Egy dél-koreai 2022-es tudományos és technológiai értékelés eredményeként azt találták, hogy bár Korea technológiai szintje 1,4 százalékkal javult a két évvel ezelőttihez képest, először fordult elő, hogy tizenegy kiemelt tudományos és technológiai területen lemaradt Kína mögött. 

Koreában nehezen élték meg, hogy Kína 2012 óta első alkalommal előzte meg az ország tudományos és technológiai szintjét, amióta a szöuli kormány elkezdte ennek a mérését, amelyet a Tudományos és Technológiai Alaptörvény értelmében kétévente végeznek el Dél-Korea fejlődésének elősegítése érdekében öt, a tárgykörben legfontosabbnak tekintett országgal összevetve. 

A kínai tudománynak és technológiának – amely a kormány jelentős támogatásával hirdeti a „tudományos felemelkedést” – csupán két év kellett Dél-Korea megelőzéséhez, és ezzel közel került Kelet-Ázsia legfejlettebb országához, Japánhoz. 

Ráadásul jelentés szerint az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán, Kína és Dél-Korea, azaz az „öt fő ország” közül Dél-Korea a technológia tekintetében az utolsó helyre került.  

A koreaiak elérkezettnek látják az időt, hogy komoly figyelmet fordítsanak Kína gyors technológiai fejlődésére, amely korábban az olcsó munkaerővel készített alacsony minőségű hamisítványok gyártásáról volt ismert. 

Míg az elmúlt tíz évben Szöul 1,5 évvel csökkentette a technológiai lemaradását az Egyesült Államokkal szemben (4,7 évről 3,2-re), addig Kína jelentősen, 3,6-tal vette vissza sajátját (6,6 évről 3-ra), ezzel megelőzve Dél-Koreát. Szakértők szerint véget ért az a korszak, amikor Peking csak követi Szöult. 

A lekörözés 11 (összetett) fő tudományos és technológiai területet érintett, beleértve az építőipart, a közlekedést, a katasztrófavédelmet, az űrkutatási, a repülési és az űrhajózási technológiákat, a honvédelmet, a gépgyártást, az anyag- és nanotechnológiát, az agrár- és élelmiszeripart, az élettudományokat, azegészségügyet, az energia- és erőforrás-gazdálkodást, a környezetvédelmet, a meteorológiát, az információs és a kommunikációs technológiát (ICT), valamint a szoftverfejlesztést (SW).  

Az értékelés során 136 kulcsfontosságú technológia került vizsgálatra, amely az „öt fő ország” vonatkozásában végzett publikációk és szabadalmak alapos elemzésére támaszkodik. Ezen kívül két körben, összesen 1360 szakértő bevonásával, Delphi-módszerrel (amely során a szakértői panel tagjait kérdőívek segítségével kérdezték meg) kvalitatív értékelés is történt, így biztosítva a felmérés átfogó és részletes jellegét. 

Ebben – az öt vizsgált ország technológiai szintjének és résének 2022-es adatai alapján – az Egyesült Államokat tekintették a referenciaértéknek: 100 százalékos technológiai szint és 0 év technológiai rés. Az USA-t követi az EU 94,7 százalékos technológiai szinttel és 0,9 év technológiai réssel, majd Japán 86,4-del és 2,2 évvel, Kína 82,6-del és 3 évvel, végül Dél-Korea 81,5-del és 3,2 évvel. Peking tehát ezzel 1,1 százalékponttal magasabbszintet ért el, mint Szöul, ami megfordítja a két évvel ezelőtti sorrendet.  

Dél-Korea technológiai szintje 2020-hoz képest csupán 1,4 százalékponttal javult, míg Kínáé ugyanekkor 2,6-del, amit egyesek Koreában szégyenletes vereségként értékelnek. Jelenleg a legmagasabb, az Egyesült Államok által képviselt technológiai szint eléréséhez szükséges időbeli rés Kína esetében 3 év, Dél-Koreát tekintve pedig 3,2, ami további rombolja a koreaiak önértékelését.  

A 2012 óta elérhető kronológiai összehasonlítás szerint az USA azóta az első helyen áll mint a legmagasabb technológiai szintet képviselő ország, Dél-Koreáé és Kínáé folyamatosan emelkedett, míg Japáné 2016 óta csökkenő tendenciát mutat.  

Az egyes területek szerinti bontásban Szöul 2020-hoz képest kilenc komplex szférában javult (építőipar és közlekedés, katasztrófavédelem, honvédelem, gépgyártás, anyag- és nanotechnológia, agrár- és élelmiszeripar, élettudományok és egészségügy, energia és erőforrások, valamint környezetvédelem és meteorológia), míg két szintén összetett területen (űr-, repülés- és tengerészeti, információs és kommunikációs technológiák, azaz az ICT, illetve szoftverfejlesztés, vagyis az  SW) csökkenést mutatott. Ez annak köszönhető, hogy az értékelés során az űr- és a repülési technológiák területén nagyrészt olyan nemzetstratégiai változások történtek, mint a többfokozatú égőmotorok, az űr vizsgálata, a holdra szállás és a felszíni kutatás, illetve a fejlett repülőgép-gázturbinák bevezetése. Az ICT és az SW szektorában is jelentős változások álltak be, mint például a kvantumszámítógépek, a kvantumszenzorok, a hatékony tanulási módszerek és az MI-infrastruktúrák fejlesztése, az ipari MI-alkalmazások és -innovációk, valamint a teljesítmény-félvezetők terén. 

A jelentés szerint, amikor csak 50 nemzetstratégiai technológiát vizsgáltak, Kína szintje 86,5 százalékra rúgott, ezzel 2,2 évre csökkentve a technológiai rést az Egyesült Államokkal szemben. Dél-Korea 81,7 százalékon áll, ami 4,8 százalékponttal alacsonyabb, mint Kínáé.

A technológia kérdéskörét tekintve Szöul legfejlettebb nemzetstratégiai ágazata a másodlagos akkumulátorok gyártása, ahol az ország nivóját tekintve 100 százaléknak Japán 97,3, Kína 94,3, míg az Egyesült Államok 87,1-en áll. Más szegmensekben, mint az űrkutatás, a repülés- és űrhajózás-technológiák, valamint a kvantumtechnológia, Dél-Korea szintje jelentősen elmarad.

Nem új jelenség, hogy Kína tudományos és technológiai fejlődése már évek óta elérte a világszínvonalat.  A Koreai Tudományos és Technológiai Tervezési és Értékelési Intézet (KISTEP) 2021. április 2-án kiadott  tanulmányában 2021-ben a legtöbb tudományos cikket – a Science Citation Index (SCI) alapján – Kína publikálta, amely ország az előző évben került először az első helyre, 2021-ben pedig tovább növelte részesedését 18,68 százalékra. Dél-Korea 169 443 idézettel a tizenkettedik helyen végzett, ami megegyezik a közzé tett cikkek számában elért helyezésével. Általánosságban elmondható, hogy a kiváló minőségű publikációk mennyisége és minősége idővel tudományos és technológiai különbségeket eredményez, így Kína előretörése Dél-Koreával szemben várható fejlemény volt. 

Kína 2015, a „Made in China 2025” politikájának bevezetése óta, fokozottan támogatja a humánerőforrás és a költségvetés koncentrációját a fejlett iparágakban, ezzel jelentősen növelve a technológiai szintjét. A most kimutatott tudományos és technológiai fejlődés a kínai kormány jelentős kutatás-fejlesztési (R&D) beruházásainak eredményeként kezdett gyümölcsözni.  

A másodlagos akkumulátorok területén, ahol – mint említettük – Dél-Korea a legmagasabb szintet érte el, jelenleg a kínai vállalatok vezetnek, ugyanis gazdag erőforrásai és munkaereje, valamint a „tudományos és technológiai felemelkedés” hozzájárultak ahhoz, hogy – többek között – Dél-Koreát maga mögött hagyva piaci fölényt szerezzenek.

Ennek eredményeképpen Kína az elmúlt évben az elektromosautók-gyártás élére állva a nemzetközi autóexportban 58 százalékos növekedést ért el, és 4,91 millió darabbal világelsővé vált az autóexportban, megelőzve Japánt, amely a 16 százalékos növekedésével 4,42 millió darabot értékesített. 

Mint ismert, Peking az MI és a robotika terén mint a jövő kulcsfontosságú iparágaiban az Egyesült Államokkal is versenyben áll. Technológiai képességeiket bemutatták a világ legnagyobb háztartási és IT-kiállításán, a 2024-es CES-en, Las Vegasban, valamint a legnagyobb mobilkommunikációs vásárán, Barcelonában, a Mobile World Congressen (MWC) is, ahol számos kínai vállalat vett részt és kapott széles körű figyelmet. Kína ezzel kilépett a Dél-Koreával fennálló vertikális alá-fölérendeltségi viszonyból, és egyenrangú versenytársként lépett tovább, mivel most már a korábban Szöultól importált félkész termékeket is maga állítja elő, és természetesen késztermékeket gyárt. 

Az Egyesült Államok hosszú ideje az „Amerika az első” politikát helyezte előtérbe. Mára az internet és a biológiai tudományok terén is meghatározó erővé vált, amelyekbe csillagászati összegeket fektetett be, és amelyek alapvetően meghatározzák a világgazdaságot. Természetesen Kína is hasonlóan erős pozícióra tör, kihasználva 1,4 milliárdos lakosságát, jelentős tőkeerejét és a központi kormányzat erős akaratát, így a technológiai uralomért folyó versenyben az Egyesült Államokkal mérkőzik.  

Dél-Korea, mint a technológiai vetélkedésbe későbbi belépő, szintén kénytelen volt jelentős forrásokat, a GDP-jének komoly részét fordítani a kutatás-fejlesztésre, hogy életben maradjon ebben a nagyhatalmi versenyben. Azonban a versenyképessége egyre gyengül. A stabilitást részesíti előnyben az innovációval szemben, vagyis inkább a könnyebb feladatokra koncentrál. A magánszektor K+F-befektetéseinek ösztönzésére irányuló szabályozási könnyítések és pénzügyi támogatások elégtelenek, az elmúlt évben jelentős, előkészítetlen K+F költségvetési csökkentésekkel is szembesült, ami konfliktushoz vezetett a tudományos közösséggel.  

A koreaiak már érzékelik azt a veszélyt, hogy ha a technológiai versenyelőny elvesztése felgyorsul, akkor a legnagyobb exportpiacnak számító Kínában a dél-koreai termékek kiszorulhatnak, és a jelenség tovább terjedhet a globális piacon is, ahol a kínai termékek lesznek az uralkodóak.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem csak Kína, hanem a többi fejlett ország, mint az Egyesült Államok, Japán, Tajvan és Németország, óriási összegeket mozgósítanak, hogy megszerezzék a technológiai előnyt például a félvezetők és más csúcstechnológiák területén.  

Ajánlják a koreaiak, hogy mostantól kezdve kiemelt támogatást kell biztosítani a kutatásoknak, és a tehetségek kinevelésére kell összpontosítani, hogy fennmaradhassanak a globális, egyre élesebb csúcstechnológiai versenyben. A kormány ebben az évben 100 milliárd won (kb. 740 millió dollár) támogatást biztosít a Global Top Strategic Research Groups számára a nemzetstratégiai technológiák megszerzésére.  

Mindennél fontosabbnak tartják a technológiai előny fenntartását a jövőben elengedhetetlenek megszerzése érdekében. A hatékony stratégiák kialakítása mellett a költségvetési támogatásokat is fokozni kell, és meg kell fontolnia szubvenciók emelését, akárállamháztartási kiegészítések árán is. Kulcsfontosságú a közigazgatási, az akadémiai és az ipari szektorok közötti szemléletváltás, a hatékony K+F-befektetések, a tehetséggondozás és a szabályozások enyhítése. Alaposan meg kell vizsgálni erősségeket és a gyengeségeket, pontosan kell előre jelezni az egyes területek igényeit, és ágazatra szabott fejlesztési stratégiákat kell kidolgozni, miközben a szakpolitikai támogatást is biztosítása is szükséges.  

(Forrás: Donga science, Thesegye, PACST.go.kr)