A NATO történelmi léptékű döntést hozott: a szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
Európa megtorló vámok bevezetésére készül az Egyesült Államok ellen. Több kormány arra kéri Brüsszelt, hogy a NATO-csúcs előtt eszébe se jusson aktiválni azokat. Trump hét évvel ezelőtt a csúcstalálkozón már megmutatta, milyen, amikor az EU felidegesíti.
Az új NATO-főtitkár eleve nehéz geopolitikai helyzetben foglalta el a hivatalát, bónuszként pedig megkapta Trumpot, akinek egyre ambivalensebb a viszonya a szövetséghez. A volt holland miniszterelnök azonban nem véletlenül kapta a Trump-suttogó becenevet.
Lesújtó kép bontakozik ki, ha a NATO európai részének felszereltségére, logisztikai struktúrájára és fegyverzetére pillantunk. Nehezen értelmezhető, amikor Brüsszel és a háborúpárti politikusok egy Oroszország elleni háborúról beszélnek – ennek az anyagi és eszközi feltételei ugyanis jelenleg nyomaiban sem láthatók.
Ukrajna továbbra is a bejárati ajtónál toporog, és egyre frusztráltabb amiatt, hogy hiába kopogtat. A kérdésekre – hogyan, mikor, milyen feltételekkel csatlakozhat – ezúttal is csak a széles mosoly volt a válasz. A csúcstalálkozó a 22-es csapdájának esszenciájává vált.
Megalapításának 75. évfordulóját ünnepli a NATO Washingtonban, a szövetség azonban olyan csapdahelyzetben van, amelyre még nem volt példa. Egy kérdés ural mindent: egy szellemi képességeit tekintve erősen kérdőjeles elnök vagy az ukrajnai háborúnak véget vetni kívánó, a NATO-val szemben őszintén kritikus Trump vezeti tovább az egyre határozatlanabb tömböt?
Zelenszkij gondoskodott róla, hogy a NATO-csúcsra úgy emlékezzünk, mint a sértődött emberek találkozójára.
Hosszú távú kötelezettségvállalásról van szó és egy olyan hadsereg létrehozásáról, amely bárkit elriaszt egy jövőbeli támadástól.
Az ukrán elnök a Twitteren kezdett hőbörögni a NATO-hoz való csatlakozás bizonytalansága miatt, szétverve a Nyugat egységének mítoszát. Plusz ellopta a show-t Bidentől, aki éppen a Törökországgal kötött alku örömének fényében sütkérezett.
Stoltenberg NATO-főtitkár világosan fogalmazott: ha Ukrajna nem győz, nincs értelme csatlakozási folyamatról beszélni. Vannak azért más problémák is.
Meddig működhet a NATO nyitott kapuk politikája, és miért beszélnek egyesek még mindig úgy, mintha Ukrajna csatlakozási szándékának elutasítása 14 éves gonosztett lenne, aminek egyenes következménye volt a háború kitörése?
