Az amerikai hadsereg magántőkéből építtetne gigawattos MI-adatközpontokat katonai területeken. Az elképzelések szerint a Fort Bliss-i és a dugwayi projekt gyorsan növelheti a hadsereg számítási kapacitását, csakhogy az energiaellátás, a vízhasználat és a beszállítói biztonság új kockázatokat teremt.
A Daimler Truck 2028-ra egymilliárd euróra emelné a védelmi bevételét, míg a katonai fejlesztések az autonóm teherautók civil bevezetését is gyorsíthatják. A program azt mutatja, hogy Európa fegyverkezésében a sorozatgyártásra képes civil gyárak is meghatározó szerepet kaphatnak.
A dél-koreai védelmi minisztérium terve szerint ebben az évben 11 ezer drónt telepítenének a haderőhöz, emellett félmillió drónoperátor kiképzését is elindítanák. Hosszabb távon több tízezer eszközzel látnák el az alakulatokat, hogy a drónhasználat a hadsereg mindennapi működésének részévé váljon.
A hét ábrája
Lengyelország hatalmas tempóban vásárol fegyvereket, de Varsóban már arról vitáznak, hogy a pénz mekkora része építi valójában a lengyel hadiipari kapacitást. Az F–35-ösök körüli vita azt mutatja, hogy a biztonság ára költségvetési mellett iparpolitikai kérdés is.
Oroszország, Kína és a növekvő globális feszültségek új helyzet elé állították Németországot és Japánt. A kérdés már nem az, hogy növelik-e katonai erejüket, hanem az, hogy hová vezet ez a stratégiai fordulat.
Amerika többé nem akarja egyedül megvédeni Európát, amely most szembesül azzal, mennyibe kerül valójában a biztonsága. Miközben évtizedeken át jóléti államokat épített és alulfinanszírozta a hadseregeit, az ukrajnai háború és Washington visszavonulása kijózanító fordulatot hozott: Európa újrafegyverkezik, ám jórészt hitelből.
Tokió történelmi fordulattal elindította a hadihajók, a rakéták és más fegyverrendszerek exportját, ami enyhítheti az amerikai hadiipar túlterheltségét, erősítheti Japán védelmi iparát, csakhogy újabb feszültséggel terheli a Kínával való viszonyát.
Németország a kamikazedrónok tömeges beszerzésével új szintre emeli a hadereje alkalmazkodását az ukrajnai háború tapasztalataihoz. Mindebbe a Rheinmetall bevonása azt jelzi, hogy a drón a nagy európai hadiipari vállalatok és az állami újrafegyverkezés közös ügye lett.
Washingtonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a fegyverkészletek újratöltése már nem oldható meg a hagyományos hadiipari körön belül. A Pentagon ezért a civil ipar felé nyit: autógyártókat és nagyipari szereplőket vonna be abba a stratégiai kapacitásépítésbe, amely a nagyhatalmi korszakváltás egyik kulcstényezőjévé válik.
Az EU SAFE (Biztonsági Akció Európáért) eszköze legfeljebb 150 milliárd eurós kedvező árazású, hosszú futamidejű hitelkeretet nyújt a védelmi képesség fejlesztésére és közös beszerzésekre. Brüsszel most hirtelen rájött, hogy a védelmi ipar felfuttatása pénz, idő és gyártókapacitás kérdése, és ezek közül legkönnyebb a pénzt a bejelenteni.
Az FGS Global felmérése szerint a kontinensen többségben vannak azok, akik hanyatlást, bizonytalanságot és rosszabb jövőt látnak, miközben egyre többen támogatják az erősebb védelempolitikát és a keményebb érdekérvényesítést.
Németország és Lengyelország az orosz veszély feltartóztatásának vezető szerepéért verseng a háború utáni európai biztonsági rendben: Berlin EU-s logisztikai-integrációs pályát, Varsó az USA-ra támaszkodó régiós modellt képzel el. A rivalizálás a térség kisebb államainak is mozgásteret nyithat.
A stagnáló német gazdaság a védelmi szektorban keres menedéket, de a fegyverkezési boom inkább tűzoltás, mint újjászületés.
Lengyelország Európa legnagyobb katonai költekezőjévé vált, ám a rekordösszegű fegyverkezés mögött komoly ipari és fenntarthatósági ellentmondások húzódnak. A valódi kérdés nem a költés nagysága, hanem az, hogy ebből kiépül-e egy tartós katonai és hazai ipari képesség.
A kínai védelmi ipar egy újabb látványos lépéssel jelezte, hogy a hiperszonikus technológia többé nem kizárólag a nagyhatalmi presztízsprojektek terepe. Egy pekingi magáncég, a Lingkong Tianxing bejelentette: tömeggyártásba állította a YKJ–1000 jelzésű hiperszonikus rakétát, amely állításuk szerint a korábbi rendszerek árának mindössze tizedéért készül.
Tény, hogy Közép-Európában mindannyian bízunk a német gazdaság újraéledésében. Csakhogy lelombozhat minket, hogy két német kutató azt állítja: Merz kancellár sokat hangoztatott védelmi megújítása valójában törékenyebb, mint amilyennek mutatja magát.
Az európai közös harcirepülőgép-program csak nem akar beindulni. Külföldre szinte eladhatatlan, így Németország segítségképp 20 Eurofighter vadászgépet rendelt.
Az orosz fenyegetés miatt 28 százalékkal nőtt az újoncok száma a német hadseregben 2025-re. A kormány új katonai reformot tervez, amely visszahozná a sorkatonaság egyes elemeit, és évente 15 ezer önkéntest toborozna. A társadalmi támogatottság rekordmagas, a Bundeswehr modernizációja pedig Németországot az EU védelmi politikájának élére állíthatja.
Törökország egy merész, hiperszonikus rakétával indította el a közel-keleti fegyverkezési versenyt, amely felboríthatja az erőviszonyokat a régióban. Ez megerősíti a törökök elrettentő erejét az olyan riválisokkal szemben, mint Izrael vagy akár Oroszország.
A német konzervatív CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD koalíciója egy rendkívül összetett politikai és gazdasági programmal állt elő, amely merész növekedési célokat és alapvető szerkezeti változásokat ígér. De vajon képes lesz-e ez az új politikai együttműködés tartósan megfordítani az országban tapasztalható gazdasági lassulást és a társadalmi feszültségeket?
Európa hosszú geopolitikai vaksága súlyos árat követelt. Ahelyett, hogy a saját védelmét építette volna, túlságosan is az Egyesült Államokra támaszkodott. Most ideje, hogy valódi biztonsági stratégiát dolgozzon ki, amely nemcsak válaszokat ad a kihívásokra, hanem elhárítja az egyedül maradás veszélyeit.
A legtöbben figyelmen kívül hagyták az Európai Parlament múlt heti állásfoglalását az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyv egyik pontjáról. Az ugyanis hangsúlyozta a keleti pajzs és a balti védelmi vonal fontosságát.
Az Egyesült Államok évek óta kivételesnek tartott gazdasági teljesítménye számos szakértő szerint egy hatalmas buborékot hozott létre. Eközben a világgazdasági erőviszonyok egyre inkább a hárompólusú rend irányába mozdulnak el, e változó környezetben az „amerikai kivételesség” mítosza pedig korántsem tűnik megkérdőjelezhetetlennek.
A mesterséges intelligencia (MI) megjelenése a hadviselésben radikálisan formálja át a 21. század konfliktusait. Az autonóm fegyverrendszerek, a jelek megzavarásától független, „gondolkodó” harci gépek és a „killer robotok” fejlesztéséhez kapcsolódó verseny már javában zajlik. Miközben Oroszország, Kína és más hatalmak gőzerővel dolgoznak a saját MI-vezérelt fegyvereiken, a Nyugatnak komolyan mérlegelnie kell, hogyan maradhat versenyben anélkül, hogy feladná etikai és jogi elveit.
Donald Trump lehetséges visszatérése az amerikai elnöki posztra új lendületet adott az európai védelmi technológiai startupokba történő befektetéseknek, mivel a befektetők és a kormányok fokozódó aggodalommal tekintenek az Egyesült Államok jövőbeli NATO-politikájára. A geopolitikai bizonytalanság, az ukrajnai háború és a növekvő közel-keleti feszültségek hatására Európa egyre inkább saját védelmi képességeinek megerősítésére összpontosít, jelentős beruházásokkal támogatva a katonai innovációt és a technológiai fejlődést.
Az ukrajnai háború és a szélesedő geopolitikai konfliktusok soha nem látott mértékben megnövelték a munkaerő-keresletet a hadiiparban. A vállalatok egyre többet fordítanak arra is, hogy a megfelelő készségekkel megáldott szakemberek kerüljenek ki az akadémiákról.
Az ukrajnai háború felébresztette Csipkerózsika-álmából az európai védelem ötletét. A megrémült országok vezetői most számolatlanul öntik a pénzt a saját védelmi képességük erősítésébe. De ezek az intézkedések többnyire nem átgondoltak, nem előrelátók, a száz helyen eresztő hordón egy-két lyukat befoltoznak. Azok, akik kételkednek az adott tervekben, először azt hozzák fel, hogy minek kellene megduplázni a NATO felépítését. Bár a feladat hatalmas, azért már mutatkoznak kezdeti részeredmények.
Az EU átalakítaná az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), hogy katonai kiadásokra is lehessen fordítani belőle az orosz–ukrán háború miatt. A 422 milliárd eurós alap korrekciójához azonban az euróövezet pénzügyminisztereinek is lesz egy-két szava.
Minden eddigi csúcsot megdöntöttek tavaly a fegyverkezésre szánt globális kiadások. Nemcsak a hagyományosan legtöbb pénzt áldozó államok duzzasztottak a védelmi büdzsén, hanem gyakorlatilag kivétel nélkül minden ország. Mintha nem lenne holnap…
