A német konzervatív CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD koalíciója egy rendkívül összetett politikai és gazdasági programmal állt elő, amely merész növekedési célokat és alapvető szerkezeti változásokat ígér. De vajon képes lesz-e ez az új politikai együttműködés tartósan megfordítani az országban tapasztalható gazdasági lassulást és a társadalmi feszültségeket?
Európa hosszú geopolitikai vaksága súlyos árat követelt. Ahelyett, hogy a saját védelmét építette volna, túlságosan is az Egyesült Államokra támaszkodott. Most ideje, hogy valódi biztonsági stratégiát dolgozzon ki, amely nemcsak válaszokat ad a kihívásokra, hanem elhárítja az egyedül maradás veszélyeit.
A legtöbben figyelmen kívül hagyták az Európai Parlament múlt heti állásfoglalását az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyv egyik pontjáról. Az ugyanis hangsúlyozta a keleti pajzs és a balti védelmi vonal fontosságát.
Az Egyesült Államok évek óta kivételesnek tartott gazdasági teljesítménye számos szakértő szerint egy hatalmas buborékot hozott létre. Eközben a világgazdasági erőviszonyok egyre inkább a hárompólusú rend irányába mozdulnak el, e változó környezetben az „amerikai kivételesség” mítosza pedig korántsem tűnik megkérdőjelezhetetlennek.
A mesterséges intelligencia (MI) megjelenése a hadviselésben radikálisan formálja át a 21. század konfliktusait. Az autonóm fegyverrendszerek, a jelek megzavarásától független, „gondolkodó” harci gépek és a „killer robotok” fejlesztéséhez kapcsolódó verseny már javában zajlik. Miközben Oroszország, Kína és más hatalmak gőzerővel dolgoznak a saját MI-vezérelt fegyvereiken, a Nyugatnak komolyan mérlegelnie kell, hogyan maradhat versenyben anélkül, hogy feladná etikai és jogi elveit.
Donald Trump lehetséges visszatérése az amerikai elnöki posztra új lendületet adott az európai védelmi technológiai startupokba történő befektetéseknek, mivel a befektetők és a kormányok fokozódó aggodalommal tekintenek az Egyesült Államok jövőbeli NATO-politikájára. A geopolitikai bizonytalanság, az ukrajnai háború és a növekvő közel-keleti feszültségek hatására Európa egyre inkább saját védelmi képességeinek megerősítésére összpontosít, jelentős beruházásokkal támogatva a katonai innovációt és a technológiai fejlődést.
Az ukrajnai háború és a szélesedő geopolitikai konfliktusok soha nem látott mértékben megnövelték a munkaerő-keresletet a hadiiparban. A vállalatok egyre többet fordítanak arra is, hogy a megfelelő készségekkel megáldott szakemberek kerüljenek ki az akadémiákról.
Az ukrajnai háború felébresztette Csipkerózsika-álmából az európai védelem ötletét. A megrémült országok vezetői most számolatlanul öntik a pénzt a saját védelmi képességük erősítésébe. De ezek az intézkedések többnyire nem átgondoltak, nem előrelátók, a száz helyen eresztő hordón egy-két lyukat befoltoznak. Azok, akik kételkednek az adott tervekben, először azt hozzák fel, hogy minek kellene megduplázni a NATO felépítését. Bár a feladat hatalmas, azért már mutatkoznak kezdeti részeredmények.
Az EU átalakítaná az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), hogy katonai kiadásokra is lehessen fordítani belőle az orosz–ukrán háború miatt. A 422 milliárd eurós alap korrekciójához azonban az euróövezet pénzügyminisztereinek is lesz egy-két szava.
Minden eddigi csúcsot megdöntöttek tavaly a fegyverkezésre szánt globális kiadások. Nemcsak a hagyományosan legtöbb pénzt áldozó államok duzzasztottak a védelmi büdzsén, hanem gyakorlatilag kivétel nélkül minden ország. Mintha nem lenne holnap…
Az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be Irán ellen, válaszul az Izrael elleni rakéta- és dróntámadásra. A nyugati világ nagy része csatlakozna Washingtonhoz, azonban ezek az intézkedések a 40 éve szankciók alatt álló ország iparágára valószínűleg csak korlátozottan hatnak.
Az orosz–ukrán háború kitörése a politikai napirend központi témájává tette Európa felfegyverzését, mivel ráébresztette az EU-t arra, hogy fennáll egy kiterjedt európai szárazföldi háború lehetősége.
Az ukrajnai háború kirobbanása óta Európa egyre határozottabban törekszik függetlenedni és önellátóvá válni a hadiiparban. A védelmi képességek növelése és a fegyverkezési programok megvalósítása immár uniós szinten intézményesített támogatási hátteret is kap. Az EU-s gyártók kapacitásai azonban még nem képesek fedezni a kontinens igényeit. A Makronóm Intézet elemzése a Magyar Nemzetben jelent meg.
Úgy tűnik, Európa már a saját fegyverkezését és fegyverexportját helyezi előtérbe – állítja Murat Aslan, a Hasan Kalyoncu Egyetem tudományos főmunkatársa.
Az Európai Unió arra törekszik, hogy 2035-ig védelmi rendszereinek akár a felét is a határain belül vásárolja meg, megfordítva ezzel azt a tendenciát, hogy a katonai felszereléseinek a többségét harmadik országoktól szerzi be.
Három évtizedes alulfinanszírozottság után Olaf Scholz német kancellár végül is teljesítette a célt: még az idén a nemzeti jövedelem két százalékára növeli az elvárt védelmi költségvetést. Ennek a törekvésnek a hosszú távú finanszírozása, valamint a Bundeswehr felszerelésének és személyi állományának utánpótlása azonban továbbra is komoly kihívást jelent.
Az európai nemzetek rég nem látott mértékű forrásokat csoportosítottak át a kollektív védelemre, csakúgy, mint Ukrajna támogatására. Az egységet azonban egyre növekvő belső széthúzás fenyegeti. Európa közös határainak védelme címmel zajlott a Világgazdasági Fórum (WEF) egyik szerdai panelbeszélgetése, amelyen az európai egységről és biztonságpolitikai kihívásokról értekeztek a meghívottak. Novák Katalin köztársasági elnök is felszólalt.
A Red Hot Chili Peppers legújabb albumának Black Summer című kissé melankolikus nyitódalában hangzanak el a következő sorok: „The night is dressed like noon / and China is on the dark side of the moon”. A szövegből egy új hidegháború borongása hallatszik ki, az ember az űrversennyel terhelt hatvanas években érezheti magát, csak a Szovjetunió helyett Kína az ellenfél: mi pedig csak remélhetjük, hogy a küzdelem a századunkban is hideg marad.
Ha a 2024-es választásokat megnyeri a Labour, akkor törekedni fognak egy brit-német védelmi megállapodásra.
