A hét ábrája
A hét ábrája
2026. február 10., kedd
A hét ábrája
Washington nem vonul ki Irakból, hanem stratégiai átrendeződéssel erősíti közel-keleti pozícióit: az amerikai csapatok az Al-Aszad és a Victoria bázisról Erbilbe, részben Jordániába és Kuvaitba kerülnek át, hogy csökkentsék az iráni támogatású milíciák fenyegetését, mérsékeljék az iraki belpolitikai nyomást, ugyanakkor fenntartsák az USA regionális katonai befolyását és mozgásterét.
Az USA csapást mért Irán nukleáris létesítményeire, megakadályozva egy esetleges atombomba előállítását. Az iráni atomprogram ugyanis több évtizedes múltra tekint vissza, és ha sikerrel jár, alapjaiban írhatja át a Közel-Kelet erőviszonyait. Mit tudunk az iráni atomprogramról?
Donald Trump második elnöksége kemény fellépést ígér Kína, Oroszország és Irán ellen. Az USA szankciókkal csapna le az orosz LNG-re, miközben az EU is zárná kapuit az orosz energiával szemben. Emellett a multipoláris világrendre törekvő “felforgató hatalmak” cinkostársai is keményebb elbánásra számíthatnak. Vajon sikerülhet visszaállítani az amerikai dominanciát?
Al-Szudani miniszterelnök szerint Irak képes kezelni a terroristacsoport megmaradt harcosait. Ugyanakkor egyes amerikai törvényhozók aggódnak, hogy a kivonulás az ISIS vagy akár Irán malmára hajtaná a vizet.
Bagdad és Ankara éveken keresztül vitatkozott egymással, ma pedig egyre inkább megtalálják a közös hangot, és inkább az intenzív stratégiai együttműködést választják. Ezúttal mindkét ország újraértékeli a regionális szerepét, és azok a feszültségek, amelyek egykor a szíriai konfliktus és az ISIS felemelkedése idején meghatározták a kapcsolatukat, enyhültek, és egy pragmatikusabb megközelítésre változtak.
Kína újabb iraki földgáz- és kőolajmezőket szerzett meg, ezzel megerősítve pozícióit a közel-keleti országban. Az iraki gáz feletti fennhatóság kiterjesztése stratégiai fontosságú, sőt megalapozhatja egy esetleges Tajvan elleni háború bebiztosítását. Peking Moszkvával és Teheránnal karöltve terjeszkedik a térségben, ezzel jelentős erőforrásokat és stratégiailag rendkívül értékes területeket nyerve.
Nevezhetjük véletlen egybeesésnek is, hogy a világ legjelentősebb terrorszervezete éppen akkor éled újjá, amikor az USA küzd a nyugat-ázsiai hegemóniája elleni többfrontos támadással? Még érdekesebb, hogy az ISIS és Washington célpontjai mintha pontosan egybeesnének.
Iránra és Irakra érdemes figyelni hatalmas olaj- és gázkészleteik, földrajzi elhelyezkedésük és regionális befolyásuk miatt. Szövetségükkel megerősödne a síita hatalom, Kína és Oroszország pedig geopolitikai előnyöket szerezhetne ebből a szövetségből. Hogy komoly változások következnek, azt mutatja az iraki miniszterelnök felhívása, amelyben az amerikai katonák távozását követeli.
Az iraki olaj- és gázszektorhoz kapcsolódó bármely nagyprojektnek felbecsülhetetlen jelentősége van. Az Egyesült Államok kudarcának figyelemre méltó bizonyítéka, hogy a drága háborúja és annak ottani következményei után Oroszország és Kína jelentős gázfejlesztő partnerei lesznek az irakiaknak.
A G20-as csoport most zárult csúcstalálkozóján az Egyesült Államok egyesítette erőit Indiával, Szaúd-Arábiával és az Európai Unióval, hogy elindítsa az „Indoeurópai Gazdasági Folyosót”. Sokan úgy gondolták, hogy ez a lépés a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés ellen irányult, de Kína nem utasította el az ötletet. Erdoğan viszont nem repdesett az örömtől, hazafele röptében úgy nyilatkozott, hogy Törökország nélkül nem létezhet a folyosó.
