A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
Cikksorozatunk első két részében a hidegháború űrbéli eseményeinek történetét vizsgáltuk meg, és bemutattuk az amerikai, illetve szovjet űrprogram két zseniális vezetőjét, Wernher von Braunt és Szergej Koroljovot. A harmadik, záró részben sorra vesszük az erőltetett űrverseny katasztrófáit, amelyeket mindkét oldalon ugyanaz a törekvés, az ellenfél minden áron való megelőzése motivált.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk meg, milyen szerepe volt a német sci-fi-terveknek a hidegháborús űrverseny kialakulásában. Ezúttal a szovjet–amerikai vetélkedés részleteit foglaljuk össze, és bemutatjuk az űrkutatás szovjet zsenijét, Wernher von Braun ellenfelét, Szergej Koroljovot.
A Red Hot Chili Peppers legújabb albumának Black Summer című kissé melankolikus nyitódalában hangzanak el a következő sorok: „The night is dressed like noon / and China is on the dark side of the moon”. A szövegből egy új hidegháború borongása hallatszik ki, az ember az űrversennyel terhelt hatvanas években érezheti magát, csak a Szovjetunió helyett Kína az ellenfél: mi pedig csak remélhetjük, hogy a küzdelem a századunkban is hideg marad.
Jevgenyij Prigozsin lázadása is bekerül majd az orosz történelemkönyvek lapjaira, amelyek csordultig tele vannak hasonló kísérletekkel. Persze közülük néhány sikeres hatalomátvétellel járt. A palotaforradalmak és államcsínyek nemcsak az orosz történelem sajátosságai, de azért ez nem fogja megnyugtatni a Kreml urát.
Meddig működhet a NATO nyitott kapuk politikája, és miért beszélnek egyesek még mindig úgy, mintha Ukrajna csatlakozási szándékának elutasítása 14 éves gonosztett lenne, aminek egyenes következménye volt a háború kitörése?
