az exportirány megváltoztatására, így arra, hogy elsősorban Ukrajnának termeljenek, átírva a külföldi megrendelések mennyiségét és teljesítési határidejét.

Ez az ötlet egyszer már felbukkant a nyár elején, ám akkor még Brüsszelnek adott volna olyan jogokat, amelyek alapján „megparancsolhatta” volna a tagállamok fegyvergyártóinak, hogy hová és mennyit szállítsanak a termékekből, ám a javaslat olyan közfelháborodást keltett az összes tagországban, hogy azonnal elhasalt.

Breton most ugyanezt az ötletet melegítette fel, azzal a különbséggel, hogy a kormányokra bízná a piszkos munka elvégzését, rájuk hárítva a kivitelezést és a felelősséget egyaránt. Bár néhány ország (főleg a hadiiparral alig rendelkezők) valószínűleg tapsolni fog az ötletnek, borítékolható, hogy a kormányok nem fognak beleszólni a hadiipari vállalatok exporttevékenységébe.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson