Boris Pistorius német védelmi miniszter kezdi feladni a reményt, hogy a katonai toborzás meghozza a várt eredményt, és a Bundeswehr a személyi állomány tekintetében is Európa egyik legerősebb hadseregévé válik. Ha nem megy szép szóval, megy erővel: jöhet a kötelező katonai szolgálat.
Nagy a dilemma, ami egyedül az agyonszabályozásnak és a bürokráciának köszönhető. A Bundeswehr erőltetett építése a megújuló energiás projekteket veszélyezteti. Vagy-vagy?
A német kijevi katonai attasé helyettese tragikus képet festett hazája fegyvereinek ukrajnai alkalmazásáról. A következtetés: a haditechnikai eszközök zöme alkalmatlannak bizonyult valós harci körülmények között.
A német haderő a fogadkozások és a meghirdetett militarista fordulat ellenére is kétségbeejtő elhanyagoltságot mutat. A helyzet úgy áll, hogy a jelenlegi kapacitásokat figyelembe véve száz évbe telne, mire a húsz évvel ezelőtti szintet eléri.
A Scholz kancellár által meghirdetett militáns fordulattal, a Zeitenwendével csak az a gond, hogy zömében hitelből fedezik. Az összeg 2027-ig tart ki, hogy utána miből finanszírozzák a haderőfejlesztést, senki nem tudja. Az újabb kölcsön megoldás lehetne, de ahhoz alkotmánymódosítás kellene – ami a legbonyolultabb dolog lenne most.
Németország évek óta küzd a lemorzsolódással, de Franciaországban is aggasztó a helyzet. Néhány kivétellel egész Európában ugyanazzal a gonddal szembesülnek a kormányok: a cél már nem is a toborzás, hanem a megtartás.
Hiába a nagy hangon meghirdetett fordulat, hiába a GDP-arányos védelmi büdzsé növelése, hiába a 100 milliárd eurós hitel, a Bundeswehrben uralkodó kínos, lehangoló és középkori állapotok nem változtak a háború két éve alatt. Nem csoda, hogy óriási létszámhiánnyal küzd.
Három évtizedes alulfinanszírozottság után Olaf Scholz német kancellár végül is teljesítette a célt: még az idén a nemzeti jövedelem két százalékára növeli az elvárt védelmi költségvetést. Ennek a törekvésnek a hosszú távú finanszírozása, valamint a Bundeswehr felszerelésének és személyi állományának utánpótlása azonban továbbra is komoly kihívást jelent.
Scholz sajnálatos balesete talán szimbolizálja mindazt, hogyan beszél el a német kormány a szavazók mellett, és szűk két év alatt miként csapódott arccal a földbe a nagy reményekkel elindított jelzőlámpa-koalíció.
A nagy militáns fordulat valóban csak egy rossz blöffnek tűnik? A német kormány kiszedette a költségvetési tervekből a NATO által minimumként meghatározott, a GDP 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítandó kötelezettségvállalási részt. De tényleg, minek az nekik?
Van egy szép német kifejezés: Morgenmuffel. Azokra használják, akik gyűlölik, ha korán kell ébredni. Olaf Scholz kormánya éppen ilyen.
Scholz kancellár egy évvel ezelőtt csúcskategóriás német hadsereget ígért. Semmi nem változott, a Bundeswehr egy helyben toporog.
Az új német védelmi miniszter elé azok gördítenek akadályt, akikre a legkevésbé volt felkészülve: saját kormánya akadályozza nagyszabású terveit.
A német hadsereg egy esztendeje egy helyben toporog. Hol a beígért, óriási haderőfejlesztés?
Christine Lambrecht döbbenetesen alkalmatlan volt a posztra, a távozását már tavaly mindenki tényként kezelte.
